A múlt – a paraszti kultúra, és a jelen – a globalizált világ közötti feszültségek, illetve a hagyományok nem csak átalakulnak, hanem manapság újra is értelmeződnek, ez figyelmeztet minket arra, hogy ne csak Szék dokumentumaiként tekintsünk erre az összeállításra, hanem mint egy jelenben megkonstruált narratíva albumára.
A heidelbergi székhelyű Kehrer Verlag az egyik legsokoldalúbb Magnum-fotográfus, az amerikai Burt Glinn (1925–2008) életművének meghatározó darabjait rendezte kötetbe Half a Century as a Magnum Photographer címen. Az angol nyelvű, száznegyvennégy oldalas keménytáblás monográfiát már önmagában élmény kézbe venni, ám az igazán őszinte rácsodálkozás a kiemelkedően izgalmas képanyagot látva fog bennünket érni.
Magyarországot az acb, a TOBE Gallery és a Longtermhandstand képviselték. Az acb Dobokay Máté (1988) és Nádor Katalin (1938–2018) fotográfiáit mutatta be, a TOBE Gallery Major Ákos (1974), Almudena Romero (1986) és Dafna Talmor (1974) alkotásait hozta magával, a Longtermhandstand pedig Szombat Éva (1987) és Vékony Dorottya (1985) képeit állította ki. Poroszlai Esztert (1974) a párizsi 193 Gallery reprezentálta.
A galériától megszokott módon egy dél-amerikai perspektívából építkező kiállítást szerveztek meg, miközben újdonsággal is szolgálnak, mivel most nem fényképekből, hanem scannogramokból mutatnak be válogatást. Az Evergreen című kiállítás október 14-éig tekinthető meg a Puskás Bea és Tomas Opitz által életre hívott galériában.
A Falkland Road című album eredetileg 1981-ben jelent meg, majd további fotókkal kiegészítve egy 2005-ös Steidl-kiadásban publikálták a képeket. A sorozat India egyik legnagyobb vöröslámpás negyedében, a Falkland Roadon készült.
Evelyn Hofer a 2009-ben bekövetkezett haláláig fényképezett, annak ellenére, hogy életében nem szerzett túl nagy személyes hírnevet. Ezért is nevezte Hilton Kramer műkritikus „Amerika leghíresebb ismeretlen fotográfusának.” A Steidl kiadó fotókönyveit ismertető rovatunkban ezúttal Hofer New York című albumának képeiből válogattunk.
Minden alkalommal, mielőtt beléptem a DMZ-be, engedélyt kellett kérnem öt különböző hatóságtól: az ENSZ Parancsnokságának Katonai Fegyverszüneti Bizottságától, a Koreai Nemzetvédelmi Minisztériumtól, a Koreai Vezérkar egyesített főnökétől, a hadsereg főhadiszállásától és a helyi hatóságoktól. A DMZ-be való belépéshez bombabiztos sisakot, golyóálló mellényt és sajtókarszalagot kell viselni, a katonai hatóságok előírásainak megfelelően.
A Kehrer Verlag művészeti könyvkiadó gondozásában megjelent Where the World is Melting című könyv az azonos című kiállítás alkalmából került kiadásra, és először nyújt betekintést az izlandi fotográfus, Ragnar Axelsson életművébe, akinek fekete-fehér képein az Északi-sarkvidék elemi erejét, és az ott élő emberek mindennapjait láthatjuk.
Idén nyáron a tisztelt utazóközönségnek nem kell Kecskemétnél tovább vonatoznia ahhoz, hogy Belgium, Magyarország, Hollandia vagy akár Franciaország utcáin kószálhasson. A Magyar Fotográfiai Múzeumba lépve Szabó Judit: Összegzés című retrospektív kiállítása nem csak térbeli, de bizonyos értelemben időutazásra is kiváló helyszín: az 1970-es, 80-as évektől napjainkig láthatunk arcokat, hétköznapi jelenetek, utcaképeket számos európai városból.
Jól oldja meg a szinte lehetetlen feladatot a Mai Manó Házban rendezett Mint Te és Én – Fiatal Magyar Fotográfia című kiállítás, nevezetesen azt, hogy úgy mondjon el valamit a közelmúlttal összeérő jelenről és az ebben alkotó fiatal(abb) fotográfus generációról, hogy az ne legyen se közhelyes, se erőltetett.
Gibson fotóin az erotikai és a fény játszanak főszerepet – hol felváltva, hol karöltve. Céljuk a részletekben rejlő szépség megörökítése. A Deichtorhallenben 2023. április 21. és augusztus 20. között megtekinthető tárlat Ralph Gibson: Secret of Light címmel 300 analóg és digitális fénykép segítségével mutatja be az alkotó több mint hat évtizednyi munkásságát.
Lesley Martinnal, az Aperture kiadó kreatív igazgatójával jelent meg egy interjú a LensCulture honlapján, ami azt járja körül, mi áll a fotókönyvek „robbanása” mögött, mit jelent tulajdonképpen az „aranykor”? Emellett pályakezdéséről, valamint saját meglátásairól mesél a fotókönyv-kiadással kapcsolatban, néhány tippet is megosztva a tervezés és kiadás témájában a pályakezdő fotográfusok és az érdeklődők számára.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban megrendezett kiállításon jelenleg 137 nagyítás látható, de az installációként működő különböző méretű képernyőkön mintegy négyszáz fekete-fehér és színes felvétel is folyamatosan megtekinthető.
Halas István közel kétszáz fotójáról írni, szavakba önteni a látványt nemcsak nehéz, hanem egyenesen fájdalmasan szép is egyben, akkor, amikor a portrék alanyait az ember közelről is ismeri vagy valaha ismerte. A kiállítás, a művész 40 évet átfogó remekművekkel teli életművére koncentrál és magában hordozza a művészet és a művész élményekkel teli gazdagságát, amelyet most megoszt velünk, nézőkkel, mindezért kronológiai sorrendbe kell, hogy rendszerezze a kurátor – Izinger Katalin – az anyagot.
Az alkotó, Vasali Katalin is egy a sok nő közül, akinek ez egy feldolgozatlan drámája, aki egyszerre érintett és alkotói szemszögből jeleníti meg azokat az érzéseket és jelenségeket, amelyeket megélt, és amivel az azt követő időszakban találkozott a feldolgozás útján. Ráadásul a meg nem született gyerekeknek csak napjainkban lettek gyász- és emlékhelyei, ahol megemlékezhetnek az elveszett és soha meg nem született gyermekükről.