Mit nézzünk februárban? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

Dezső Tamás a folytonos külső és belső változás, és az önazonosság kérdését vizsgálja legújabb munkájában. A tavalyi év egyik legfontosabb tárlatának választott kiállítás fókuszában az összes élő személyiségét összekötő jelenség áll, ebben a vizsgálatban a művész a növényekben találja meg az emberi létezés metaforáját. A tárlat közös anyag, a közös változékonyág, és a létben való közösség drámáját tárja elénk, miközben a növényi és az emberi élet jelentőségét hangsúlyozza.

A Mai Manó Ház a magyar fotográfia történetének egyik jelentős alakjának, Berekméri Zoltánnak szentelt kiállítást. A művész tragikus életének számos pontja feltárt, azonban sorsának művészetéhez kevés köze van. Fényképein egy sajátságos világ bontakozik ki, amelyben a tiszta kompozíció, a fotográfiai hagyományok iránti tisztelet jut elsődlegesen szerephez. A képek egyfajta belső monológ kivetüléseivé válnak, amelyek egy egyéni világ szeleteiként jelennek meg. Ennek a tudatosan felépített alkotói világnak bizonyos elemei a hányattatott életéből fakadnak. A művész alkoholbetegsége, pszichés zavarai, illetve későbbi egzisztenciális kiszolgáltatottsága egy rendkívüli fogékonysághoz járulhattak hozzá, amelyről az életmű képanyaga tanúskodik.

A modern szlovák fotográfia egyik legjelentősebb képviselőjének alkotásai várják a látogatókat a Mai Manó Házban. Rövid, de annál termékenyebb pályafutása során kiváló életművet hagyott hátra. Működése igen sokrétű, pedagógus, esszéista, a fotográfia első szlovákiai kritikusa és teoretikusa volt. Ez a rendkívüli sokszínűség jellemzi fotográfiáit is. A kiállítás az urbánus élet és a modern pozsonyi építészet egymásba fonódásának kérdését vizsgálja egy tematikus válogatáson keresztül. A tárlat a Budapesti Szlovák Intézettel és a pozsonyi Fotográfia Közép európai Házával együttműködésben jött létre.

Az alkotó különleges fényképei a családról, az intimitásról, a búcsúzásról és az elmúló idő melankóliájáról mesélnek. Dikeman huszonhét éven át fényképezte a szüleit, de a vállalkozás korántsem csak a pillanatok megörökítéséről szólt. A fényképalbum az évszakok váltakozásának, az évek múlásának és a szülők öregedésének krónikája lett, amely rendkívül személyes betekintést enged az alkotó életébe. A könyv és a hozzá tartozó kiállítás ingyenesen megtekinthető a Mai Manó Ház PaperLab Galériájában.

Az emberiség évezredek óta fürkészi az eget tudományos és vallási okokból, alapvető összefüggéseket állítva fel a makrokozmosz jelenségei és mikrovilágunk között. Lengyel András életfelfogásában és munkájában ez a szemlélődés vált alapvető magatartássá. A hetvenes évek óta gyűjti a felhőket, a maga módján ő is kapcsolatot teremt a megfogható és megfoghatatlan között a képzőművészet eszközeivel. A ... minden fent van a felhőben… című kiállítás a gazdag életmű áttekintésére vállalkozik, anyaga Lengyel András egész pályáját átfogja, mégsem retrospektív, hiszen a mai napig születnek új munkák. A kiállítás tárlatvezetéssel és több színes programmal is várja látogatóit.

Két év után, ismét egy nagyszabású nemzetközi képző- és fotóművészeti csoportos kiállítást láthatunk a budapesti TOBE Gallery-ben. „Mi, hű szerelmesek, csodálatos bukfenceket vetünk; de valamint a természetben minden halandó, úgy a szerelemben az egész világ halálos bolond.” William Shakespeare-től származik a FCKN LOVE tárlat mottója. A kiállításról hamarosan külön is beszámolunk itt a Punkton.

A Szabadság, egyenlőség, testvériség, érzékiség című kiállításon olyan képekkel, fotósorozatokkal találkozhatunk, amelyek a fényképezést a női emancipáció, valamint a művészi önmegvalósítás és az egymással való szolidaritás egyik lehetőségeként láttatják. A műveket a legfontosabb nemzetközi fotográfiai vásárokon jelen lévő magyar galériákkal (acb Galéria, Deák Erika Galéria, Einspach Fine Art & Photography, INDA Galéria, TOBE Gallery, Vintage Galéria) együttműködésben válogatták össze. Általuk olyan művészek munkásságába kapunk betekintést, akik céltudatosan vállalnak aktív szerepet abban, hogy új perspektívák nyíljanak a személyesen megélt női tapasztalatokra. A kiállításon az individualista, ugyanakkor empatikus női tekintet egyfajta generációk közötti jelenségként vonul végig.

Varga Domonkos City Without Walls című projektje egy vizuális kutatómunka, amelyben az alkotó a modernkori város szimbólumán keresztül értelmezi a kapitalista korszellemünket. A sorozat az urbanizáció társadalmi és mentális hatásait vizsgálva tár fel keresztmetszeteket olyan jelenségek között, mint az építészeti determinizmus, a mentális betegségek előretörése és a gazdasági növekedésünk. Sorozatában az épített környezetünk ideológiai szempontjait mérlegelve hívja fel a figyelmet azokra a rendszerekre, amelyek az egyéneket egyre polarizáltabb és individualistább viselkedésre sarkallja.