Válogatás Oleñka Carrasco PATRIA – La casa, corrosiva című kiállításának képeiből

Oleñka Carrasco (Puerto Ordaz, 1980) miután az Universidad Central de Venezuela irodalom szakát elvégezte, előadóművészetből és táncelméletből szerzett mesterdiplomát az Universidad Carlos III de Madrid-on, majd 2015-ben Párizsban folytatta képző- és fotóművészeti tanulmányait. Művészetét kísérletező eljárások jellemzik, amelyek egyedi vizuális élményt nyújtanak azáltal, hogy a művész a festészet és a dokumentarista fotográfia határait bomlasztja meg. Műveinek nagy része megismételhetetlen, mert a képfelületet roncsoló és felmaró technikával készített alkotásai állandó változásban vannak. Művészetében a vizuális élmény mellett hangsúlyos szerepet kap a politikai és társadalmi tartalom kritikus megjelenítése, amelyet performatív gyakorlatokkal és költészettel ötvözve tár a néző elé.

Oleñka Carrasco PATRIA című sorozata egy személyes elbeszélés, ugyanakkor mindannyiunk története is. A patria szó etimológiailag a latin pater, azaz apa kifejezésig vezethető vissza, amely nosztalgikus, örömteli, de olykor fájdalmas érzeteket is kelthet bennünk. A PATRIA központi alakja tehát az apa, ugyanakkor rajta keresztül a haza is; az őseink földje, amelyhez kötődünk, amely meghatározza önértelmezésünket. A sorozaton végigvonuló kulcsmotívum Venezuela vörös földje: vörös, mint a düh, amelyet az apa és a haza elvesztése táplál, és amelyet az önkéntes száműzetés okozta fizikai távolság csak még tovább súlyosbít.

Az ország képe, ahol „annyian halnak meg, hogy a temetők nem készülnek el időben”elkerülhetetlenül széthullik az Atlanti-óceán túloldaláról szemlélve ugyanúgy, ahogyan az apa alakja is összeomlik, aki több mint 7568 kilométerre élt a Franciaországban letelepedő művésztől. A PATRIA Oleñka Carrasco válasza száműzetésére; a családi otthontól távol, egy „kölcsönkapott házban” megélt gyászra. Carrasco művészete különös erővel bír: személyes és egyetemes nézőpontokat idéz meg, miközben túlélésre szólít fel, ezáltal megpróbál felszabadítani bennünket történeteink, veszteségeink és traumáink súlya alól, hogy a belső erő helyreállításához vezető utat megleljük. – írta Emmanuelle Halkin, a kiállítás kurátora, aki többek között a 2019-es Arles-i fotófesztiválon bemutatott The Anonymous Project művészeti társigazgatója, valamint a fesztivál fejlesztéséért felelős munkatársa volt. Tanulmányait az École du Louvre-on végezte, jelenleg független kurátorként és szerkesztőként dolgozik. 2014-ben csatlakozott a párizsi Circulation(s) fesztivál művészeti bizottságához, valamint társalapítója a kétévente Stuttgartban megrendezett Inter Kultur Foto Art fotófesztiválnak.