A világ asztalai felülről – Sebastian Kahnert és a hétköznapok titkos geometriája

Sebastian Kahnert Németországban, Drezdában élő fotóriporter, aki a felülnézeti dokumentarista fotográfiára specializálódott. Körülbelül ötméteres magasságból dolgozik: egy háromméteres monopodra rögzített fényképezőgépet a feje fölé emelve dokumentálja a mindennapi élet térbeli mintázatait. Ez a magasság tudatos választás: elég magas ahhoz, hogy valódi felülnézeti perspektívát nyújtson, ugyanakkor olyan bensőséges beltéri helyszíneken is alkalmazható, ahol drón használata nem lehetséges. A felülnézeti nézőpont olyan összefüggéseket tár fel, amelyek talajszinten láthatatlanok. Innen nézve a piacok geometrikus mintázatokká rendeződnek, a gyárak munkafolyamatai szinte koreográfiává állnak össze, a műhelyek felfedik sajátos térbeli logikájukat, a közösségi események pedig megmutatják szerveződésük rejtett struktúráját. Kahnert a Punkt megkeresésére az alábbi kérdéseinkre válaszolt:

Mely fotográfusok voltak rád a legnagyobb hatással és miként befolyásolták alkotói gondolkodásodat?

A felülnézeti nézőpont kapcsán nagy hatással volt rám a Németországban élő fotográfus, Menno Aden. Egy barátom mutatta meg a munkáit, amikor a Social Geometry projekt még csupán egy elvont ötlet volt, néhány olyan képpel, amelyeket már elég jónak tartottam. Menno Aden kivételesen komponált Room Portraits sorozatát látva ráébredtem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezt a nézőpontot kis terekben használja arra, hogy rejtett szépséget tárjon fel. Ez önbizalmat adott ahhoz is, hogy több időt és energiát fordítsak arra, amiből végül a Social Geometry projekt megszületett.

Néhány évvel ezelőtt lehetőségem volt ellátogatni Réhahn francia fotóművész galériájába és műtermébe a vietnámi Hội An városában. Réhahn azt a rendkívül ambiciózus célt tűzte ki maga elé, hogy Vietnám valamennyi hivatalosan elismert etnikai közösségét lefényképezi, bemutatva hagyományos életmódjukat, kultúrájukat és viseletüket. Ennek az évtizedes munkának az eredménye ma a galériájában látható. Nemcsak a lenyűgöző fényképek és népviseletek ragadtak magukkal, hanem az az elképesztő elkötelezettség is, amellyel éveken át dolgozott ezen a projekten, miközben még az egészségét is kockára tette. A vele folytatott beszélgetés után úgy éreztem, hogy munkáját mélyen személyes motiváció vezérelte, és nem az anyagi siker. Talán éppen ez az egyetlen út ahhoz, hogy valóban maradandó és jelentős alkotások szülessenek.

Melyik könyv vagy kiállítás volt rád a legnagyobb hatással?

Nagy rajongója vagyok Edward Hopper munkásságának. Több kiállítását is volt szerencsém megnézni, és különösen lenyűgöz az, ahogyan hétköznapi embereket hétköznapi, gyakran nagyon intim pillanatokban ábrázol. Az a mód, ahogyan alakjait magányosan, a nézőtől bizonyos távolságra jeleníti meg, szinte a leskelődés különös érzését kelti bennem. Semmiképpen sem tartom magam Hopper-szakértőnek, de úgy érzem, rengeteg időt tölthetett azzal, hogy megfigyelje a mindennapi életet. Ennek köszönhetően képei egyszerre árasztanak magányt és végtelen lehetőségeket.