Hogyan definiálható a kelet-európaiság? Mik azok a jellemzők, amik összekötik az itt élő, közös történelemmel rendelkező embereket? Hogyan csatornázódnak be ezek a tapasztalatok az európaiság megélésébe? Hogyan zajlik ma a régiót is érintő európai integráció és milyen példák vannak a nemzetközi együttműködésekre? Hogyan hatnak ezek a folyamatok a körülöttünk lévő világra, valamint annak jelenségeivel, hatásaival és az ezzel kapcsolatos érzésekkel és problémákkal foglalkozó művészeti-fotográfiai gyakorlatokra? A kiállítás hat szekciójában látható munkák ezekre a kérdésekre keresik a válaszokat, erről így fogalmazott Petrányi Zsolt, művészettörténész, kurátor a megnyitóbeszédében:
A kiállítás hat „fejezete” gondosan megválasztott, releváns tematika mentén épül fel. Az „Átmenet” a kommunista rezsim negyvenéves öröksége után folyamatosan zajló újjáépítési folyamatot mutatja be, amelynek célja a társadalmi alapok helyreállítása. Az ideológia nem tudta betölteni a kultúra, a hagyomány és a családi kötelékek jelentőségét hangsúlyozó értékrend hiányát. A „Tér” az épített és természeti környezethez való viszonyunkat tárja fel, kiemelve ezek egyediségét, vizuális kultúránk hagyományait és jelenre gyakorolt hatását. Az „Identitás” arra világít rá, hogyan látjuk önmagunkat, miként gondolkodunk, és hogyan határozzuk meg helyünket Európa többi részéhez, a „nyugathoz” és a 21. századhoz viszonyítva. A „Spiritualitás” a zsidó-keresztény hagyományok kontextusában jelenik meg, ahol nem csupán a vallás, hanem a helyi hiedelmek, szokások és rituálék is meghatározó szerepet játszanak. A „Groteszk” és a „kelet-európai abszurdizmus” fogalma kulcsot ad a régió megértéséhez: a keserédes humor, a szkepticizmus és az életöröm nem csupán a mindennapok vizualitásában, hanem a problémák olykor abszurd megoldási módjaiban is visszaköszön. Végül a „Posztnosztalgia” azt vizsgálja, hogyan emlékezünk a múltra, és miként próbáljuk felfedezni az átmenet és társadalmi változás pozitív aspektusait.
