Barta Zsolt Péter Balogh Rudolf-díjas fotográfus a fotográfia és a képzőművészet határterületén készíti alkotásait, munkásságából eddig két albumban (CodeX 2007, Csarnok 2009) publikálta képeit. Az alkotóval a kortárs magyar fotóművészet problémáiról és eredményeiről, valamint a hazai és a nemzetközi intézményrendszer szerepéről is beszélgettünk.
A Reversing the Eye az olasz avantgárd ’60-as és ’70-es évek eleji szegmense és a mechanikusan előállított (analóg) fénykép-film-videó között keresi a kapcsolatot. A korabeli európai kontextusban gyümölcsöző kapcsolat kifejezhető az olasz társadalomban mindenütt jelenlévő médiára kritikusan reagáló avantgárd hangjaival.
A tárlat a még mindig többnyire nyugat-európai orientációjú kánont kibővíti a közép-kelet-európai művészeti eredményekkel, mivel a weimari köztársaság kozmopolita Berlinje meghatározó szerepet játszottak e többnyire érkezésükkor még alkotói fejlődésük kora szakaszában lévő fiatal magyar művészek, akik – a város egyik legnagyobb emigráns csoportjaként – újszerű és progresszív látásmódjukkal jelentősen gazdagították a berlini avantgárdot.
Issaka munkáiban gyakran alkalmazza a kamera nélküli fényképezést. Életnagyságú színes fotogramokat használva saját testét rögzíti a fotópapíron. Issaka az egyrészről általa teremtett és az egyszerre el/visszafoglalt terek felfedezésével, hajának és testének anyagiasságával foglalkozva olyan képeket készít, amelyek elmossák a határokat én és a másik között, felülírva létező társadalmi dinamikákat.
Andy Warhol egyik legfigyelemreméltóbb alkotása a Fehér szerencsétlenség (Fehér autóbaleset 19-szer) című kép, amely az 1960-as években készült Halál és katasztrófa sorozat része. Az alkotást a XX. század egyik legprovokatívabb művészi teljesítményeként tartják számon, ami Warhol karrierjének csúcspontja is lehet.
A Revelation(s) című kiállítás Dobokay Máté munkáit mutatja be a párizsi Bigaignon Galériában, akinek konceptuális művészeti gyakorlata folytatja a fotográfia határait feszegető, a fotográfiai médium belső struktúráit, nyersanyagait, kémiai és fizikai összetevőit feltáró, sokszor kamera nélküli, hosszas kutatói kísérletezés eredményeképpen kialakult művészeti praxisát.
Gábor Enikő harmincéves pályafutását felölelő retrospektív kiállítás nyílt – a Fotóhónap2022 programsorozat keretében – november 4-én a budapesti Hegyvidék Galériában Fényfogások címmel. A festészet és fotográfia határán mozgó képzőművészt a kiállítási anyagról és jövőbeli terveiről is kérdeztük.
A Huxley-Parlour által bemutatott Dora Maar. Contact Prints című kiállításon látható művek az 1930-as években készültek, és intim betekintést nyújtanak Maar korai fotográfiai munkásságába, valamint a titokzatos és nyugtalanító témák iránti érdeklődésébe. Ezek a képek arról tanúskodnak, hogy Maar egyszerre volt innovatív fotográfus és a huszadik századi modernizmus fontos alakja.
Krász Kíra Dorottya pécsi származású művész 2021-ben Brightonban szerzett diplomát fotográfia szakon. Idei, a fák életét bemutató sorozatáért Leica-díjat vehetett át, tavaly óta pedig MMA ösztöndíjban részesül.
Az Egyesült Államok Fellebbviteli Bírósága két évtizeden át tartó hosszas jogi csatározás után a szerzői jogtulajdonos javára döntött a Picasso festményeit ábrázoló fényképek ügyében, amelyek először a Zervos katalógus című 1932-es kiadványban jelentek meg.
Hocks a kézzel festett nagyméretű fényképein ábrázolt tragikomikus világoknak egyszerre szereplője és alkotója is, ahol a saját maga által létrehozott beállításokban a szinte szürreális feladatokkal és környezetekkel szembekerülő középkorú férfi szerepét tölti be.
Legtöbbünk fejében egy néhány francia művészből álló szűk csoport jelenik meg, ha a szürrealistákra gondolunk. A valóság azonban az, hogy André Breton Szürrealista kiáltványában megfogalmazott gondolatairól a világ különböző pontjain más művészek, írók, értelmiségiek azonos időben hasonlóan gondolkodtak, így a szürrealizmus sokkal inkább egy egész világra kiterjedő hálózatnak tekinthető.
Számtalan apró érdekesség teszi a füzetet elgondolkodtatóan hitelessé. A papírminőség, a tipográfia és a képek fénymásolt-kitört keménysége az összhangzatot már az első fellapozáskor az 1980-as évek szamizdat-hangulatába sodorja, és ezt az egyfajta tiltottság-érzést pedig később a tartalom is képes tovább árnyalni.
Az egyik legismertebb amerikai festőnő, Georgia O’Keeffe fotográfiáiból nyílt kiállítás a houstoni Szépművészeti Múzeumban, Georgia O’Keeffe, a fotográfus címmel, így művészetének eddig kevésbé ismert oldalával találkozhatnak az érdeklődők.
Bár igazán nagy sikereket O’Keeffe festőként ért el, a fotográfiához is erősen kötődött. Mire az 1950-es években a fényképezéssel is elkezdett foglalkozni, művészete már kiforrott volt, így egyedi látásmódja fotóin is tükröződik.