A LensCulture idén is kihirdette az év legjobb portréfotóit; 39 fotográfus részesült valamilyen elismerésben: nyertesként, finalistaként vagy egy-egy döntéshozó választottjaként. A pályaművek öt kontinens, 16 országából érkeztek, közülük kerültek ki a díjazottak, akiket a főszerkesztőkből, kurátorokból, művészeti igazgatókból álló nemzetközi zsűri tagjai választottak.
Schapiro nem csak a politikai szférában készítette el egészen a ’60-as évektől a kor lenyomatát, hanem a kulturálisban is. Az online kiállítás képei között szerepelnek portrék olyan ikonikus művészekről, mint Magritte, Bowie, Warhol, Samuel Beckett, Robert Redford vagy Barbara Streisand. Festők, zenészek, írók, filmesek és színészek.
A Szovjetunió története tökéletes példa arra, hogyan formálhatja a propaganda egy ember világnézetét, elveit és életmódját. Mi, akik a Szovjetunióban születtünk, őszintén hittünk azokban az elvekben, amelyeket nekünk sugalltak gyermekkorunkban, és csak a Peresztrojka alatt fedeztük fel a Másik Világot.
A tárlaton több mint 125 portré szerepel, amelyek közül sokat nemrégiben fedeztek fel egyik New York-i műhelyében. A dupla expozícióval, perspektívaváltásokkal és kollázstechnikával operáló képek egy technikailag képzett fotográfus portréját rajzolják meg.
A pályázat koncepciójának lényege, hogy kortárs fotográfusok olyan friss művei kerüljenek be a válogatásba, amelyek a portrékon keresztül tág értelemben véve mutatják be az emberiséget érintő kurrens folyamatokat, élethelyzeteket és az emberiséget foglalkoztató kérdéseket. A pályázat során kétféle kategóriában osztott díjakat a zsűri.
Nixon a Brown nővérekről készített sorozata az egyik legerősebb példázata a portrékészítésnek és a kortárs fényképészet időhöz való viszonyának. Képei kétségtelenül magával hordozzák a nosztalgiát a fényképészet aranykora után, és a médium képességét arra, hogy kimerevítse a pillanatot.
Dél-Franciaországtól végig a spanyol és portugál partok mentén rengeteg szörfös gyűlik össze évről-évre. Lakóbuszokban élve, szabadon járják a partokat, szörföznek, és a világ elvárásaitól függetlenül élik mindennapjaikat. Minimumból élnek, de ez nem zavarja őket, mert szabadnak érzik magukat.
A pályázatra 61 országból több mint 340.000 kép érkezett, és több mint 170.000-en neveztek be az Open versenyre, ahonnan a nemzeti díjazottak (National Awards) fotóit is kiválasztotta a zsűri.
A Portrait of Britain méretét és küldetését tekintve úttörő jellegű tárlat. Az emberekről készült és az embereknek szánták – ez az ország legnagyobb fotókiállítása, s minden évben több millióan nézik meg országszerte.
Immáron két éve tartó hosszútávú fotóprojektemben ebből a több évtizedes adósságból igyekszem törleszteni azzal, hogy a panelekben lakókat fényképezem. Személyes találkozásainkkor a helyszínen Polaroid felvételt készítek róluk és a környezetükről, az ezt követő nagyjából egy hétben pedig vázlatfüzetembe jegyzetelve terveztem meg a fotózást, amelynek napjain általában 4-6 órát szánok a helyszín bevilágítására és a kész kép elkészítésére.
A huszadik század egyik legnagyobb portréfényképésze előszeretettel fényképezte a művészvilág és a politikai élet szereplőit. Munkássága elismeréseként fontos szakmai díjakat kapott, és képeit neves gyűjteményekben (Museum of Modern Art, Art Institute of Chicago, Victoria and Albert Museum, Moderna Museet, Stedelijk Museum) őrzik.
A 34 alkotást felvonultató virtuális tárlaton Féner Tamás munkái mellett történetekkel, anekdotákkal kísérli meg érzékeltetni, mi köti össze képei szereplőivel.
A Brown nővéreket 1974 óta évente fényképező Nixon egy interjúban mesélte el, hogy ezzel a sorozattal – mely a világhírt hozta meg számára – bizonyos módon bekapcsolódott a családi hagyományokba, hiszen a nővéreket gyerekkorukban az édesapjuk fényképezte minden évben.
1959-ben jelent meg a luzerni Camera Verlag / C. J. Bucher AG. kiadásában Richard Avedon (1923-2004) Observations című fotóalbuma Truman Capote előszavával, amelynek magyar fordítását teljes egészében bemutatjuk.
A találkozásaim ezekkel az emberekkel alapjaiban megváltoztatták a hozzáállásomat az élethez és halálhoz egyaránt. Hálával tartozom sorozatom szereplőinek, amiért őszintén megosztották velem életük és haláluk megrázó pillanatait.