Mit nézzünk decemberben? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

Az Ég – Fény – Kép című tárlat kiindulópontja Lengyel András Itália felett az ég (1989-90, c-print) című munkája. A kiállításban e mű köré szerveződnek az égbolt tematikájú, képzőművészeti alkotások, grafikai munkák, analóg fotók, digitális képek, videómunkák stb. alkotások. A tematika részét képezi az égi és mechanikus /gépi alapú/ kép találkozása, másképp a transzcendens és a racionalitás egyesítése a művészet által. A kiállításban ismert képzőművészek mellett részt vesznek a Budapesti Metropolitan Egyetem egykori, illetve jelenlegi hallgatói és tanárai is. Az egyetem művészeti intézetének oktatási eredményei ily módon válnak láthatóvá, illetve csatlakoznak a 2023 évben a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program során létrehozott művészeti - kiállítási koncepció folytatását megvalósító projektekhez.

A 2020-ban megrendezett World Press Photo pályázaton környezet kategóriában egy magyar fotográfusnak, Esther Horvathnak ítélték a kategória első díját. Ebből az alkalomból interjút is készítettünk Estherrel, aki azóta további sikereket ért el, 2022-ben megkapta a New York-i International Center of Photography(ICP) Infinity-díját, majd 2024-ben National Geographic Wayfinder-díjjal tüntették ki a tudomány, a természetvédelem, az oktatás, a technológia és a történetmesélés terén végzett munkájáért. A dokumentarista anyag azt meséli el, hogy a legzordabb környezeti körülmények – többek között hóviharok és mínusz 30 °C-os hőmérséklet – ellenére a tudósok milyen összefüggéseket tárnak fel, amelyek jelentősen hozzájárulnak bolygónk változásainak jobb megértéséhez. Emellett a fotográfus a mindennapi életet is bemutatja a kutatóbázison, ahová nem vezet út, így csak hajóval vagy repülővel érhető el, és ahol nem tartózkodhatnak turisták, csak kutatók.

Szász János 1950-es évek végétől az 1970-es évekig készült munkái a társadalmi rendszerváltás előtti Magyarországon tevékenykedő fotográfusok látásmódját és innovációját testesíti meg. A merész grafikai absztrakciókat tartalmazó, elsősorban a hétköznapi életből és tájból merített képek egy egyetemes képi nyelvezeten keresztül szólnak hozzánk. Szász képei olyan magyar szakmai kiválóságok hagyományai előtt adóznak, mint André Kertész és Moholy-Nagy László. A sötétkamrában történő expozíciós és feldolgozási technikák manipulálásával, valamint a különböző vegyszerek keverésével kísérletezve gyakran mintázattá redukálta témáit. Egy általa kitalált fotólabor-eljárást használt, amely a kémiai túlterheléssel, majd a tónuson túli területek aprólékos, festőecsettel történő fehérítésével járult hozzá grafikus képeihez.

A Saubermacher – Az Év Természetfotósa 2024 pályázatra 143 szerzőtől 2825 érvényes kép érkezett, a díjakat november 12-én adták át a Magyar Természettudományi Múzeumban, ahol megnyílt a legjobb fotókból rendezett kiállítás. „Az igazán kiváló természetfotó mindig üzenet is, amely sok mindenről tájékoztathat bennünket. Olyan ablak, amely betekintést nyújt a természet titkaiba, felfedi a látvány mögötti lényeget, rögzíti azokat a pillanatokat, amelyek olyan gyorsan játszódnak le, hogy a szemünk képtelen követni, de tovább gondolva, láttatni engedi a közelmúltat vagy akár a jövőt. Elkalauzol olyan rejtelmes helyekre, ahol még álmunkban sem jártunk, olyan vizuális élményekkel ajándékoz meg bennünket, amelyek akár életünk végéig elkísérhetnek.” – mondta Dr. Kalotás Zsolt, a zsűri elnöke.

