Edward Burtynsky nemcsak a nemzetközi fotográfia meghatározó alakja, hanem a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés iránt elkötelezett művész is. Alkotásain már régóta foglalkozik ezekkel a témákkal, kiemelten a természet és az ember, illetve az iparosodás kapcsolatát dolgozza fel.
A madridi kiállításon Edward Burtynsky olyan képei szerepelnek, amelyek a nyersanyag-kitermelés által átformált környezetet mutatják be. A madagaszkári zafírbányákról, a szenegáli sós síkságokról, és a gépesített ipari termelésről készült felvételek mellett megjelennek a művész érintetlen természeti környezetről készített képei is. Ezekkel az alkotásokkal az a célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a nyugati civilizáció folyamatos növekedésének milyen nagy ára van, és hogy ezt az árat a fejlődő országok fizetik meg.
A többnyire légi felvételekből álló sorozat képei gyakran egy absztrakt vetületét mutatják meg a tájnak. A képeket a tagolt táj színei és textúrái uralják, amelyek a modernista művészetre emlékeztető, erőteljes kompozíciókat alakítanak ki. A nagy részletességgel bemutatott felületek bepillantást engednek a természeti minták és az emberi infrastruktúrák összefolyásába is. Burtynsky a tájképfényképezés során kényes egyensúlyt teremt a forma és a tartalom között, vagyis egy dualista megközelítést alkalmaz. Ezek a felvételek képesek arra, hogy gyönyörködtessenek, miközben egy égető problémára is felhívják a figyelmet.
Burtynsky már negyven éve fényképezi ezeket a témákat, alkotásai világszerte több mint 80 múzeum gyűjteményében szerepelnek, többek között a New York-i Museum of Modern Art, vagy a Metropolitan Museum of Art is állított már ki képet a művésztől.
