„Mi, fotográfusok valójában saját magunkat fényképezzük a másikban – minden egyes alkalommal.” – Válogatás Evelyn Hofer: New York című albumából

Az 1922-ben a németországi Marburgban született Evelyn Hofer Svájcban és Spanyolországban nőtt fel. Bázelben és Zürichben volt fényképésztanonc, majd Hans Finsler mellett tanult, mielőtt 1946-ban New Yorkban telepedett volna le. Karrierjében azok a fotók hozták el a fordulatot, amelyeket Mary McCarthy The Stones of Florence (1959) című kötetéhez készített. Londonról, Spanyolországról, New Yorkról, Washingtonról és Dublinról szóló könyvek következtek, 1989-ben pedig megjelent az Emerson in Italy (Emerson Olaszországban). Az 1970-es években Hofer a társadalommal kapcsolatos témákra koncentrált, riportjai a Life-ban és a New York Times Magazine-ben jelentek meg. Közéleti személyiségeket is fényképezett, valamint enteriőröket magazinok számára, később pedig elsősorban személyes témákat. Hofer 2009-ben halt meg Mexikóvárosban.

Evelyn Hofer New York című kötetének előzménye egy 1965-ben készült könyv, a New York Proclaimed (A kendőzetlen New York), amelyben V. S. Pritchett mélyreható esszéje mellett Hofer fotói találhatók, és amely megjelenésekor nagyon népszerű volt. A New York Proclaimed Hofer munkásságának talán legfontosabb szeletét jelentő városportrék közül való: ezekben a könyvekben neves szerzők hosszabb prózai írásai egészítik ki az önálló történeteket elmesélő fotóesszéket. Az új könyv, a New York, Hofer az 1960-as években készített képei mellett a korai hetvenes évekből származó, korábban még nem publikált fotókra koncentrál.

„Az utcákon és más (félig-meddig) nyilvános helyeken készült képeken az emberek és az épületek egy bizonyos hely és idő szimbólumaivá válnak. Hofer alámerült New York társadalmában, és olyan képeken örökítette meg a hétköznapinak kevésbé szembeszökő, finom, ám annál maradandóbb jellemzőit, amelyek egytől egyig a korszellemet tükrözik. A New York című kötetnek része John Haskell új esszéje is, amely lehetséges történeteket vázol fel Hofer fotói köré, és kapcsolatot teremt a tíz év során készült képek között.”