A por a látható matéria legkisebb egysége, minden porból áll, és visszabomlik porrá. A por a világ példázata, filozófiai szempontból a por a végső dolgok közé tartozik, mert egészen anyagi értelemben az a maradék, amely a létezésről tanúskodik, annak bizonyítéka, de még inkább a célja, hogy a világmindenség része legyen. Az Elképzelt Univerzum képei ebben az évben elhunyt barátom, Eszter lakásának házi porából készült fotográfiák. Az ellenfényben kavargó porban kirajzolódik egy párhuzamos világegyetem, pontosan olyan, mint egy kozmikus táj képe, egy olyan univerzumé, amely nem az Ő emlékezetét őrzi, hanem Őt magát. A kozmikus tájképeket a fényképekre rajzolt kitalált csillagképek kísérik, amik Eszter életére és személyiségére jellemző motívumokból állnak, ez egy játékos kísérlet egy utólag elképzelt asztrológiai képlet felállítására. A kiállítás harmadik része, arra a gondolatra épül, hogy míg a szemmel alig látható porszem bizonyos nézőpontból nézve egy teljes univerzum, a bolygók a világegyetem szemszögéből nézve porszemnek tűnnek. Minden csak nézőpont kérdése. A por mikroszkopikus képei bolygókként funkcionálnak a kiállítás installációjában, amelyben a művek az általam elképzelt univerzum tájaira nyitott ablakok.

Edson Chagas angolai fotóművész Found Not Taken című sorozatát az 55. Velencei Biennálé angolai pavilonjában állították ki 2013-ban, mely elnyerte a legjobb nemzeti pavilonnak járó Golden Lion–díjat. Chagas Igazolványkép (Tipo Passe) című sorozatában a történelem, a kultúra és az identitás kérdéseivel foglalkozik. Szülőföldje, Angola, 1575-től 1975-ig portugál gyarmati uralom alatt állt. Az európai gyarmatosítók a helyiek kultúráját és hagyományait szinte teljesen elutasították, és nem is volt céljuk azok megismerése. A fotóprojekt ezekhez a hagyományokhoz nyúl vissza; Chagas afrikai maszkot viselő modellekről készített portréfotókat. A magángyűjteményből kölcsönzött, történelemből és kontextusukból kiragadott maszkok, valamint kirakodóvásárokon beszerzett divatos ruhák színei és formái, nem titkolt szándékkal, harmonizálnak egymással. Az erőteljes rituális jelentéssel és kisugárzással bíró maszkok különböző dimenziók között lebegnek, melyek így a nézőt a látottak valóságának megkérdőjelezésére késztetik.

Az ember és a természet közötti rend keresése talán sosem volt ennyire ellentmondásos és tragikus. A mesterséges harmóniára való törekvés összefonódik a személyes vívódásaimmal, mint például azzal a kérdéssel, hogy: helyes döntés-e gyermeket vállalni? – teszi fel a kérdést Belicza László Gábor 33 Sketchbook című sorozata kapcsán. A PaperLab Galériában látható 11 fotó Belicza értelmezésében tárja elénk a bizonytalan jövőhöz kapcsolódó reményeket és félelmeket.

Az immár második alkalommal megrendezett Analog Sparks Nemzetközi Analóg Fotópályázat egy magyar–amerikai fotóművészeti együttműködés eredménye, melynek ötletadója Kóti Réka fotográfus, az Analog Sparks Instagram közösség és az erre alapuló fotópályázat és kiállítás sorozat alapítója. A pályázat és a hozzá kapcsolódó kiállítás megvalósításában alapító partnere Hossein Farmani a New York-i Lucie Foundation vezetője és a nemzetközi House of Lucie galériák alapítója. A kiállításon a magyar nyertesek mellett az Analog Sparks 2024 fotópályázat profi és amatőr fődíjasai; az amerikai származású Lois Greenfield Amtigravity és a lengyel származású Mateusz Detyniecki Unbraiding című sorozatai láthatók.