2008-ban kezdtem el a Google Street View képernyőképeinek gyűjtését a Street View blogjaiból és a saját találatataimból. Kezdetben a nyers képek zajos, amatőr esztétikája vonzott. A Google Street View böngészése ugyanazt az érzést váltotta ki belőlem, amelyet korábban az utcai fényképezés során éreztem.
Bácsi Róbert László Hegyi-Karabah – Hiányzó generációk című sorozatában az évtizedek óta bizonytalan politikai helyzetben billegő, katonai konfliktusok színteréül is szolgáló kaukázusi területen élő emberek sorsát mutatja fel a dokumentarista fotográfia eszközeivel.
2021-ben Az év természetfotósa kitüntető címet Daróczi Csaba nyerte el, akinek nem kevesebb, mint 15 képe szerepel a legjobbak között. Az év természetfotója 2021-ben címet Daróczi Csaba: Egy korty című képe kapta, egy újszerű, víz alatt elhelyezett kamerával készült képpel. Az év ifjú természetfotósa címet pedig Kiss Márton Róbertnek ítélte a zsűri.
A ma embere alapvetően kétféleképpen igazodik el a látható világban: vizuális jeleket értelmez, és/vagy verbális jeleket olvas. Ki-ki próbát tehet, s eldöntheti, ő maga a képek és a szövegek egymásmellettiségében először a képi jeleket próbálja-e megfejteni, s aztán olvassa a hozzátartozó információkat, vagy ellenkezőleg: kibetűzi a szöveget, s annak ismeretében értelmezi csak a képet.
A Margaret Watkinsról szóló cikkek, tanulmányok, bejegyzések, sőt, a Mai Manó Házban rendezett kiállítás falszövege mind kiemelik, hogy a fotográfus a 20. század elején mennyire forradalmi módon írta felül a társadalmi nemi sztereotípiákat és élt olyan életet, amely nemcsak a saját korában, hanem még manapság is egyedinek tűnhet.
Oroszlánváros című sorozatom lényegében fotó archeológia. A fényképezőgép majdnem úgy működik itt, mint a régészet folyamatánál az ásó, melynek segítségével az idők során a tárgyakra rakódó idegen rétegeket eltávolítják. A képkivágás hasonló gesztus ehhez, amennyiben lehagyjuk a képről az időben eltérő látványelemeket. Az ilyen fotó lényegében időutazás.
Kettőjük anyaga a kiállítótérben egy elszeparált, mégis koherens egységet alkot, amelyben a percepció fogalmának dekonstrukciója mellett a fotográfia asszociatív mivolta és lehetőségei is feltárásra kerülnek – főként a mai információs társadalmunk és a kortárs médiafogyasztásunk viszonyrendszerében.
Turós Balázs A dolgok természete című személyes hangú munkájában demens nagymamáját középpontba helyezve próbál közelebb kerülni az elmúlás örök kérdéséhez, miközben az anyaghoz kötődő saját viszonyát is górcső alá veszi.
Időtlenség, pusztulás, elmúlás – e különös létállapot megfoghatatlan pillanatainak varázsát idézik és őrzik Szamódy Zsolt fotográfiái.
Egy megalopoliszba enged betekintést a Speakeasy című tárlat, amelyen a Tokióban és más japán városokban készült képekből Moriyama saját, határok nélküli városa rajzolódik ki, melyet érdeklődésének és vágyainak megfelelően folyamatosan újrakomponál és kiegészít. Nem az számít, hogy pontosan hol és mikor készült a kép, vagy ki szerepel rajta, hanem a létrejövő, élő és folyamatosan mozgásban lévő város.
Szombat Éva Orgazmust kérek, nem rózsát című anyagával a női szexualitást fókuszba téve tabudöntögető, de mégis játékos módon igyekszik a nők társadalmi helyzetére tágabban is reagálni.
A tárlat széleskörűen, az amerikai fotográfus főbb sorozatain keresztül a kezdetektől, a megrendelésekre készült munkáktól, a híres jazz-zenészek portréitól, amerikai és európai projekteken át, egészen az alkotó saját identitását és családi kapcsolatait feldolgozó képekig mutatja be a mintegy 60 évet felölelő életművet.
A KunstHaus Wienben 2022. február 13-ig látogatható Mediations című tárlaton a Carnival Strippers (1972–1975), a Prince Street Girls (1975–1992) és a Room of Their Own (2015–2016) című sorozatait mutatják be, valamint a nicaraguai forradalomról szóló Mediations (1978–1982) című installációt láthatja a közönség.
Idén is országos programkínálattal indul a Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében megvalósuló Fotóhónap. Számos fotográfiai kiállítás csatlakozott az idei fesztiválhoz, amelyeket október 12. és november 30. között nyitnak meg.
A Chicagói Művészeti Intézetben (Art Institute of Chicago) megrendezett André Kertész: Képeslapok Párizsból című tárlat az első olyan kiállítás, amely egybegyűjti Kertész ritka képeslap formátumra készült nagyításait, és ezzel újfajta betekintést nyújt a művész korai, kísérletező éveibe, amikor a legikonikusabb képei közül jó párat készített.