A háborút követően, az átélt szörnyűségek ellenére, Vaccaro Németországban maradt, hogy megörökítse az ország újjáépítését, a Stars and Stripes című amerikai hadiújság számára. 1950-ben tért vissza az Egyesült Államokba, ahol ismert reklámfotográfus lett, olyan magazinoknak dolgozott, mint a Look és a Life.
Az Ostlicht őszi árverésén Marc Riboud egyik híres munkájára, Az Eiffel torony festője című képre is lehet licitálni, ebből az alkalomból a fotó történetét is bemutatjuk.
A fotót 1955-ben Edward Steichen beválogatta a legendás Az ember családja című kiállításra. Az évek, évtizedek alatt a fénykép, amelyen Tereska lerajzolja otthonát, sok mindenkit lenyűgözött, és a második világháború egyik jelképe lett. Hogy ki volt Tereska, mégis majdnem hetven évig rejtély maradt.
A 90-es évek hosszú és legendás szupermodell korszakát egy 1989-ben készült fényképpel lehetne összefoglalni: Herb Ritts mára már ikonikussá vált felvételén Naomi Campbell, Cindy Crawford, Christy Turlington, Tatjana Patitz és Stephanie Seymour meztelenül bújik össze. A kép most a Fahey/Klein Gallery standján, a Paris Photón is megtekinthető.
Ebben a cikkben Moholy-Nagy László hat levelét mutatjuk be, melyeket 1921 decembere és 1925 júniusa között írt. A levelek Silard Isaak gyűjteményében találhatók és kizárólag a Mai Manó Ház kapott engedélyt arra, hogy publikáljuk őket.
Arthur E. Smith mikrofotóiból – a világon elsőként – Richard Kerr A természet mikroszkópon és fényképezőgépen keresztül (Nature through Microscope & Camera, 1909) című könyvében jelent meg egy válogatás.
Karl Taylor professzionális fotográfus a BBC kamerái előtt fényképezte újra a világhírű felvételt. Az ő verzióján macskák helyett egy kenyérpirítót, illetve a híres Az emlékezet állandósága című festményből ismert szétfolyó órát használta.
Leslie Jones a Bostoni Közpark fáján rekedt rókától kezdve, a közlekedési baleseteken át a Charles Lindbergh-nek az Atlanti-óceán átrepülése után tett amerikai körútjáig, mindenről tudósított.
Veasey tematizált sorozataiban játékok, közlekedési eszközök, fegyverek, tengeri előlények, robotok és emberek belsejébe nézhetünk bele. Ő készítette el a világ legnagyobb röntgenfotóját, mely egy Boeing 777-es repülőgépet ábrázol egy bostoni hangárban.
Célszerű – itt-ott hosszabban megállva – többször is végiglapozni ezt a 618 oldalnyi albumot. Vannak benne olyan képek, amelyek csak többszöri megtekintés által árulják el hatásuk titkát. Tímár önmagáról éppúgy maradandóan beszél ezekkel a munkákkal, mint a korszakról, amelyben a képek keletkeztek.
Aydin Büyüktaş képeiről egyből látszik, hogy digitális manipulációval készültek, az eredmény pedig lenyűgöző. Olyan világba kísérnek el minket ezek a fotók, ahol a tér és az idő teljesen összefolyik, megfoghatatlanná válik.
„Minden hópehely végtelen szépséget rejt magában, amelyet megerősít az a tudat, hogy minden valószínűség szerint soha nem találunk pontosan olyat, mint amit éppen látunk.”
A klasszikus fotóstílust megvalósító mesterként tartják számon, aki a legtisztább kompozíciós elvek szerint építkező fotográfiát a legtökéletesebb technikával ötvözte. Életművének sokoldalúsága, tematikájának gazdagsága zavarba ejtően széleskörű. Ami megkülönböztette kortársai fő áramlatától, az nem a témaválasztása, hanem kísérletező alkata volt.
A Magnum Photo ügynökséghez 1951-ben csatlakozott és (el)ismertségét jól jelzi, hogy 1958-ban egy felmérés eredményeképpen a „világ tíz legnagyobb fotográfusa” közé sorolták Ansel Adams, Richard Avedon, Henri Cartier-Bresson, Alfred Eisenstaedt, Ernst Haas, Yousuf Karsh, Gjon Mili, Irving Penn és W. Eugene Smith mellett.
Az évtizedeken át tartó tradicíó 1942-ben, három évvel Anna halála előtt szakadt meg, és a több mint negyven évből mindössze csak néhány év maradt ki.