Esterházy Marcell a Képző Intermédia szakán végzett 2003-ban, majd évekig Marseille-ben és Párizsban élt és alkotott. Factum című nemrégiben megnyitott kiállítása illeszkedik az alkotó eddigi praxisába, mégis új tematikákat és megközelítéseket is beemel. Intézményi és mediális kérdésekről, a munkamódszeréről és az elmúlt év rá gyakorolt hatásairól beszélgettünk.
A Gyógyír című kiállítás kurátora, Gellér Judit, 2019 őszén nyolc alkotót kért fel arra, hogy válaszokat keressenek és új, elsősorban a fotográfia médiumával létrehozott alkotásokon keresztül vizsgálják és mutassák be a gyógyírt jelentő utakat, lehetőségeket napjainkban.
A Molnár Ani Galéria új kiállítása Katja Pratschke és Hámos Gusztáv munkáit mutatja be, a cím – Construction – nincs magyarra fordítva, talán azért, mert nincs is a szónak olyan magyar megfelelője, mely a lehetséges jelentések mindegyikét egyszerre hordozná, s talán azért is, mert ebben a formában jobban utal a latin eredetre, valamint a főnév és az ige közti és egyéb határátjárások lehetőségeire.
A párizsi Galerie Karsten Greve kiállítótereiben a német fotográfusnő, Ilse Bing képeit láthatják a látogatók. A Fényképek 1928–1935 című tárlat széleskörű válogatás a Frankfurtban és Párizsban 1928 és 1935 között készült képeiből, valamint a „Leica királynőjeként” is ismert fotográfusnő avantgárd kísérleteiből.
A 2017-ben megjelent második kötetben (Soviet Bus Stops II.) Grúzia és Ukrajna távolabbi területeiről mutatott új buszmegállókat, majd Herwig ismét Oroszország felé fordult. A projekt alatt több mint 14500 kilométert utazott, melyben a világ egyik legnagyobb, ma már nem létező országát – tengerparttól tengerpartig – járta végig azzal a céllal, hogy ennek az egyedülálló építészeti formának új darabjait keresse és mutassa meg.
Nagy Zopán költő. Nagy Zopán fotográfus. Nagy Zopán nem csak költő és nem csak fotográfus (sőt nem is grafikus, nem is grafomán, nem is csak festő, arról pedig, hogy zenész, már ne is beszéljünk…), hanem képzőművész.
„Soha nem szép, hanem jó fotókat akartam készíteni. A fotóművész számára az esztétikai minőség számít, a riporter számára a szemantikai minőség.”
„A munkám alapján nem vagyok kívülálló művész. Nemzetközi, jól képzett művész vagyok. De azokat, akikkel dolgozom, a társadalom peremén élőknek tekintik.”
Ezekkel a fotókkal üzent a NASA az idegeneknek 21 • 02 • 28Baki László „Üdvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a világegyetemen.” Így hangzik az a női hangot rögzítő üzenet, ami arany borítású rézlemezeken utazik a Voyager–1 és Voyager–2 űrszondáknak köszönhetően valahol a Naprendszerünk határán. A Voyager–1-et 16 nappal a Voyager–2 után indították […]
Az antik kamerákkal foglalkozó fotográfus, Roberto Serrini érdekes ajándékot kapott édesapjától: egy Rochester Premo B típusú alapdeszkás, kihuzatos, favázas kamerát, amely a világ egyik legelső, nem csak professzionális felhasználóknak tervezett fényképezőgépe volt.
Mapplethorpe tragikus halálának előtti napokban Patti Smith egy levelet írt a fotográfusnak, amelyet a fotográfusnak már nem volt alkalma elolvasni. A levelet 2013-ban egy rendezvényen is felolvasta Patti Smith, az ekkor készült felvételt és a levél magyar fordítását is megmutatjuk.
Néhány éve a fotográfia és a térképészet természetének összevetésével foglalkozol. Miért érdekes ez számodra és milyen gondolatmenet vezetett el a két terület összehasonlításához?
Egy kép többet mond ezer szónál. Vajon mit árul el egy szakterületről, hogy lényege egyetlen szállóigévé nemesedett közhely vagy közhellyé kopott szállóige segítségével megragadható? Mai globalizált világunkban az elméleti fejtegetéseink többé nem úgy kezdődnek, hogy „már a régi görögök is”: az egy kép tízezer szót ér bölcsességét a kínaiak Kong Zi-nek (Konfuciusznak) tulajdonítják, bár a „Beszélgetések és mondások” fennmaradt anyagában ez a bölcsesség nem szerepel, maga a tulajdonítás jelzi a szólás találó és lényeglátó voltát.
“Megkísérelhetnénk a nyelv és a kép között folyó versengés hagyományából nézve értelmezni a tárlatot, de pontosabbnak tűnik a képi kifejezéssel: kompozícióval, képi redukcióval, a fogalmi és a vizuális összefüggéseivel való küzdelem kérdését kiemelni…”
“Bár a kiállítás nem ad sok támpontot, nem fogja gondoskodóan a néző kezét, de erős atmoszférát teremt, amelyben végsősoron egy privilegizált nézőpont kritikáját fogalmazza meg.”