Mit nézzünk júliusban? – a Punkt fotókiállítás ajánlója

A MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya idén is megszervezte a Magyar Sajtófotó Pályázatot, amely a 2024-ben készült legérdekesebb magyar sajtófotók seregszemléje, ebből a képanyagból válogat a 43. Magyar Sajtófotó Kiállítás. A pályázat 16 kategóriájának díjaira 282 fotográfus, 2566 pályaművel és azokon belül 7438 képpel pályázott.

Papp Elek (1965) Balogh Rudolf-díjas fotóművész neve napjainkban külföldön talán ismertebben cseng, mint Magyarországon. Mérnöki végzettségét és szemléletmódját szinte egyedülálló módon tudja hasznosítani és kamatoztatni fotográfiái készítése, kidolgozása során. Szakmai tevékenységének első évtizedeiben nagy hatással volt rá a két világháború közötti úgynevezett magyaros stílusú fotográfia, elsősorban Tóth István fotóművész munkásságán keresztül. A Kecskeméten látható kiállítás Papp Elek képeinek egy szűk szegmensét mutatja be: három utazást, 50 képben. A rá jellemző monokróm helyett a helyszínekhez illő erős színek használata ugyan szokatlan Papp Elek életművében, de tökéletesen a helyén van, még érzékletesebbé, hangsúlyosabbá téve a képeken látottakat, mintegy megerősítve a történeteket. Természetesen ezt is, Papp Elek egyéni látásmódján keresztül, amely ebben a sorozatban is összetéveszthetetlenül jelen van.

A MODEM 3. emeleti kiállítóterében nyíló kiállítás fókuszában Szipál fotográfiai munkássága és páratlanul erős hatású személyisége áll. Mindemellett a kurátorok dokumentumokon keresztül megmutatják élettörténetét és szüleinek meghatározó szerepét is. Rávilágítanak alapvető kompozíciós elveire, megjelenítik különleges tárgyakkal, világítással is megteremtett enteriőrjeit, azokat a kiemeléseket és finom összhangokat, amelyek munkáinak egyedi stílusát hozták létre. A Fény-Élet-Örökség tematikai egységek alapján rendezett kiállítás kiegészül a címben nem szereplő Tanítás témával, amely az életmű egyfajta összefoglalásaként is értelmezhető és alapvetően meghatározta Szipál tevekénységét Los Angelesből való visszatérte után. A fotográfiák bemutatása a térben az ő rendezési elvei alapján is szerveződik megidézve műtermeinek fogadótereit és személyes életterét.

Eleonora Agostini olasz fotográfus A Study on Waitressing című sorozatában a munka és a gondoskodás gesztusait vizsgálja a vendéglátás világán keresztül. A projekt főszereplője a fotográfus édesanyja, aki régóta pincérnőként dolgozik a család saját éttermében. A PaperLab Galéria kiállítása a 2022-ben a Witty Books kiadásában megjelent fotókönyv köré épül, olyan képeket is bemutatva, amelyek nem szerepeltek kiadványban, mégis kulcsszerepet játszanak a projekt felépítésében. Az installáció a művész stúdiójának falát idézi, betekintést nyújtva a szerkesztés folyamatába. A Study on Waitressing a FOAM Talent 2024 válogatásában is szerepelt, a hozzá kapcsolódó könyv pedig a LensCulture 2024-es legjobb fotókönyvei közé került.

Rogi André (Klein Józsa Rózsa) 1900-ban született Budapesten és a Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1925-ben költözött Párizsba, a képzőművészeti avantgárd európai központjába. Itt ismerkedett meg honfitársával, André Kertésszel, akivel 1928-ban összeházasodtak, és aki mellett felfedezte a fotográfia médiumát. Aktok készítőjeként gyorsan sikeressé vált. A pár 1932-ben elvált, ám ez nem vette el a Rogi André nevet felvevő művész kedvét attól, hogy folytassa fotográfus karrierjét. Születésének 125. évében ideje végre tisztelegnünk Rogi André munkássága előtt, akinek művészete máig nem kapta meg a kellő elismerést. Budapesten, a szülővárosában arra is megragadhatjuk az alkalmat, hogy elmerüljünk a késő húszas és harmincas évek Párizsának különleges világában.