Mit nézzünk októberben? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

Az 1928-ban Isztambulban született Ara Güler a fotográfia és azon belül a fotóriporteri szakma egyik jelentős képviselője, aki hazai ismertsége mellett nemzetközi hírnévre is szert tett. Ara Güler élete során a világ számos pontján megfordult, megismerte a Föld számos táját és tanúja volt fontos történelmi eseményeknek. Legfőképpen azonban saját hazájának tájait és embereit fényképezte. Güler fotóinak egyik legjellegzetesebb vonása a humanista alapállás. Az Ara Güler fotóin megörökített emberek a való életből származó valós karakterek, akiket mindannyian felismerünk, vagy akikkel könnyen azonosulni tudunk. A kiállítás a művész 1950 és 1970 között készült legismertebb fekete-fehér fotóiból válogat, amely az Isztambul utcáin és Törökország más régióiban zajló élet keresztmetszetét adja.

A tárlaton Lugosi LUGO László személyes Budapest archívuma kerül bemutatásra, amely műfaját tekintve fotográfiai- és tér-installációs jelentésfeltárás. A látható és a láthatatlan Budapest egybenlátása. A fotográfiákban rejlő potenciál eseményszerű bemutatása, prezentáció és reprezentáció, amely a fotográfusművész Budapest teljességét érintő jelentés-előállását, és jelentés-kifejlését viszi színre a templomtérben, a fotográfiai eljárások mélyén nyugvó fény-árnyék architektúra installációjával. A kurátori koncepció szerint az egyes fotóképek egyrészt kiemelik és dokumentálják, ezáltal megőrzik a rögzített események terét és idejét, másrészt a fotográfiák egymás utáni és szimultán vetítése elmossa a konkrét téridőt, és egy nagyobbat, egy új paradigmát hoznak létre, miként ez az archívumokban őrzött dokumentumokkal is megtörténik: kapcsolatba lépnek egymással egy nagyobb teljesség irányában.

A LensCulture idei Art Photography Awards pályázatának finalistái között egy magyar fotográfus neve is szerepelt, melyről itt a Punkton is beszámoltunk. Komár Sabrina …de hát annyi jó dolog történt veled! című sorozata a gyermek- és felnőttkori emlékek természetére reflektál, és arra keresi a választ, hogy a jó emlékekre miért emlékszünk kevésbé, mint a rosszakra. A fotográfust régóta foglalkoztatják az önéletrajzi ihletésű belső monológok vizuális megjelenítésének lehetőségei, illetve az ehhez kötődő technikák. Kiemelt sorozatának elkészítéséhez a művész a családi fényképalbum képeiről készített másolatokat, és azokat felvágta, majd manuálisan összehajtogatta. Az így megszületett térbeli fényképek egyszerre mutatják meg az objektív múlt és a szubjektív emlékezet adta benyomásokat.

A kiállított anyag tarka, változatos és izgalmas. Megannyi választ kínál. S ebben nagyon is hasonlít a népművészet természetéhez. S mégis van átfogó tanulság is. Hiszen ez a képegyüttes, a két tucatnyi alkotó felrajzol egyfajta históriai horizontot a fotóban és a folklórban egyaránt. Hiszen van itt eredeti értelemben vett riportkép, koncept alapú munka, az ellesett pillanat és a rekonstruált, megálmodott valóság egyaránt helyet kap a falon. A kiállítás koncepciójának alapját a tradícióhoz való változó viszonyunk és az ezt bemutató képi változás megértése és megmutatása adja. Hogyan is dolgozik a ma fotográfusa Magyarországon és a magyarlakta vidékeken a hagyományosan annyira kedvelt és kitüntetett fotótémán, a magyar néphagyomány vizuális megörökítésén? Van-e továbbélő fotóművészeti tradíció vagy mindent másként, más gesztusokkal tesznek a jelenkor alkotói?

Egy másik embert úgy tudunk a legjobban megérteni, ha előtte saját magunkba nézünk. Saját magunkat viszont mások tükrében tudjuk a legjobban megismerni. Ez az oda-vissza ható folyamat Forgách Anna projektjének egyik alapgondolata, amely a fotográfia terápiás megközelítésén keresztül keresi a képek esszenciáját. Fényképbe sűrített múlt, jelen és jövő, ahol az alkotó saját önvizsgálódása összefonódik családja és a tágabb környezetében szereplők életútjának és történeteinek megismerésével. A tizenegy fotókönyvből álló sorozat mindegyike egy-egy személy - köztük az alkotó saját életéről és annak különböző fejezeteiről tesz érzékeny, enigmatikus vallomást. Anna önreflektív, biografikus és történetmesélő vizsgálódása a logoterápiában gyökerezik. Ez a pszichológiai irányzat, melyet Viktor Frankl osztrák pszichiáter dolgozott ki, az életre mintegy állandó folyamatra és értelemkeresésre tekint. A logoterápia, amely etimológiailag a jelentés („logos”) és a gyógyítás („terápia”) fogalmait egyesíti, elsősorban a nyelvvel, a megfogalmazással dolgozik, melyet az alkotó a képalkotás, mondhatni a “képfogalmazás” talajára ültet át. A fotók elkészítése szoros együttműködésen alapult, ahol a résztvevők nem csupán fotóalanyok, hanem alkotótársak is voltak.

A Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítás a mexikói művésznő életének rejtett pillanataiba enged bepillantást, új szemszögből láttatva a latin-amerikai művészet egyik legrejtélyesebb és legemblematikusabb alakjának viharos sorsát. A 2009-es mexikóvárosi bemutatója óta a kiállítás a világot járja, húsz városban már közel egymillióan keresték fel. A Frida Kahlo fotógyűjteménye című tárlaton 241 korábban nem publikált, Frida által nagyra tartott fénykép látható, amelyek életének különböző korszakait jelenítik meg, rajtuk Frida számára fontos emberekkel. A kiállítás hat tematikus részre tagolódik: Gyökerek; A Kék Ház; Politika, forradalmak és Diego; Megtört test; Frida szerettei; és Fotográfia. Történeti és művészi értékük mellett néhány bemutatott kép jelentőségét növeli az is, hogy olyan, Frida barátai közé tartozó híres fotográfusok készítették őket, mint Man Ray, Martin Munkácsi, Edward Weston, Brassaï, Tina Modotti, Nickolas Muray, Pierre Verger, valamint Lola és Manuel Álvarez Bravo.