Frida Kahlo öt évtizedig elzárt fotógyűjteménye látható Stockholmban

A fotográfia fontos szerepet játszott Frida Kahlo életében, édesapja és nagyapja is fotográfus volt, és ő maga is szenvedélyesen érdeklődött e médium iránt. Egész életében gyűjtötte a családjáról és barátairól készült fényképeket, a saját magáról készült portrékat, amelyek a rájuk írt sokatmondó megjegyzések révén is tanúskodnak érdeklődési köréről. A fotógyűjtemény Kahlo viharos és fájdalmas magánéletét tárja fel, amelyet közlekedési baleset, vetélések, bonyolult szerelmi kapcsolatok és a politika is befolyásolt.

Amikor Frida Kahlo 1954-ben meghalt, férje, Diego Rivera felkérte Carlos Pellicer költőt, hogy családi házát – a legendás Kék Házat – alakítsa át múzeummá. Bár Diego Frida számos művét és műtárgyát a múzeumnak adományozta, kérte, hogy néhányat óvjanak a kíváncsi szemek elől. Pellicer kiválasztott néhány festményt, rajzot, fényképet, könyvet és kerámiát, és a többi tárgyat, ruhákat, dokumentumokat, leveleket, valamint a Kahlo által élete során összegyűjtött több mint 6000 fényképet a raktárrá alakított fürdőszobában helyezték el. Ez a magánarchívum öt hosszú évtizedig elzárva maradt. A rejtett archívumot csak 2003-ban nyitották meg, és Kahlo fényképgyűjteménye volt a leletek között a legnagyobb felfedezés.

– mondta Perla Labarthe Álvarez, a Frida Kahlo Múzeum igazgatója.

Az itt megtalált fényképek egy részéből készült ez az utazó kiállítás, amelynek kurátora Pablo Ortiz Monasterio, mexikói fotográfus és történész. A 241 fotóból álló tárlat hat témakörre tagolódik, amelyek együttesen Kahlo mozgalmas életének portréját alkotják: Az eredet (Los Orígenes), A Kék Ház (La Casa Azul), A politika, a forradalmak és Diego, (La Política, las Revoluciones y Diego), Az összetört test (El Cuerpo Roto), A szerelmek (Los Amores) és A fotográfia (La Fotografía). Ezek a fényképek nagy történelmi és művészeti értékkel bírnak, erről így beszélt Maria Patomella, a Kulturhuset Stadsteatern kiállítási vezetője: