Idén ünnepli fennállásának 5. évfordulóját a LAVOR Collective művészeti szalon. Az ART IS OUR LIFESTYLE című kiállítás anyaga, 2017 és 2022 közötti időszak eseményeit öleli fel, kereken 1000 fotográfia által, mely a művészet színfalak mögötti világát tárja elénk és azt, hogy hogyan is készül egy független galéria a 21. században.
Deanna Dikeman családját és környezetét azóta fényképezi, amikor 1985-ben otthagyta vállalati állását, hogy kipróbáljon egy fotográfus-tanfolyamot. A PaperLab Galériában március ötödikéig ingyenesen látható Leaving and Waving című kiállítása kapcsán beszélgettünk vele pályafutásáról, a halál és a fotográfia kapcsolatáról és a képeiben jelen lévő humorról is.
A Parking Lots tükrözi Ruscha érdeklődését a szerialitás, a topográfia és a térképek, valamint az autó- és motorkultúra iránt, a városi tájat geometrikus mintaként mutatva be a művész utánozhatatlan pop art-os megközelítésével – de a konceptuálisabb (és jóval európaibb hangvételű) Becher-házaspár életművét is eszünkbe juttatják.
Nem maradunk februárban sem fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, számos múzeum és galéria várja új tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Az egyéni- és csoportos kiállításokon olyan témákkal találkozhatunk, mint a világunk vizualitása, az urbanizáció, az ég és a szakralitás vagy a női fotóművészek látásmódja. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
A Hip-Hop: Conscious, Unconscious című, 1972-től 2022-ig tartó időszakot felölelő, több mint 200 fotóból álló kiállítás e művészeti ág felemelkedését és elterjedését ezeken az ötven évnyi alkotásokon keresztül mutatja meg. Azoktól az úttörő fotográfusoktól válogattak felvételeket, akik segítették a műfajt nemzedékének legbefolyásosabb popkulturális mozgalmává tenni.
Az új londoni Centre for British Photography az első olyan intézmény, amelyet teljes egészében az Egyesült Királyságban élő művészeknek szenteltek. A helyszín január 26-án nyitotta meg kapuit, és három emeleten összesen hét kiállítással várja a brit fényképészet iránt érdeklődőket.
Kooiker Fashion című kiállítása a divatipari megbízásai során alkotott képeinek széles választékát gyűjti össze, létrehozva egy átfogó installációt, amely igyekszik úgy működni, mint egy tükörterem: megfagyasztja a divatipar nyaktörő sebességét és feltárja az emberi hiúság és vágy abszurditását.
A magyar fotográfia történetének egyik legjelentősebb alakja Berekméri Zoltán, aki az 1940-es évektől a ’80-as évek végéig alkotott. Tragikus életének számos pontja ismert és feltárt, azonban sorsának művészetéhez alig van köze: képein egy sajátságos világ bontakozik ki, amelyben a tiszta kompozíció, a fotográfiai hagyományok iránti tisztelet és egy különös „belső monológ” játssza a főszerepet.
A bostoni Museum of Fine Arts és a Princeton University Art Museum közös szervezésében valósult meg a Life Magazine and the Power of Photography című kiállítás, amely célja, hogy a magazin legismertebb és legvitatottabb képeit mutassa be a nagyközönség számára.
A Solander-gyűjtemény egy, a fotóművészet minden formájának bemutatása, megértése és élvezete mellett elkötelezett kollekció, amely különös hangsúlyt fektet a nemzetközi hagyományokra, a kevésbé ismert vagy teljesen elfeledett művészekre, az etnikai sokszínűségre és a nőkre. A gyűjtemény célja, hogy szélesítse a fotográfia általános és könnyen elérhető befogadását.
A Reversing the Eye az olasz avantgárd ’60-as és ’70-es évek eleji szegmense és a mechanikusan előállított (analóg) fénykép-film-videó között keresi a kapcsolatot. A korabeli európai kontextusban gyümölcsöző kapcsolat kifejezhető az olasz társadalomban mindenütt jelenlévő médiára kritikusan reagáló avantgárd hangjaival.
Klavdij Sluban – Keletről keletre című kiállítását mutatja be a Galerie Buchkunst, így a Párizsban élő Sluban munkái most Berlinben láthatóak. Az ingyenesen látogatható tárlat a szlovén fotográfus díjnyertes fotósorozataiból mutat be válogatást, amely 2023. február 25-ig lesz látogatható.
A tárlat a még mindig többnyire nyugat-európai orientációjú kánont kibővíti a közép-kelet-európai művészeti eredményekkel, mivel a weimari köztársaság kozmopolita Berlinje meghatározó szerepet játszottak e többnyire érkezésükkor még alkotói fejlődésük kora szakaszában lévő fiatal magyar művészek, akik – a város egyik legnagyobb emigráns csoportjaként – újszerű és progresszív látásmódjukkal jelentősen gazdagították a berlini avantgárdot.
A tárlaton cianotípiák, absztrakt kompozíciók, a Csizik által befejezett bútorok és totemoszlopok, valamint nagyapja befalazott famegmunkáló eszközei mutatják be az önismereti utazást és az elengedés folyamatát.
Ilse Bing 1929 és az 1950-es évek vége között készült fotográfiai életművét a különböző városok határozták meg, amelyekben élt és dolgozott: Frankfurt az 1930-as évek előtt, Párizs a ’30-as években, majd a háború utáni New York, ahol mindenekelőtt a kényszerű emigráció helyzetét élte meg és dokumentálta.