5kérdés – Kemenesi Zsuzsanna

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Kemenesi Zsuzsanna fotóművészt kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Kerekes Gábortól, Herendi Pétertől és Barta Zsolt Pétertől rengeteget tanultam. Itt nem pár évről van szó, hanem évtizedek óta felnézek rájuk, mint mesterekre. Bármikor fordulhattam hozzájuk a kérdéseimmel. Ugyanakkor szigorúak voltak velem. Viszont magukhoz is. „Jót és jól” – ez az ars poeticám. 

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Nagy hatással volt rám Gueorgui Pinkhassov 1999-ben megjelent Sightwalk 

) című albuma, mely egyben egy könyvritkaság is, ilyen harmóniával ritkán találkozom. 

S elgondolkodtató volt a C/O Berlin kiállítása is, ahol Ofer Wolberger Life with Maggie című sorozatát mutatták be, melyről így írtam 2010-ben a Fotóművészet magazinban:

„Maggie olyan amilyennek szeretnénk. Olyan, amilyennek mindenki szeretné.
Maggie kecses, bájos, szelíd, huncut ha szeretnéd, nyugodt, békés, álmodozó, néma, szemlélődő – ha szeretnéd. Érdeklődő, kíváncsi, játékos és tiszteletteljes, ha szeretnéd.”

Igazából Ofer Wolberger és Maggie, ahelyett, hogy néhány tipikus, jól tanulmányozott tényt elemeznének, az egész történelmen és etnográfián keresztül képesek kalandozni.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

2008 óta Leica D-Lux digitális fényképezőgépet használok, de ami a fekete-fehér barit nagyításaimat illeti, magam szeretem elkészíteni őket. 

Engem nem kavar fel különösebben a technikai berendezések birtoklása. Sokkalta inkább arra enged ez emlékezni, hogy egyetlen fehér ingbe kiállva is meg lehet állítani eseményeket, még akkor is, amikor mások tankokkal jönnek. 

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Jelenleg a Nyírfa-fejek sorozatomon dolgozom, mely sorsokat, arcokat, temperamentumokat ábrázol: embereket, akik a legfinomabb eszközökkel élnek a legdurvább sors ellen. S egy szalmaszállal védenek ki viharokat. A lét minden lehetőségével, térrel és idővel léteznek, mély bölcsességgel és üde mámorossággal, könnyedséggel. 

Én festőnek tanultam, és ezzel az attitüddel nézem a világot. A feladatomnak tekintem, hogy a társadalom- és kultúratudományi kutatásokon alapulva a vizuális nyelvezet változását is lekövessem, tanulmányozzam. A modern társadalom globális, regionális és lokális megragadása a célom. 

A modernizáció lefolyása legyen bármilyen hirtelen, drámai vagy gyökeres, a portréábrázolásban létező kulturális, művészeti és vallási hagyományokat teljes egészében nem tudja azonnal megváltoztatni. A hagyományok és a modernitás keveredése során létrejövő portrék ennek a folyamatnak a rituáléját, pompáját és képvilágát láttatják.