A milánói Palazzo Reale Richard Avedont ünnepli a Relationships című kiállítással. A százhatvan kiállított fotográfián keresztül a látogatók felfedezhetik Avedon művészetének innovatív aspektusait, amelyek a 20. század egyik legmeghatározóbb alkotójává tették.
A hagyományteremtő, 2020-ban elindított szavazás után idén is arra voltunk kíváncsiak, hogy a fotográfiához köthető szakemberek véleménye alapján melyek voltak 2022 legfontosabb hazai fotókiállításai. A rangsorban a történeti és a kortárs fotográfia területéről egyaránt találhatunk alkotókat, és a fotográfiai stílusok is a médium sokszínűségét bizonyítják. Az elmúlt évekhez hasonlóan a lista élére ismét egy világhírű fotóművész kiállítása került.
Az identitás kérdését körüljárva Dezső Tamás az emberi létezés metaforáját a növényekben találja meg, amelyek ugyanabból az anyagból és hasonló struktúrákból épülnek fel, mint mi. Minden élőt – legyen az emberi vagy nem emberi – ugyanaz az anyag alkot, amely majdnem egyidős az univerzummal.
A Közvetlen történelem. Juhan Kuus életműve című kiállítás január 15-ig látogatható a Mai Manó Házban. Hat kulcsképet mutatunk be a tárlat közel százötven munkája közül, amelyek mentén jobban megérthető a lázadó és nem mindennapi munkamódszerrel dolgozó dél-afrikai fotóriporter munkássága.
Portré és pillanatfelvételek készítése foglalkoztat. Az arcok, a különböző arckifejezések, a gesztusok és a test mozgásai ragadnak meg igazán, hiszen ezek egy-egy lelkiállapot vagy hangulat megidézése mellett egy-egy történetet is elmesélnek. – vallotta Massün.
A zsűri által legjobbnak ítélt képekből rendezett kiállítás 2022 novemberében a Magyar Természettudományi Múzeumban nyílt meg. Galéria rovatunkba ezekből a képekből válogattunk.
A háborút követően, az átélt szörnyűségek ellenére, Vaccaro Németországban maradt, hogy megörökítse az ország újjáépítését, a Stars and Stripes című amerikai hadiújság számára. 1950-ben tért vissza az Egyesült Államokba, ahol ismert reklámfotográfus lett, olyan magazinoknak dolgozott, mint a Look és a Life.
Issaka munkáiban gyakran alkalmazza a kamera nélküli fényképezést. Életnagyságú színes fotogramokat használva saját testét rögzíti a fotópapíron. Issaka az egyrészről általa teremtett és az egyszerre el/visszafoglalt terek felfedezésével, hajának és testének anyagiasságával foglalkozva olyan képeket készít, amelyek elmossák a határokat én és a másik között, felülírva létező társadalmi dinamikákat.
„Ez mintha már megtörtént volna” – gondoljuk vagy mondjuk is, mikor déjà vu érzésünk van. A déjà vu jelenségének megfejtésére sok tudományos kutatás született napjainkra, hogy miből fakadhat az az érzés, mintha egy pillanatot vagy eseményt már átéltünk volna korábban. Az 1971-es alapítású Fotostiftung Schweiz újabb adalékot tett a jelenséghez, kérdés formájában feltéve, nem a tudomány nyelvén, hanem a fotóén keresztül.
Az Etherton Galériában megrendezett kiállítás Graciela Iturbide személyes látásmódját vizsgálja, amely a fényképezésből, mint a belső és külső felfedezés médiumába vetett alapvető hitből, az őslakos kultúrák befogadásából, a véletlenre való nyitottságából és a beilleszkedési képességéből adódik.
Nobuyoshi Araki és Daido Moriyama két emblematikus japán fotográfus. Közel húsz év után ismét nyílt egy nagy közös kiállításuk: a 400 Polaroids, melyet a San Franciscóban található Ratio 3 Galéria tár a nagyközönség elé. A médium természetéből adódóan a kiállításon szereplő minden egyes fotó egyedi tárgy, amely az ábrázolt pillanatok múlandóságát és megismételhetetlenségét közvetíti.
A The Planche(s) Contact Deauville Photography fesztivál lidei díszvendégének legutóbbi sorozata, a Highway 61 egyfajta tisztelgés annak az útvonalnak, amelyen Lange számtalanszor haladt át gyermekkorában. A 61-es autópálya Minneapolistól északkeletre indul, és 2575 kilométer hosszan fut nyolc államon át egészen New Orleansig.
A Revelation(s) című kiállítás Dobokay Máté munkáit mutatja be a párizsi Bigaignon Galériában, akinek konceptuális művészeti gyakorlata folytatja a fotográfia határait feszegető, a fotográfiai médium belső struktúráit, nyersanyagait, kémiai és fizikai összetevőit feltáró, sokszor kamera nélküli, hosszas kutatói kísérletezés eredményeképpen kialakult művészeti praxisát.
A Párizsban található Galerie Rouge-ban nemrégiben nyílt meg a Made in Chicago című tematikus kiállítás, amely Chicagót és az illinoisi város fotográfiai reprezentációját mutatja be az 1940-es évektől egészen napjainkig.
Mitől látunk valakit nőnek vagy férfinak? Milyen külső jegyek alapján rendelünk valakit egy nemhez? Hosszú haj és smink, arcszőrzet és izmos kar? Valóban magától értetődő és megkérdőjelezhetetlen mi a férfias és nőies? Lehetséges ezeken a kategóriákon túl gondolkodni? Mik lehetnek a korlátjai a szőrre és sminkre osztott világnak? A queerség különböző reprezentációin keresztül ezekhez hasonló kérdéseket boncolgat vizuálisan a Queerness in Photography hármas kiállítás a C/O Berlin tereiben.