Kihirdették a Paris Photo – Aperture PhotoBook Awards 2025-ös fődíjasait

A nemzetközi zsűrit Brendan Embser (Aperture), Florian Koenigsberger fotográfus, Paul Moakley (The New Yorker), Anna Planas (Paris Photo) és Keisha Scarville képzőművész alkották. A harminchét kiválasztott kötetet a nagyközönség a Paris Photo standjain láthatja november 13. és 16. között, ezt követően pedig nemzetközi turnéra indultak, amelynek egyik első állomása a Printed Matter lesz New Yorkban 2026 januárjában. A mai napon az alábbi három fő kategóriában hirdettek győzteseket: Photography Catalog of the Year, First PhotoBook Award és PhotoBook of the Year.

A Classroom Hicham Benohoud ikonikus fekete-fehér sorozata, amelyet az 1990-es évek elején kezdett el Marrakechben, egyszerre dokumentum és kreatív lázadás egy merev, posztkoloniális oktatási struktúrával szemben. Benohoud ekkor középiskolai rajztanárként dolgozott, és – sok diákjához hasonlóan – frusztrálónak élte meg a kötöttségeket. Hogy oldja a monotonitást, a tanórákat spontán fotóműhellyé alakította: négyórás órái így váltak a játékos vizuális kísérletezés és a gyakorlati tanulás színterévé. A sorozat 1992 és 2002 között készült képei a diákokat mutatják, akik improvizált díszletek előtt, papírból hajtogatott ketrecek mögött, egymásra pakolt iskolapadokon, hulahopp-karikákkal vagy kartoncsövekből, műanyag zsákokból készült abszurd jelmezekben pózolnak, arcuk olykor szándékosan elrejtve. A képek egyszerre humorosak és mélyen emberiek: a korlátozott anyagi lehetőségek között született kreatív energiákról mesélnek. „Ez a könyv teljesen megállított” – mondja a zsűri tagja, Florian Koenigsberger. – „Mindenekelőtt az alkotói leleményesség vonzott benne. Példa arra, hogyan lehet a lehető legjobbat kihozni abból, amid van. Gyönyörű perspektívát ad arra, mire képes a képzelet.”

Drew Thompson találóan írja a Generalized Visual Resistance: Photobooks and Liberation Movements című kötet bevezetőjében: „a fotókönyvek története egészen másként fest az afrikai kontinens nézőpontjából.” Ez a lendületes, alaposan dokumentált antológia a fotográfia és az antikolonialista politikai mozgalmak kapcsolatát vizsgálja az 1960-as évektől a ’80-as évekig, amikor Portugália afrikai gyarmatai függetlenségükért küzdöttek. A 2018-ban indult kutatási projekt eredményeként létrejött kiadvány angol, francia és portugál nyelvű szövegekkel mutatja be, hogyan vált a fotó a felszabadító mozgalmak egyik leghatékonyabb vizuális eszközévé.

A könyv olyan szervezetek munkájára irányítja a figyelmet, mint például a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO), amely meghatározó szerepet játszott abban, hogy az aktivisták fotókönyveket használjanak nemzetközi szolidaritás kialakítására és politikai üzeneteik terjesztésére. A ritka kiadványokból reprodukált borítók és oldalpárok lenyűgöző vizuális stratégiákat sorakoztatnak fel: a drámai, nagy hatású képektől a tudatosan szerkesztett narratívákig. A kötet érzékletesen mutatja be, hogyan képzelték el Afrika jövőjét és önrendelkezését a különböző politikai kiadók Maputótól Amszterdamon és Moszkván át egészen San Franciscóig és Tokióig.