Hatezer próbálkozás a tökéletes pillanatért – Augustin Lignier: Turning Point

performansszá.

Augustin Lignier feladata elsőre szinte nevetségesen egyszerű. Egy kör mentén ugrik és fordul, miközben megpróbál pontosan a fényképezőgép exponálásának pillanatában a megfelelő helyzetbe érkezni. A tekintetnek jó irányba kell néznie, a testnek megfelelően kell állnia, a saroknak éppen a föld fölött maradnia. A mozdulat újraindul, a kamera ismét exponál, az ideális kép pedig újra néhány centiméterrel vagy egy másodperc töredékével odébb kerül. A hatezer elkészült felvételből végül hatvan került a könyvbe.

A Turning Point ezzel finoman forgatja ki a fotográfia döntő pillanathoz kötődő mítoszát. Lignier esetében a pillanatot nem megtalálni kell, hanem újra és újra előállítani. A véletlen helyét fokozatosan átveszi a kontroll, majd a fáradtság és a kényszeres ismétlés. Ami néhány képen még abszurd mozdulatsornak tűnik, a sorozat előrehaladtával egyre inkább az elérhetetlen pont hajszolásának pszichológiai portréjává válik.

A projekt eredetileg 2024-ben, párizsi önálló kiállításként jelent meg. A fotókhoz padlójelölések és ötsávos hanginstalláció társult, így maga a néző is bekerült a mozgás és ismétlés rendszerébe. A mostani könyvváltozat ezt a munkát sűríti egy 120 oldalas, fekete-fehér kiadványba, amelyet az Art Paper Editions adott ki Jurgen Maelfeyt szerkesztésében és tervezésében.

Az ismétlés, a szabályok és a képalkotó eszköz fölötti kontroll Lignier korábbi munkáiban is visszatér. A Selfie Rats című projektben két patkányt tanított meg arra, hogy egy gomb megnyomásával fényképet készítsenek magukról, miközben az akció eleinte cukorjutalommal járt. Egy 2024-es CNN-interjúban az így megszerzett kontrollról azt mondta, „amikor ekkora hatalom van a kezedben, még ha csak két kis patkány fölött is, úgy érzed, bármit manipulálhatsz.”

A Turning Pointban ugyanez a kérdés visszafordul az alkotóra. Lignier saját testét helyezi egy szigorú rendszerbe, amelyet maga talált ki, majd addig ismétli a feladatot, amíg a tökéletesség ígérete szinte abszurddá, már-már humorossá válik. Munkáiban rendszeresen használ tudományos módszereket, kísérleteket és szándékosan képtelen gesztusokat arra, hogy megvizsgálja, milyen viszonyban állunk a kamerával és az általunk termelt képekkel.

Talán ezért működik a Turning Point könyvként is ennyire jól. Hatvan apró eltérés kerül egymás mellé, miközben az olvasó óhatatlanul maga is keresni kezdi azt az egy képet, amely végre pontos. A sorozat közben lassan felteszi a kellemetlenebb kérdést is: mi történik, ha a következő próbálkozás mindig egy kicsit jobbnak ígérkezik, és ezért soha nincs valódi okunk abbahagyni?