„A kevesebb több” – A Minimalist Photography Awards 2024-es díjazottjai (1. rész)

Az utcai fényképek kategóriájában az ausztrál fotográfus, Daniel Mead Spectrum című sorozatát választották a legjobbnak. A művész képei néhol dinamikus, mozgalmas kompozíciókat jelenítenek meg, máskor pedig statikus látványokat láttatnak. A színhasználatban az élénk, játékos színek kapják a hangsúlyt, amelyek a mozgalmas felvételeket még tovább dinamizálják.

A légi felvételek között az ukrán fotográfus, Yevhen Samuchenko munkái bizonyultak a legkiemelkedőbbnek. A Winter drawings című sorozat képei végletekig redukált alkotások, amelyeknél a nézői perspektívát is nehéz megtalálni. A havas tájakban feltűnő fák és kerítések formái a ceruzarajzok vonalvezetésére emlékeztetnek, miközben a vázlatosnak tűnő alkotások teljes értékű művekként jelennek meg.

A havas tájak adta különös látványok ihlették meg a svájci Patrick Ems-t is, aki Arctic Silence 5 című felvételén a Spitzbergák hegyeit állította a középpontba. A hegyek hatalmas méreteit a fényképen tovább hangsúlyozzák az apró alakok – a három szánhúzó kutya, és egy utazó –, amelyek a kompozíciót is érdekesebbé, mozgalmasabbá teszik. A konceptuális művek között Kenneth Collins munkáját ítélték a legkiemelkedőbbnek. Az amerikai fotográfus – aki az International Center of Photography oktatója – egy olyan sorozatot készített el, amely középpontjában egy sötét, kerekded forma áll. A Darkness at the break of day című munka művészi koncepciójában ez a központi alakzat egyben egy reprezentációs felület is lesz, amely a háborúkkal, és a túlzott iparosodással sújtott bolygónkat jeleníti meg.

A nyílt kategória legjobb munkájának a Quatar-ban élő Richard Bentley The Unseen Poem című sorozatát választották. A képek, ahogyan azt a cím is sugallja, lírai hangvételűek, miközben kifejezetten erős, direkt szimbólumokat is használnak. A felvételek – amelyek a konceptuális munkák meghökkentő tárgyhasználatával is bátran dolgoznak – a művész személyes élményeinek letükrözéseként jelennek meg.