Az Atlas Gallery által bemutatott 59 képből álló virtuális kiállításon az állati és emberi szereplők egyaránt „a rendje vesztett bolygó felzúdulásának” elbujdosott veteránjai. A képek köddel és világítással elért effektusai már-már dezorientálóak, s a csendes, szinte megbűvölt jelenetek a tragédia vagy veszteség érzését idézik fel.
A mostani, Fashion + Klein kiállítás keretében, a Polka Galéria eddig soha nem látott sorozatokból is válogat (ilyen például a Fashion Lights), illetve olyan fekete-fehér és színes képek is megjelennek a tárlaton, amik a Vogue-ban való eredeti megjelenésük óta nem hagyták el a művész fiókjait.
Az öt feltörekvő művész olyan fotóiból áll össze a kiállítás, amik mind a befelé figyelés, önfeltárás és belső kutatás eredményei. Pontosan megkonstruált, avagy a szó szoros értelmében vett rendezett, mélységgel rendelkező képek láthatók, amelyek egy napjainkra szinte banálissá vált, apró, a világ minden szegletére belépési lehetőséget nyújtó eszközzel, az okostelefonnal készültek.
A londoni The Photographers’ Gallery két emeletén – amely egyébként 1988-ban első európai kiállításának is otthont adott – több, mint 130 művét láthatják az érdeklődők. A tárlat Levitt fotográfiai gyakorlatának teljes spektrumát áttekinti, egybegyűjti életének legfontosabb alkotásait, és bemutatja útját az utcai fotográfustól a dokumentumfilmesen át, a színes fotográfia úttörőjéig.
Az ikonikus képeket és kevésbé ismert munkákat is felvonultató gyűjtemény a fotótörténet egy olyan, a médium fejlődésében máig kulcsfontosságú időszakot jár körbe, amelynek alkotói azelőtt sosem tapasztalt nyitottsággal, kísérletező kedvvel és újító szándékkal használták eszközeiket.
A Műcsarnokban megrendezett kiállítás 66 képe is Pilinszky főként külföldi útjain készült fotókból válogat: gyakran fényképezett szakrális épületeket, tárgyakat, műemlékeket, de 1967-es londoni útján utcai pillanatképein több alkalommal megörökítette a fiatalokat is.
Martinkó Márk jelenléte jó ideje folyamatos a kortárs fotográfia berkeiben, most a Fotóhónap2021 keretein belül a MyMuseum Galleryben megrendezett, Gaia című kiállítás kapcsán kerestük fel. Az alkotó több különböző médiummal van jelen a művészeti színtéren. Beszélgettünk vele fotográfia és videóművészet határairól, látás és tudás közötti összefüggésekről és fontos társadalmi kérdésekről is.
Az Etherton Gallery fennállásának 40. évfordulóját a Joel-Peter Witkin képeit felvonultató Journeys of the Soul című kiállítással ünnepli meg. Terry Etherton 1988 óta képviseli Witkint, kettejük kapcsolata mindössze néhány évvel azután kezdődött, hogy Etherton megnyitotta galériáját.
Az OFF Bratislava fesztivál a fotográfus szcéna friss tehetségeinek platformja. 2010-es megalakulása óta a rendezvény célja mindig is az volt, hogy optimális feltételeket teremtsen a fotográfia és az újmédia területén dolgozó fiatal művészek népszerűsítésében és támogatásában. Molnár Bence Inside című sorozatával 2020-ban nyerte el az OFF Bratislava fesztivál On Award díját, melyet az OFF Academy szekció legjobb diákprojektjeként kapta.
A William Klein-díj első kitüntetettje 2019-ben Raghu Rai indiai fotóriporter volt, 2021-ben pedig az amerikai fotográfus, Annie Leibovitz kapta az életműdíjat és a vele járó pénzösszeget.
2008-ban kezdtem el a Google Street View képernyőképeinek gyűjtését a Street View blogjaiból és a saját találatataimból. Kezdetben a nyers képek zajos, amatőr esztétikája vonzott. A Google Street View böngészése ugyanazt az érzést váltotta ki belőlem, amelyet korábban az utcai fényképezés során éreztem.
Bácsi Róbert László Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk című sorozatában az évtizedek óta bizonytalan politikai helyzetben billegő, katonai konfliktusok színteréül is szolgáló kaukázusi területen élő emberek sorsát mutatja fel a dokumentarista fotográfia eszközeivel.
2021-ben Az év természetfotósa kitüntető címet Daróczi Csaba nyerte el, akinek nem kevesebb, mint 15 képe szerepel a legjobbak között. Az év természetfotója 2021-ben címet Daróczi Csaba: Egy korty című képe kapta, egy újszerű, víz alatt elhelyezett kamerával készült képpel. Az év ifjú természetfotósa címet pedig Kiss Márton Róbertnek ítélte a zsűri.
A ma embere alapvetően kétféleképpen igazodik el a látható világban: vizuális jeleket értelmez, és/vagy verbális jeleket olvas. Ki-ki próbát tehet, s eldöntheti, ő maga a képek és a szövegek egymásmellettiségében először a képi jeleket próbálja-e megfejteni, s aztán olvassa a hozzátartozó információkat, vagy ellenkezőleg: kibetűzi a szöveget, s annak ismeretében értelmezi csak a képet.
A Margaret Watkinsról szóló cikkek, tanulmányok, bejegyzések, sőt, a Mai Manó Házban rendezett kiállítás falszövege mind kiemelik, hogy a fotográfus a 20. század elején mennyire forradalmi módon írta felül a társadalmi nemi sztereotípiákat és élt olyan életet, amely nemcsak a saját korában, hanem még manapság is egyedinek tűnhet.