TOP10 – Ezek voltak 2025 legfontosabb hazai fotókiállításai

Ezúttal is arra törekedtünk, hogy minél szélesebb szakmai körből gyűjtsünk véleményeket, és ezáltal a leghitelesebb végeredmény születhessen. A felkérésre a Magyar Fotóművészek Szövetsége, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója és a Magyar Fotótörténeti Társaság tagságából felkért fotóművészek, a fotográfia területén dolgozó kurátorok, szakírók, galéria- és intézményvezetők, a Punkt.hu szerzői, illetve egyéb szakemberek válaszoltak. A felkért résztvevők rangsorolva küldték el az általuk legfontosabbnak tartott, 2025-ben megrendezett hazai fotókiállításokat. A beérkezett szavazatok alapján több mint negyven tárlat kapott voksot, amelyekből végül összeállt a Top10-es rangsor.

A lista első helyén az Európaiság – kelet-európai perspektívából című kiállítás végzett, melyet a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban rendeztek meg. A hat fejezetből álló kiállítás lengyel és magyar fotográfusok munkáin keresztül vizsgálta az európai identitás kérdését kelet-európai nézőpontból. A tárlat azt járta körül, miként formálják a közös történelmi tapasztalatok, az integráció folyamatai és a nemzetközi együttműködések a régió kortárs vizuális gondolkodását. A második helyet a Budapest FotóFesztivál fő kiállítása, a Peter Lindbergh életművét bemutató tárlat szerezte meg a Műcsarnokban. A Budapest FotóFesztivál nyitókiállításai évek óta stabil szereplői toplistánknak: míg a tavalyi fő kiállításuk a harmadik helyen végzett, az idei már a második helyezést érte el, jelezve a nemzetközi fotográfusokat bemutató életmű-kiállítások szakmai jelentőségét. A harmadik helyen végzett Mary Ellen Mark kiállítása a Mai Manó Házban szintén különös jelentőséggel bírt, hiszen a világhírű amerikai fotográfus munkái most először láthatók Magyarországon.

Hasonlóan kiemelt figyelmet kapott a negyedik helyen szereplő Rogi André-tárlat, szintén a Mai Manó Házban: a magyar származású, Franciaországban alkotó fotográfus életműve először került hazai bemutatásra, pótolva egy régóta fennálló hiányt a magyar fotótörténeti kánonban. Az ötödik helyen végzett Mesterséges és természetes identitások című csoportos kiállítás a Kiscelli Múzeumban elsőként emelte be a mesterséges intelligencia témáját a Top10-es listába. Ez egyértelműen jelzi az AI térnyerését a kortárs fotográfiai gondolkodásban és a szakmai diskurzusban. A hatodik helyen szereplő Benkő Imre – Molnár Zoltán: Valahol Koreában című kiállítás a Mai Manó Házban különösen súlyos jelentést kapott: ez volt Benkő Imre életének utolsó kiállítása, amely így akaratlanul is lezárásként értelmezhető az életműben.

A hetedik helyen Sylvia Plachy Ajándékok a XX. századból című kiállítása végzett a Capa Központban, amely a New Yorkban élő, magyar származású fotográfus személyes és humanista látásmódját állította középpontba. A nyolcadik helyen szereplő Americana című válogatás a Mai Manó Házban – Pálfi György gyűjteményéből – többek között olyan amerikai fotográfusok munkáit mutatta be, akik korábban még soha nem szerepeltek kiállításon Magyarországon. A kilencedik helyet André Kertész A szentimentalista című tárlata szerezte meg a Capa Központban, míg a tizedik helyen a Magyarország színezve. Rejtőzködő fényképek című kiállítás végzett a Néprajzi Múzeumban. Ez a tárlat egy eddig Magyarországon soha nem látott, különleges anyagot mutatott be: az 1862-es londoni világkiállításon szerepelt, Tiedge János által készített sorozatot, amelyet a kutatók nemrég azonosítottak a londoni Victoria & Albert Múzeum gyűjteményében.