Nixon a Brown nővérekről készített sorozata az egyik legerősebb példázata a portrékészítésnek és a kortárs fényképészet időhöz való viszonyának. Képei kétségtelenül magával hordozzák a nosztalgiát a fényképészet aranykora után, és a médium képességét arra, hogy kimerevítse a pillanatot.
Évek óta készítem gesztusból, játékból a fotó irka-firkákat, szinte naponta csinálok képeket, és rendszeresen megosztom őket a Facebookon, de most, kiállítva az anyagot – mert működik bennem az exhibició – nekem is meglepetés volt látni ezt a képfolyamot, az intim fotóimat, mindennapjaim képnaplóját.
A Foton Galériában megrendezett tárlat címadó sorozata a fotográfus környezetét feldolgozó, közelmúltban elkezdett Melegágy – mely főként Bács-Kiskun megyei terepen született – dramatizált tájakkal mutatja meg az alkotó otthonához fűződő személyes, szentimentális, olykor ambivalens viszonyát.
A most kiállított sorozatok is bizonyítják, hogy a fotográfia sokszínű eszköztárát használva minőségi műveket hoztak létre az ösztöndíjat elnyert alkotók.
Its Own Place and Feeling címmel nyílt kiállítás Steve McCurry ikonikus fotóiból az Egyesült Államokbeli Tucsonban, az Etherton Galériában.
Dél-Franciaországtól végig a spanyol és portugál partok mentén rengeteg szörfös gyűlik össze évről-évre. Lakóbuszokban élve, szabadon járják a partokat, szörföznek, és a világ elvárásaitól függetlenül élik mindennapjaikat. Minimumból élnek, de ez nem zavarja őket, mert szabadnak érzik magukat.
Fotóművészekkel való képzeletbeli találkozóra invitálja a látogatót gyűjteményén keresztül Madeleine Millot-Durrenberger, a Mai Manó Házban megrendezett A műgyűjtés szenvedélye című kiállításon.
A Part One: The Mountain címében megnevezett hegy mondhatni ősi szimbólumként az archetipikus értelmezések felé tereli a befogadót: egy olyan helyszínre vannak adaptálva Alex Prager szereplői, amely elemeli őket a hétköznapoktól egy szakrális – vagy kevésbé fennkölten – egy nem evilági térbe, ahol mégis esszenciálisabban jelennek meg attribútumaik és válnak önmagukban értelmezésre alkalmas jelenségekké.
Szalai Dániel Unleash Your Herd’s Potential című kiállításának kiindulópontja egy tehenekre kifejlesztett arcfelismerő algoritmusról szóló hír volt. Legújabb munkájában a megfigyelés, kizsákmányolás és a természethez való viszonyunk kérdéseire reflektál.
Nagy Iza Eredet című kiállítására a design és fotográfia ötvözésével készült munkáiból válogatott. Azokból a posztnaturális, poszthumán és transzhumán felvetésekből táplálkozik, amelyek az emberiség megküzdési stratégiáit keresik a klímaváltozás pusztításának küszöbén.
Soth eredetileg Abraham Lincoln karakteréből és halála utáni útjából indult ki. 1865 tavaszán Lincoln holttestét Washington DC-ből szülővárosába, az Illinois állambeli Springfieldbe szállították egy vonaton. A fotográfus ezt az utat tervezte bejárni eredetileg. Ebből nőtte ki magát és tört más utakat magának a A Pound of a Pictures gyűjtemény.
A Copy című sorozat a kamera nélküli (cameraless) fotográfia területén belül értelmezhető, chemigram technika alkalmazásával készült. A másolat fogalmának képi megjelenítése a fekete-fehér fotópapír fizikai-kémiai tulajdonságaira alapozva realizálódik.
Mire is szeretnék reflektálni ezekkel a nem tökéletes, szépen rendberakott világot ábrázoló képekkel? Engem a steril, tökéletes világ nem tud megindítani a gondolkodásban.
Az itt látható fotográfiák java része az 1970-es évek derekán született. Ez a korszak olyan korai „képdömping” időszak volt, mely tárgyiasult fényképekkel: papírképekkel árasztotta el a világot, s benne Bács-Kiskun megyét is.
Az utcai fényképezés kánonjába magukat ikonikus képeikkel szilárdan bevéső művészek névsora: Berenice Abbott, Diane Arbus, Jodi Bieber, Esther Bubley, Rebecca Lepkoff, Helen Levitt, Vivian Maier, Mary Ellen Mark, Frances McLaughlin-Gill, Lisette Model, Barbara Morgan és Ruth Orkin. A kiállított negyvenkilenc fénykép mindegyike 20. századi témákat ölel fel kortárs és klasszikus megközelítéssel.