Oroszlánváros című sorozatom lényegében fotó archeológia. A fényképezőgép majdnem úgy működik itt, mint a régészet folyamatánál az ásó, melynek segítségével az idők során a tárgyakra rakódó idegen rétegeket eltávolítják. A képkivágás hasonló gesztus ehhez, amennyiben lehagyjuk a képről az időben eltérő látványelemeket. Az ilyen fotó lényegében időutazás.
Kettőjük anyaga a kiállítótérben egy elszeparált, mégis koherens egységet alkot, amelyben a percepció fogalmának dekonstrukciója mellett a fotográfia asszociatív mivolta és lehetőségei is feltárásra kerülnek – főként a mai információs társadalmunk és a kortárs médiafogyasztásunk viszonyrendszerében.
Turós Balázs A dolgok természete című személyes hangú munkájában demens nagymamáját középpontba helyezve próbál közelebb kerülni az elmúlás örök kérdéséhez, miközben az anyaghoz kötődő saját viszonyát is górcső alá veszi.
Időtlenség, pusztulás, elmúlás – e különös létállapot megfoghatatlan pillanatainak varázsát idézik és őrzik Szamódy Zsolt fotográfiái.
Egy megalopoliszba enged betekintést a Speakeasy című tárlat, amelyen a Tokióban és más japán városokban készült képekből Moriyama saját, határok nélküli városa rajzolódik ki, melyet érdeklődésének és vágyainak megfelelően folyamatosan újrakomponál és kiegészít. Nem az számít, hogy pontosan hol és mikor készült a kép, vagy ki szerepel rajta, hanem a létrejövő, élő és folyamatosan mozgásban lévő város.
Szombat Éva Orgazmust kérek, nem rózsát című anyagával a női szexualitást fókuszba téve tabudöntögető, de mégis játékos módon igyekszik a nők társadalmi helyzetére tágabban is reagálni.
A tárlat széleskörűen, az amerikai fotográfus főbb sorozatain keresztül a kezdetektől, a megrendelésekre készült munkáktól, a híres jazz-zenészek portréitól, amerikai és európai projekteken át, egészen az alkotó saját identitását és családi kapcsolatait feldolgozó képekig mutatja be a mintegy 60 évet felölelő életművet.
A KunstHaus Wienben 2022. február 13-ig látogatható Mediations című tárlaton a Carnival Strippers (1972–1975), a Prince Street Girls (1975–1992) és a Room of Their Own (2015–2016) című sorozatait mutatják be, valamint a nicaraguai forradalomról szóló Mediations (1978–1982) című installációt láthatja a közönség.
Idén is országos programkínálattal indul a Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében megvalósuló Fotóhónap. Számos fotográfiai kiállítás csatlakozott az idei fesztiválhoz, amelyeket október 12. és november 30. között nyitnak meg.
A Chicagói Művészeti Intézetben (Art Institute of Chicago) megrendezett André Kertész: Képeslapok Párizsból című tárlat az első olyan kiállítás, amely egybegyűjti Kertész ritka képeslap formátumra készült nagyításait, és ezzel újfajta betekintést nyújt a művész korai, kísérletező éveibe, amikor a legikonikusabb képei közül jó párat készített.
Birtalan Zsolt az első budapesti World Press Photo kiállítás és az 1984-es André Kertész kiállítás hatására kezdett el fényképezni. Dolgozott napilapnál, majd magazinoknál fotográfusként, reklámfotó-stúdióban, később tíz éven át a legnagyobb hazai magazinkiadónál képszerkesztőként. Az utóbbi években szabadúszóként az alkalmazott fotómunkák mellett az önálló alkotómunkára koncentrál.
A World Press Photo kiállítás negyedik alkalommal látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kiállítás 151 felvételét nemzetközi zsűri válogatta 130 ország 4315 fotóriporterének 74.470 fotójából.
Tizedik „születésnapját” ünnepli a Pictorial Collective elnevezésű, kortárs fotográfusokat tömörítő művészcsoport. A jubileumi évforduló alkalmából grandiózus méretű (200 fotót) bemutató kiállítást rendezett a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. A nagyszabású tárlaton a csoport tizenhárom tagjának munkásságából mutatnak be egy-egy sorozatot a kurátorok
Közel tíz évig fényképeztem Budapest belvárosától, a Nyugati pályaudvartól alig 3 kilométerre elterülő, százhektárnyi Rákosrendező pályaudvar életét, szubkultúráját: az állomás épületét, a vonatokat, a környék hajléktalanokkal belakott zugait és a graffitiket.
A környéken nőttem fel, így láthattam fénykorában, pusztulásában és elmúlásában is. A fővárosnak ez a jellegzetessége ugyanúgy el fog tűnni, mint a Város a városban/Józsefváros (2010) című könyvem helyszínei.
Az összesen negyvennyolc fekete-fehér fotográfiát bemutató puha fedeles könyvbe André Kertész majd négy évtizednyi New York-i munkásságából kerültek be alkotások, valamint Lőrinczy Györgytől egy szelekció az 1968-as amerikai utazásán készített képeiből.