Roger Ballen: Roger, a patkány – Új alkotói korszak az antropomorf rágcsáló odújában

A tavalyelőtt Roger the Rat (Roger, a patkány) címmel a német Hatje Cantz művészkönyvekkel foglalkozó kiadónál megjelent kiadvány új alkotói fejezetet nyitott a Dél-Afrikában élő amerikai alkotó számára. Még ha az eddigi életmű sok esetben dehonesztáló, legöntörvényűbb és mediálisan is legszínesebb anyagáról is van szó, Roger Ballen jelen munkája már nem esik azokba a csapdákba, amelyek az eddigi oeuvre-t jellemzik a művész kritikusai szerint.

A pszichológus képzettséggel is rendelkező Roger Ballen majdnem öt évtizedet felölelő pályafutása során egyetlen művészi célt tűzött ki maga elé (ha ez akár lehetetlen feladatnak is tűnik): megfejteni és bemutatni az emberi pszichét, annak működését, a vizuálitás és a groteszk eszközeivel feltárni azokat a rejtett erőket és bemérhetetlen szférákat, amelyek alakítanak, irányítanak és befolyásolnak mindannyiunkat. Ezen célokat Ballen a dél-afrikai fehér kisebbségek, a társadalom peremére került rétegek megrendítően őszinte és közeli dokumentációjával érte el első, nemzetközileg is népszerűvé váló sorozataival. Az évek előrehaladtával viszont egyre inkább áttért egy kevert, docu-fiction világba, ahol bár „univerzumának” hús-vér, szociográf szereplői megmaradtak, a bemutatott környezetek és helyzetek minduntalan egyre megrendezettebbé, teátrálisabbá váltak – nem mindig kikerülve azt a vádat, hogy Ballen rossz sorsra jutott alanyait a saját világépítése és művészi kifejezésmódja érdekében kameráján keresztül végtére is „kihasználja”.

Az egyre absztrahálóbb és multimediális érdeklődésű művész mostanra teljes egészében elhagyta a dokumentarizmust, a tőle megszokott esztétikai eszköztárral új vizekre evezett. Jelen sorozat hatvan fekete-fehér képén és a hozzá készült performatív kisfilmben Ballen egy új személyiséget teremtett, Rogert, a patkányt.

A sorozat egy elszigetelt, romos és hátborzongató világot tár elénk, amely különbözik korábbi munkáitól, mégis rendelkezik az összetéveszthetetlen „ballenesque” minőséggel. A 2015 és 2020 között Johannesburgban készült alkotásokban Ballen egy félig ember, félig patkány szereplő bőrébe bújva „dokumentálja” teremtményének bezárt hétköznapjait, aki a többségi társadalomtól elszigetelten él, mégis igyekszik annak szerepeit betölteni, feladatait elvégezni, a féllénysége adta lehetőségek között – több-kevesebb sikerrel – megfelelni valamiféle külső (vagy belső?) elvárásoknak. A Roger the Rat feszültsége ebben rejlik. Az antropomorf rágcsáló sok esetben igen szórakoztató, másszor rendkívül felkavaró tengődésén keresztül elsősorban az elmúlt, karanténban töltött évek emlékeit fedezhetjük fel magunkban, amikor mindenki próbálta megőrizni lassan telő napjainak és a hirtelen nyomás alá helyezett szellemének intaktságát. Megjelenésének évében kísértetiesen aktuálissá vált mindenki számára a művész által teremtett fikciós szituáció, de a jelen megélésein túl Roger Ballen nagyívű, visszatérő kérdésfelvetései is e munka körül rezonálnak. Vajon mit árul el rólunk a jungi árnyékkal való találkozás vagy az esetleges azonosulás?