Menü

„Mindannyiunknak megvan a maga véleménye” – Capa ikonikus fotójáról is mesélt Cristina de Middel, a Magnum Photos új elnöke

23 • 01 • 06Punkt

Az Atlantában élő Phil Mistry fotográfus és tanár az 1990-es években indította el az egyik első digitális fényképezőgép-tanfolyamot New Yorkban, a Cornell Capa alapította International Center of Photography-ban (ICP), emellett a Sony/Popular Photography magazin Digital Days Workshopjainak igazgatója és tanára volt. Most a PetaPixel munkatársaként beszélgetett Cristina de Middellel, a 2022-ben 75. évfordulóját ünneplő Magnum Photos elnökével. Cikkünkben ezt az interjút szemlézzük.

Az 1975-ben Spanyolországban született Cristina de Middel munkássága a fotográfia igazsághoz való kétértelmű viszonyát vizsgálja. De Middel képzőművészetet tanult és a fényképezés eleinte csak egy mellékvágány volt számára, de lassan beleszeretett a sötétkamrában zajló folyamatokba, és egyre jobban érdekelte a világ fényképezőgéppel való dokumentálása, így fotóriporter lett. Ez idáig 13 könyve jelent meg, és képei számos nemzetközi kiállításon szerepeltek. Munkái jelenleg az ICP-ben látható Close Enough kiállításon láthatók, melyről nemrég itt a Punkton is beszámoltunk.

A brazíliai Salvador de Bahiában élő Cristina de Middelt 2022 elején nevezték ki a Magnum Photos elnökének. De Middel 2017-ben már jelölt volt, majd 2019-ben munkatárs, idén pedig tag, és elsőként a Magnumnál, teljes jogú tagságának első évében egyből elnökké is választották. Ez az első eset a Magnum történetében, hogy egy új tag szinte azonnal lett az elnök.

De Middel elődje, Olivia Arthur volt a Magnum Photos első női elnöke, aki egy átgondolt és hatékony ügynökség vezetését adta át, de az első hónapok kihívásokkal teltek, mert a Magnum elnökének lenni sok odafigyelést, összpontosítást és időt is igényel, és az elnöki posztot de Middel egy olyan pillanatban vette át, amikor még több párhuzamosan futó projektjén is dolgozott.

0103

Fotó: © Bruno Morais: Cristina de Middel
(hundredheroines.org)

Elmondása szerint a Magnum folyamatosan alkalmazkodik az iparág változásaihoz, legyenek azok technikai, etikai vagy tisztán kereskedelmi jellegűek, így nincs merevség az új kihívásokhoz és igényekhez való alkalmazkodásban. Bár néha lassúnak tűnnek, de ez azért van, mert nagyon erős örökségük van, amit meg kell védeniük, és a döntéseket az összes tag konszenzusával hozzák meg. De Middel elmondta, hogy a történelmi perspektíva, az archívumuk és az etikai normájuk különböztetik meg a Magnum Photost a többi fotóügynökségtől.

Az interjú egyik kérdése a Magnum társalapítójáról, Robert Capa örökségéről szólt. Mistry szerint Capa imázsát befolyásolták azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy a magyar származású fotográfus megrendezte a spanyol polgárháborúban készült A milicista halála című képét. De Middel erre rejtélyesen azt válaszolta:

„Nem vagyok ezzel tisztában. Azt gyanítom, hogy ez a legenda része, és minden vita akkor jó, ha építő jellegű. Mindannyiunknak megvan a maga egyéni véleménye a kérdésről, de ez nem változtat munkásságának ikonikus értékén és a spanyol polgárháborúról szóló tudósításainak jelentőségén.”

A @MagnumPhotos az Instagramon 4,2 millió követővel rendelkezik, és ez a platform nagyban hozzájárul a Magnum képeinek népszerűsítéséhez, egyúttal sokat segít abban, hogy a Magnum referenciaként megszilárduljon minden fényképezés iránt érdeklődő számára. De Middel szerint egyre többen érdeklődnek a fényképezés iránt, mert a következő generációk számára ez lesz az uralkodó nyelv, ezért számukra az Instagram egy nélkülözhetetlen ablak és egyben egy híd, amely garantálja releváns jelenlétüket az online térben.

A Square Print Sale projekt a Magnum adománygyűjtési bevételeinek nagy részét teszi ki, és de Middel szerint ez egy igen fontos módja annak, hogy még szélesebb közönség előtt nyissák meg a Magnum kapuit. Most már bárki birtokolhat egy darabot az ügynökségből, és ezáltal részese lehet a közösségüknek. Ez egy logikus lépés egy olyan világban, ahol a fényképezés már nem egy rés, és egyre többen szeretnének képeket látni és birtokolni. „Van valami nagyon izgalmas abban, ha birtoklunk egy fotót a Magnum bármelyik fotográfusától, és sok olyan ikonikus képünk van, amely a kollektív emlékezetünk részét képezik. Voltaképpen ez egy különleges kapcsolat azokkal az új típusú gyűjtőkkel, akik nem feltétlenül műgyűjtők, de értékelik azt, hogy a történelem egy darabját birtokolhatják.”

Russell Miller 1999-ben megjelent, a Magnumról szóló könyvében Lee Jones, a New York-i iroda egykori vezetője azt mondta:

„A Magnum története tele van gyilkosságokkal. Mindig megölték a királyaikat; mindenkit megöltek, aki megpróbálta őket irányítani".

De Middel erről azt gondolja, hogy valóban nem szokványos módon működik a cégvezetés, mert a tagságnak minden hatalma megvan, és minden döntéshez az igazgatótanács jóváhagyása szükséges, de sok és nagyon konstruktív párbeszéd folyik közöttük. Mindig kényes az egyensúly a Magnum etikai normái és az iparág követelményei között, de mindannyian tapasztalt fotográfusok, és nem újak az üzleti szférában, így megosztják egymással a tapasztalataikat, amit mindig a kollektíva javára, az ügynökség szolgálatába állítanak.

De Middel véleménye szerint a kihívások változatlanok maradnak, megvédik örökségüket, történelmüket, hangjukat és etikai normáikat egy olyan világban, ahol ezek az elemek ma már értékesíthetők. A Magnum egy intézmény és egy cég keveréke, és mindkét rész fontos, mert egyik a másik nélkül nem életképes. Ugyanakkor a fényképezés soha nem volt ennyire jelen és ilyen igényes, így ez a kényes egyensúly ki van téve a szakma nagyon gyors és folyamatosan változó ritmusának.

Az interjúban de Middel a Magnum Learn projektről is beszélt, ami a Magnum oktatási programja, és a Square Print Sale-hez hasonlóan, az egyik legfontosabb ablakuk a nagyközönség felé, mely hozzájárul a társadalom elengedhetetlen vizuális neveléséhez.
De Middel a Magnum jövőjéről optimistán nyilatkozott. Nem tudni biztosan, hogy mik lesznek a következő kihívások, de a Magnum biztosan alkalmazkodni fog. Növelni fogják digitális jelenlétüket, és igyekeznek megvédeni tartalmaikat és a dokumentarista ábrázolás hagyományos mélyreható megközelítését az iparág mostani eszeveszett ritmusával szemben.

„Most minden a tartalomról szól, és mi ezt megértjük és elérhetővé tesszük, de nem minden áron és nem azon az áron, hogy ezáltal felszínessé váljunk.”