Mit nézzünk novemberben? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

Bartis Attila legújabb anyagának képeiről így írt: A wayang jelentése jávaiul báb, a wayangan jelentése árnyék, a wewayangan pedig visszaverődés. Az orang jelentése egyszerűbb: ember. A wayang orang pedig egy színházi műfaj, de magába foglal jó pár más művészetet is, a táncot, a gamelán zenét, az irodalmat. A nagyjából kilenc órás előadás a két nagy eposz, a Ramayana vagy a Mahábhárata történetét meséli el. (...) Az első kiállítás idején hasonló körülmények között azokat az írókat fényképeztem, akik akár a legközelebbi barátaim voltak, akár csak távolról ismertük egymást, de valamiképpen meghatározták az akkori életem. (...) Most Jáván is azokat fényképeztem, akik valamiképp meghatározzák az ottani életem. A közeli barátaimat és távolabbi ismerőseimet. Van közöttük képzőművész és zenész, fotográfus és hajdani fotómodell, hitoktató és batikfestő, gimnazista és tradicionális jávai táncos, meg filmrendező a lányaival. Meg van közöttük nem jávai, aki ott él, meg nem jávai, aki csak meglátogatott pár napra.

A No Bread for Us című kiállítás Portugália gyarmati és Salazar-korszakbeli történelmének vizsgálatától a mai Magyarország társadalmi berendezkedésének tanulmányozásáig ível. A kiállító művészek a nőket érintő elnyomás működési mechanizmusait tárják fel a fotó, videó és performansz eszköztárán keresztül. Szász Lilla a Captured Liberties (2018-) című projektjéből és a No Bread for Us at Men's Tables (2023-) című, erre a kiállításra készült új sorozatából mutat be részleteket. A No Bread for Us at Men's Tables című új sorozatában Szász arra keresi a választ, hogy mit jelent a nők számára a szabadság a mai Magyarországon. Rita GT portugál képzőművész praxisa az emlékezet, az identitás és az emberi jogok témáit járja körül, performanszaiban gyakran kísérletezik a különböző ételek, ehető elemek beemelésével. A kiállításon GT Unearthing (2021) című videóműve is bemutatásra kerül, amely tiszteleg „minden nő előtt, akit a férfiak gyarmati terjeszkedése magával ragadott, akik kénytelenek voltak elhagyni otthonukat—azok előtt az énekesnők előtt, akik egész életüket a földeken töltötték munkával, akik dalokat hoztak, akik elmentek és nem tértek vissza.” (Rita GT)

A Titkok az ágak között című kiállítás Maciejka Art és Cristina Kahlo legújabb műveiből építkezik, amelyek a fotóművészet eszközeivel reflektálnak az ember és természet kölcsönhatásaira, interakcióira. A lengyel származású Maciejka Art hét éve él Mexikóban. Ezen évek alatt érdeklődését José María Morelos közösségére, egy kis oaxacai afro-leszármazott közösségre és a természet erejére összpontosította. A környéken fellelhető Hoja Santa nevű gyógynövény, mely mind a főzésben, mind a hagyományos mexikói gyógyászatban gyakori alapanyag, Maciejka műveinek is a kulcsmotívumává vált. A Mexikóvárosban született Cristina Kahlo az elmúlt négy évben egy olyan sorozaton dolgozott, amelyben a görög mitológiából ismert Daphné és Apolló történetét saját vizualitásával alkotta újra. Fényképein a központi tengely a fák körül forog egy új elbeszélő módot teremtve, amelynek a művész a Fák árnyékában nőttem fel címet adta. Art és Kahlo művei a különböző technikák vegyítésével és a képekbe való utólagos beavatkozások, intervenciók alkalmazásával jellemezhetőek. A kollázsolások és a fekete-fehér fényképek át- és kiszínezése kiterjeszti a Titkok az ágak között című kiállítás képzeletbeli világát. A művek kiemelik az ember és természet közötti interakciók mindennapos jelenlétét, miközben a fotókon egy feminin univerzum sokszínű szimbolikája is felsejleni látszik.

Matécsa Dávid 1992-ben született Magyarországon, jelenleg Angliában él. Először alkalmazott fotográfusnak tanult, később felvételt nyert a londoni University of the Arts-ra, ahol a Fine Art Photography szakon folytatta tanulmányait. Képei az identitáskeresés köré szerveződnek, témáit a személyes múltból és jelenből származó helyszínek és tárgyak, illetve ezek felfedezései adják. Alkotói munkáját 2023-ban siker koronázta, amikor – egyedüli magyarként – a Paris Photo Carte Blanche Student díjának finalistája lett. A lét megfoghatatlan kincsei című sorozatában a belső világ felfedezésére és az élet láthatatlan értékeinek megértésére fókuszál. Fotói arra ösztönzik a nézőt, hogy észrevegyék a felszín mögötti, mélyebb jelentéssel bíró pillanatokat, és jobban értékeljék azokat, amelyek igazán fontosak. A PaperLab Galériában látható 15 kép az identitás és valahova tartozás összetett kérdéseit vizsgálja egy olyan személy perspektívájából, aki új környezetben próbál gyökeret ereszteni, miközben mély kötődést érez szülőföldje iránt.

Munkáik a klasszikus művészeti stílusokból merítenek, és átültetik azokat a divatfotók világába. Martin Wanda romantikus hősnő portréi, Krász Kíra barokk “csavart testekkel” és túlzott, halmozó motívumokkal, Sutus Fanni reneszánsz nőportréit idéző képei, valamint Kóti Réka preraffaelita mestereket idéző nőalakjai mind arra szolgálnak, hogy rámutassanak arra, hogy a divatfotó mennyire gazdag és sokoldalú műfaj, melyben a klasszikus művészeti hagyományok és kortárs stílusok találkoznak. A kiállítás koncepciójának egyik fő célja, hogy megmutassa a divatfotókban rejlő művészi értéket és kifejezőerőt, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy a divatfotók – a közhiedelemmel ellentétben – nem a fogyasztói társadalom terméke, hanem mélyebb művészeti üzeneteket is hordozhatnak magukban. A kiállítás így nemcsak a divat világába nyújtana betekintést, hanem arra is ösztönözne, hogy a látogatók a divatmagazinokban megjelenő fotókat új megvilágításban lássák, mint kortárs művészeti alkotásokat.

A RANDOM egy kortárs művészeti szervezet, amely tagjai számára párbeszédet, bemutatkozást és aktivitást biztost, egy misszió, amely támogatja az alkotók művészeti tevékenységét, a művészeti munka kibontakozását, hazai és külföldi érvényesülésének lehetőségeit, valamint a fotóművészek és vizuális művészeteken alkotók alkotásainak megismertetését a hazai és nemzetközi érdeklődőkkel. Legújabb, NÉZŐ-PONT című kiállításának témája a szubjektív, nézői szempont bemutatása szakmai moderátor bevonásával. Civil kurátoruk betekintést nyerve tagjaik munkáiba, azokat önállóan leválogatja és kiállítóterükbe installálja – ezáltal, a fotográfián keresztül keresik a művész és befogadó közötti párbeszéd lehetőségeit. A mindennapjainkban tömegesen ránk zúduló vizuális „cunami” hogyan alakítja az egyén szelekciójat? Milyen képekre érzékeny egy laikus látogató? Hogyan fogalmazódnak meg benne gondolatok az alkotások révén? Milyen szubjektív szempontok, érzések és benyomások alapján szelektál?