Az utóbbi években megfigyelhető, hogy egyre többen használnak olyan fogalmakat a kortárs képzőművészeti diskurzusban, mint amilyen az élő / dinamikus archívum, a test mint archívum, vagy ezek összekapcsolásaként: a performatív archívum.
Az utóbbi években megfigyelhető, hogy egyre többen használnak olyan fogalmakat a kortárs képzőművészeti diskurzusban, mint amilyen az élő / dinamikus archívum, a test mint archívum, vagy ezek összekapcsolásaként: a performatív archívum.
Az ország számos közgyűjteményében őriznek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc veterán katonáiról az 1890-es évek végén, az 1900-as évek elején készült fényképeket. A legismertebb portrésorozat azonban a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteményében van. E felvételeket az egyik legnevesebb vásárhelyi fényképész, a makói születésű Plohn József Ábrahám (1869–1944) készítette, aki a honvédportrék mellett országosan a néprajzi témájú fényképeiről is ismert.
“Milyen összefüggés van a Brexit és az internetes hálózatok között? Hogyan kapcsolódik az emberi DNS a digitális adattároláshoz? Miként alakítja át a globális monopóliummal rendelkező YouTube a lokális videókultúrákat? Hol van a határ az emberi és a számítógépes intelligencia között?”
“Ezen a ponton válik igazán kísértetiessé Mecamor, Jereván és az egész ultraracionális szovjet utópia is, hiszen egy kiszuperált, de újrahasznosított, barkácsolt álom lesz belőle, amelyet hűen tükröz a modernizmus sorsára hagyott és dekonstruált vizuális kultúrája is.”
“A legjelentősebb változás, amely a nyugati kultúra, azon belül a tudományos gondolkodás jövőjét meghatározhatja, mégis a „reprezentáció” felszámolása, ami a kötet szerzői szerint Boole szándékának a lényege.”
“A japán fotográfus leginkább erotikus, szinte már pornográf képeiről, erősen szexuális töltetű virágcsendéleteiről, nyersnek ható pillanatfelvételeiről ismert, és jelentős „konceptuális művészként” méltatják a „nyugati világban”. Mindez kevéssé tűnik szentimentálisnak.”
“A megőrzés nem csak a digitális médium-alapú, de minden időben zajló, performatív, efemer munka esetében nehézséget jelent. Ugyanakkor többnyire épp a technológia szolgál segítségül ahhoz, hogy ezek a munkák megmaradjanak az utókornak.”
“A Fortepan fő missziója nem a kutatás, az értelmezés, hanem a leletmentés, amelyben viszont kiváló. Ismertsége, szerethetősége, közvetlensége mágnesként vonzza magához a régi fotóiknak megfelelő helyet keresőket. Általánosságban sokkal nagyobb az esélye, hogy egy hagyaték a Fortepanhoz kerüljön, mint szinte bármely közgyűjteményhez.”
“Minden kívülállás, archaizálás ellenére fotómunkáinak és videokísérleteinek performatív jellege, „body artos” áthallásai, a nőiség performatív kifejezésének és konstruálódásának példái a hetvenes évek művészetében való jól informáltságról tanúskodnak.”
“Woodman munkáinak jellegzetessége az unheimlich, kísérteties hangulat, prousti melankólia, a titokzatos-rejtélyes atmoszféra, a mise-en-scene és a meztelen vagy kosztümbe bújtatott női test…”
“Nita Vera egyik előszeretettel felidézett képe, hogy az életünk nem más, mint egy véget nem érő színielőadás, ahol az emberi szenvedélyeket játsszuk le nap mint nap.”
“Pauer talán nem realizálta, mégis kétségtelen tény, hogy ezeken a fotókon teljességgel összemosódik a művész-modell és a szexkép-modell viszony, a művészet és a szexfotó.”
“… tömegkultúra és az elitkultúra között tökéletes megegyezés van legalább egy tekintetben: a domináns kultúra hatalmi pozíciója által megerősített és működtetett kettős értékrend érvényes a nők és férfiak meztelenségének ábrázolásával kapcsolatban, mely támogatja és fenntartja a nemek közötti hatalmi egyenlőtlenségeket. “