Arthur E. Smith mikrofotóiból – a világon elsőként – Richard Kerr A természet mikroszkópon és fényképezőgépen keresztül (Nature through Microscope & Camera, 1909) című könyvében jelent meg egy válogatás.
Karl Taylor professzionális fotográfus a BBC kamerái előtt fényképezte újra a világhírű felvételt. Az ő verzióján macskák helyett egy kenyérpirítót, illetve a híres Az emlékezet állandósága című festményből ismert szétfolyó órát használta.
Leslie Jones a Bostoni Közpark fáján rekedt rókától kezdve, a közlekedési baleseteken át a Charles Lindbergh-nek az Atlanti-óceán átrepülése után tett amerikai körútjáig, mindenről tudósított.
Veasey tematizált sorozataiban játékok, közlekedési eszközök, fegyverek, tengeri előlények, robotok és emberek belsejébe nézhetünk bele. Ő készítette el a világ legnagyobb röntgenfotóját, mely egy Boeing 777-es repülőgépet ábrázol egy bostoni hangárban.
Célszerű – itt-ott hosszabban megállva – többször is végiglapozni ezt a 618 oldalnyi albumot. Vannak benne olyan képek, amelyek csak többszöri megtekintés által árulják el hatásuk titkát. Tímár önmagáról éppúgy maradandóan beszél ezekkel a munkákkal, mint a korszakról, amelyben a képek keletkeztek.
Aydin Büyüktaş képeiről egyből látszik, hogy digitális manipulációval készültek, az eredmény pedig lenyűgöző. Olyan világba kísérnek el minket ezek a fotók, ahol a tér és az idő teljesen összefolyik, megfoghatatlanná válik.
„Minden hópehely végtelen szépséget rejt magában, amelyet megerősít az a tudat, hogy minden valószínűség szerint soha nem találunk pontosan olyat, mint amit éppen látunk.”
A Magnum Photo ügynökséghez 1951-ben csatlakozott és (el)ismertségét jól jelzi, hogy 1958-ban egy felmérés eredményeképpen a „világ tíz legnagyobb fotográfusa” közé sorolták Ansel Adams, Richard Avedon, Henri Cartier-Bresson, Alfred Eisenstaedt, Ernst Haas, Yousuf Karsh, Gjon Mili, Irving Penn és W. Eugene Smith mellett.
Az évtizedeken át tartó tradicíó 1942-ben, három évvel Anna halála előtt szakadt meg, és a több mint negyven évből mindössze csak néhány év maradt ki.
Első témaköre a tánc volt, de később aktot, mozgást és természetfotókat is készített, valamint 1983-tól e témakörökben jelentek meg könyvei. Eifert huszonegy hazai és nemzetközi egyesület – köztük a Magyar Fotóművészek Szövetségének – tagja.
Az itt bemutatott képek egy New Yorkban talált albumból származó sorozat darabjai. A család a fényképezés egyik legnagyobb kihívásával küzdött; azzal, hogy miként lehet jól lefényképezni egy fekete kutyát egy olyan Polaroid kamerával, amely teljesen alkalmatlan a nyári napnál csak egy kicsit is sötétebb fényviszonyok közötti fényképezésre.
A fényképezéssel csak a hetvenes évek elején kezdett el komolyabban foglalkozni, ekkor Andy Warhol Interview című magazinjának állandó munkatársa lett. Első kiállítását a New York-i Light Galleryben rendezték meg 1973. január 6-án.
A fényképez szónak szerencsés szinonimája a magyar nyelvben: megörökít. Érzékelteti a múló idő megragadásának, a tünékeny világ megőrzésének szándékát. Idő és fényképezés elválaszthatatlanok. Az exponálás egy pillanatot búcsúztat: a jelenből a gombnyomás pillanatában múlt lesz. A képen annak lenyomatát őrizzük, ami volt.
Kozák Lajos fotográfusi tevékenységét polgári foglalkozása mellett végezte. Alkotásai két jól elkülöníthető csoportra oszthatók: a két világháború között készült művészfotókra és a teljes életutat átölelő sportfotókra. A fotográfus hagyatékát 1975-ben, a művész halálát követően vásárolta meg özvegyétől a Magyar Sportmúzeum, de az anyag nagy része 2011-ig feldolgozatlan maradt.
A huszadik század egyik legnagyobb portréfényképésze előszeretettel fényképezte a művészvilág és a politikai élet szereplőit. Munkássága elismeréseként fontos szakmai díjakat kapott, és képeit neves gyűjteményekben (Museum of Modern Art, Art Institute of Chicago, Victoria and Albert Museum, Moderna Museet, Stedelijk Museum) őrzik.