Szalai Dániel Unleash Your Herd’s Potential című kiállításának kiindulópontja egy tehenekre kifejlesztett arcfelismerő algoritmusról szóló hír volt. Legújabb munkájában a megfigyelés, kizsákmányolás és a természethez való viszonyunk kérdéseire reflektál.
Nagy Iza Eredet című kiállítására a design és fotográfia ötvözésével készült munkáiból válogatott. Azokból a posztnaturális, poszthumán és transzhumán felvetésekből táplálkozik, amelyek az emberiség megküzdési stratégiáit keresik a klímaváltozás pusztításának küszöbén.
Soth eredetileg Abraham Lincoln karakteréből és halála utáni útjából indult ki. 1865 tavaszán Lincoln holttestét Washington DC-ből szülővárosába, az Illinois állambeli Springfieldbe szállították egy vonaton. A fotográfus ezt az utat tervezte bejárni eredetileg. Ebből nőtte ki magát és tört más utakat magának a A Pound of a Pictures gyűjtemény.
A Copy című sorozat a kamera nélküli (cameraless) fotográfia területén belül értelmezhető, chemigram technika alkalmazásával készült. A másolat fogalmának képi megjelenítése a fekete-fehér fotópapír fizikai-kémiai tulajdonságaira alapozva realizálódik.
Mire is szeretnék reflektálni ezekkel a nem tökéletes, szépen rendberakott világot ábrázoló képekkel? Engem a steril, tökéletes világ nem tud megindítani a gondolkodásban.
Az itt látható fotográfiák java része az 1970-es évek derekán született. Ez a korszak olyan korai „képdömping” időszak volt, mely tárgyiasult fényképekkel: papírképekkel árasztotta el a világot, s benne Bács-Kiskun megyét is.
Az utcai fényképezés kánonjába magukat ikonikus képeikkel szilárdan bevéső művészek névsora: Berenice Abbott, Diane Arbus, Jodi Bieber, Esther Bubley, Rebecca Lepkoff, Helen Levitt, Vivian Maier, Mary Ellen Mark, Frances McLaughlin-Gill, Lisette Model, Barbara Morgan és Ruth Orkin. A kiállított negyvenkilenc fénykép mindegyike 20. századi témákat ölel fel kortárs és klasszikus megközelítéssel.
Találkozások a Kamerával címmel nyílt kiállítás a németországi Eschbornban Evelyn Hofer fotográfiáiból. A kiállítás 67 alkotást mutat be, amelyeket a fényképész az 1960-as és 1970-es években készített.
Ahogy a cím is jelzi, különböző perspektívákból ugyan, de mindannyian kiváló megfigyelőképességükről, alanyaik iránti érzékenységükről és a portrékészítésben való mesteri jártasságukról tesznek tanúbizonyságot.
Az egyik legismertebb amerikai festőnő, Georgia O’Keeffe fotográfiáiból nyílt kiállítás a houstoni Szépművészeti Múzeumban, Georgia O’Keeffe, a fotográfus címmel, így művészetének eddig kevésbé ismert oldalával találkozhatnak az érdeklődők.
A kiállítás témaköreit az 1980-as évektől napjainkig felmerülő társadalmi megrázkódtatások formálják. Eközben a True pictures? címe már-már klasszikus módon utal a fotográfia és a valóság visszamenőleg is sokszínűen értelmezhető viszonyára.
Kontha Dora TOBE Galériában megrendezett kiállításának nem csupán címe – Soulscapes/Lélekképek – vetít előre egy, a shoegaze műfaji hitvallásához nagyon hasonló, belső tájakban elmerülő, önelemző és romantikus, introspektív anyagot.
Wei Xiang képei éppen azért érdekesek, mert megmutatják, hogy nemcsak a klasszikus európai festészeti technikát sajátította el, hanem azt tudatosan továbbgondolva illeszkedik bele a globalizálódott művészeti életbe, kihasználva azt a lehetőséget, hogy mind a két kultúrában biztosan és szilárdan áll.
A Maison Européenne de la Photographie (MEP) tereiben megrendezett retrospektív kiállítás első alkalommal mutatja be Franciaországban Samuel Fosso, 1962-es kameruni születésű fotográfus közel ötvenéves karrierjét és annak minden fontosabb sorozatát.
Armendáriz bár egy igen klasszikus humanista, néhol romantikus fényképészeti megközelítéssel és szinte régimódi képalkotási szisztémákkal dolgozik, munkájának mégis talán a kultúrantropológus jellege, amely leginkább kitűnik.