„A tűz pusztít és újít” – A tűz a tematikája a Prix Pictet kilencedik versenyének 22 • 01 • 30A Fehér Vera A svájci Pictet & Cie Bank által 2008-ban alapított Prix Pictet-díj a világ egyik legnagyobb fotográfiai díja a fenntartható fejlődés területén, amely a fotográfia eszközét felhasználva globális jelentőségű üzeneteket közvetít széles körben. A […]
Bár a járvány és a vele járó szociális válság dokumentálása az elmúlt években univerzális témája volt rengeteg fotográfusnak világszerte, az Indiát kirívóan drasztikusan sújtó pandémiát Mukherjee megindítóan, mellbevágóan, de mégis humánus módon tárja elénk a rögtönzött krematóriumok és tömegkórházak képein keresztül.
A Portrait of Britain méretét és küldetését tekintve úttörő jellegű tárlat. Az emberekről készült és az embereknek szánták – ez az ország legnagyobb fotókiállítása, s minden évben több millióan nézik meg országszerte.
Vigneau munkáiban elsősorban az emberi lény testi-lelki határát kutatja, azt a tünékeny teret, ahol a szabadság váratlan, merész, ugyanakkor törékeny pillanata felbukkan.
A Tiàwùk egy hozzánk egészen közeli galaxisban található bolygó, a Földhöz képest kicsi, a környezeti feltételek szélsőségesek, de alkalmasak az emberi élet megteremtésére és az alkalmazkodására. 500 év csillagászati megfigyelés után az emberiség először talált egy másik bolygót emberi élettel, a fotósorozat a megfigyelések vizuális dokumentációja.
Bár igazán nagy sikereket O’Keeffe festőként ért el, a fotográfiához is erősen kötődött. Mire az 1950-es években a fényképezéssel is elkezdett foglalkozni, művészete már kiforrott volt, így egyedi látásmódja fotóin is tükröződik.
Harsha Pandav negyedik generációs emigránsként született és nőtt fel Dubajban, az Egyesült Arab Emírségekben, és 2020 decemberében költözött Indiába. Harsha az összetartozás politikájára, az otthon, az identitás, a gyermekkor, a faj és a család körüli narratívákra kíváncsi.
Wei Xiang képei éppen azért érdekesek, mert megmutatják, hogy nemcsak a klasszikus európai festészeti technikát sajátította el, hanem azt tudatosan továbbgondolva illeszkedik bele a globalizálódott művészeti életbe, kihasználva azt a lehetőséget, hogy mind a két kultúrában biztosan és szilárdan áll.
A Maison Européenne de la Photographie (MEP) tereiben megrendezett retrospektív kiállítás első alkalommal mutatja be Franciaországban Samuel Fosso, 1962-es kameruni születésű fotográfus közel ötvenéves karrierjét és annak minden fontosabb sorozatát.
Armendáriz bár egy igen klasszikus humanista, néhol romantikus fényképészeti megközelítéssel és szinte régimódi képalkotási szisztémákkal dolgozik, munkájának mégis talán a kultúrantropológus jellege, amely leginkább kitűnik.
A Szovjetunió felbomlása után a Moldvai Köztársaság kikiáltotta függetlenségét, de egyik régiója, Transnitria – más néven Pridnesztrovia – autonómiát kiáltott ki, mely heves katonai összecsapásokkal járt és sok ember halálát okozta.
Az 1950-es és ’60-as években az utcai fényképezés művészeti ágként kezdett elterjedni, és René Maltête francia fotográfus őszinte és humoros jeleneteivel adott az irányzatnak egy jókora lendületet.
Alena Zhandarova 1988-ban született Oroszországban. A fotográfus különleges atmoszférát teremt, ami a kísérletezésre építve állít hétköznapi dolgokat szokatlan helyzetekbe. Munkájában a megszokott és az ismeretlen közötti határt vizsgálja, a vizuális történetmesélést eszközként használva. Alapvetően portrékon keresztül dolgozik, ahol gyakran önmaga szolgál alapanyagul ahhoz, hogy létrehozzon valami újat.
A még fiatal, de már világszerte népszerű fesztivál idén először jelentkezik hibrid kiadásban. Ez azt jelenti, hogy a művek egy részét fizikai installációként, klasszikus formában Telangana városában mutatják be, másik részüket pedig virtuális módon lehet megtekinteni.
Luca Meola fotográfus három éven keresztül, 2018-tól dokumentálta a brazíliai São Paulo Cracklandként elhíresült városrészének lakóit és helyzetét. Cracolandia, avagy Crackland utcái közel 1600 embernek adnak otthont, valamint lehetőséget a szerterjesztésre, vásárlásra és fogyasztásra.