Lebohang Kganye (1990, Katlehong, Dél-Afrikai Köztársaság) 2009-ben szerezte meg első fotográfiai oklevelét, jelenleg mesterdiplomáján dolgozik. Az elmúlt 14 év munkájának eredménye számtalan díj és az összetéveszthetetlen Kganye-stílus. Munkássága saját családjának mikrotörténete, illetve az országot napjainkig nagyban befolyásoló kolonializmus (1652–1961) és apartheid (1948–1991) körül forog.
Ha valaki szigorúan fényképekre számít, csalódni fog: a négy termet betöltő tárlat Kganye négy multimédia projektjét mutatja be. Elsőszámú múzsája valóban a fotográfia, méghozzá saját családi fotóarchívuma, a kiállított munkák azonban messze túlmutatnak a médiumon.
Az első teremben Katlehong, Kganye szülőhelyének szűk utcáin bolyonghatunk egy térbeli fotókollázsban. Mohlokomedi wa Tora (2018, A világítótorony őrei) című munkája az apartheidnek és a kényszerített kitelepítéseknek passzívan, de hősiesen ellenálló fekete dél-afrikaiaknak állít emléket a művész saját felmenőivel a középpontban.
A következő teremben Kganye legfrissebb és még befejezetlen projektjébe nyerhetünk bepillantást. A Mosebetsi wa Dirithi (2022, Az árnyékok munkája) plafonról függesztett, megközelítőleg 200 x 100 centiméteres patchwork alkotásai az alkotó családtagjai előtt tisztelegnek. Az elegánsan fénylő organzára vetített fényképeket kézműves mesterek alakították erőteljes, monokróm textilportrékká Kganye vezetésével.
A harmadik kiválasztott projekt a művész édesanyjához szóló óda, Ke Lefa Laka: Her-story (2013, Az ő története). Az anya 2010-es halála adott igazán életet Kganye saját családi archívumába vettet érdeklődésnek. Az ő történetében digitálisan ötvözi édesanyja régi képeit saját portréival, amelyeken anyja ruháiban, anyja testtartását imitálva pózol. Az eredmény egy érzékeny párbeszéd anya és lánya között.
