Oroszlánváros című sorozatom lényegében fotó archeológia. A fényképezőgép majdnem úgy működik itt, mint a régészet folyamatánál az ásó, melynek segítségével az idők során a tárgyakra rakódó idegen rétegeket eltávolítják. A képkivágás hasonló gesztus ehhez, amennyiben lehagyjuk a képről az időben eltérő látványelemeket. Az ilyen fotó lényegében időutazás.
Kiegyensúlyozott és egyre színvonalasabb fotográfiai munkájáért kapta meg 2021-ben Mónus Márton a Hemző Károly Alapítvány fiatal alkotóknak kiírt díját.
Kettőjük anyaga a kiállítótérben egy elszeparált, mégis koherens egységet alkot, amelyben a percepció fogalmának dekonstrukciója mellett a fotográfia asszociatív mivolta és lehetőségei is feltárásra kerülnek – főként a mai információs társadalmunk és a kortárs médiafogyasztásunk viszonyrendszerében.
Hetedik alkalommal – két év után ismét személyesen – lesz látogatható a PHOTOFAIRS Shanghai november 3–6. között. A művészeti vásár a lokális és friss, elismert és feltörekvő fotográfiai és fotóalapú munkáknak, az azokkal foglalkozó galériáknak és vállalkozásoknak ad bemutatkozási teret.
Egy megalopoliszba enged betekintést a Speakeasy című tárlat, amelyen a Tokióban és más japán városokban készült képekből Moriyama saját, határok nélküli városa rajzolódik ki, melyet érdeklődésének és vágyainak megfelelően folyamatosan újrakomponál és kiegészít. Nem az számít, hogy pontosan hol és mikor készült a kép, vagy ki szerepel rajta, hanem a létrejövő, élő és folyamatosan mozgásban lévő város.
Szombat Éva Orgazmust kérek, nem rózsát című anyagával a női szexualitást fókuszba téve tabudöntögető, de mégis játékos módon igyekszik a nők társadalmi helyzetére tágabban is reagálni.
A tárlat széleskörűen, az amerikai fotográfus főbb sorozatain keresztül a kezdetektől, a megrendelésekre készült munkáktól, a híres jazz-zenészek portréitól, amerikai és európai projekteken át, egészen az alkotó saját identitását és családi kapcsolatait feldolgozó képekig mutatja be a mintegy 60 évet felölelő életművet.
A KunstHaus Wienben 2022. február 13-ig látogatható Mediations című tárlaton a Carnival Strippers (1972–1975), a Prince Street Girls (1975–1992) és a Room of Their Own (2015–2016) című sorozatait mutatják be, valamint a nicaraguai forradalomról szóló Mediations (1978–1982) című installációt láthatja a közönség.
Immáron két éve tartó hosszútávú fotóprojektemben ebből a több évtizedes adósságból igyekszem törleszteni azzal, hogy a panelekben lakókat fényképezem. Személyes találkozásainkkor a helyszínen Polaroid felvételt készítek róluk és a környezetükről, az ezt követő nagyjából egy hétben pedig vázlatfüzetembe jegyzetelve terveztem meg a fotózást, amelynek napjain általában 4-6 órát szánok a helyszín bevilágítására és a kész kép elkészítésére.
A 20. század klasszikus mestereinek tartott fotográfusok képei mellett kortárs művészek alkotásaival is találkozhattunk; együtt kerültek bemutatásra többek között Moholy-Nagy László, Ansel Adams, Alfred Stiglitz, André Kertész, Francesca Woodman, Walker Evans, Chuck Close, Peter Beard és Thomas Ruff képei.
Általános szabály, hogy az aukciós házak régi hagyományokkal rendelkező intézmények, mivel ez egy olyan üzlet, amely a szaktudáson, a bizalmon és a diszkréción alapul, és amelyeket éveken és évtizedeken keresztül lehet kiérdemelni. Talán éppen ezért is volt figyelemreméltó, amikor 2018-ban Lars Netopil, David Pitzer, valamint Jo Geier megalapították a wetzlari székhelyű Wetzlar Camera Auctions GmbH (WCA) céget.
A Rencontres d’Arles Book Awards díjának célja, hogy a fotókönyv még elfogadottabbá és ismertebbé váljon, szélesebb közönséghez tudjon eljutni, ezáltal némiképp átlépve az alternatív/DIY/underground fotográfiai szubkultúrák szférájából a mainstream vérkeringésbe.
Idén is országos programkínálattal indul a Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében megvalósuló Fotóhónap. Számos fotográfiai kiállítás csatlakozott az idei fesztiválhoz, amelyeket október 12. és november 30. között nyitnak meg.
A New York-i árverés – és az azt megelőző rövid kiállítás – nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy újradefiniálja a szépség fogalmát és annak különböző rétegeit a fotótörténet olyan klasszikus darabjain keresztül, mint Robert Adams vagy Stephen Shore amerikai vidéket megörökítő fotói, Nan Goldin kevsébé ismert munkái, vagy Roni Horn és Hiroshi Sugimoto meditatív és absztrakt képei.
Haasnak a színes fényképezés új lehetőséget adott arra, hogy megörökítse az energiától és a forgatagtól lüktető várost. Ezek a képek demonstrálják a fotográfus virtuozitását és magabiztosságát és arra emlékeztetnek minket, hogy miért szeretjük a New Yorkot.