A Budapest Fotófesztivál programsorozat keretében Hermann Ildi: szerint a világ címmel nyílt kiállítás az INDA Galériában.
A kiállítás kurátorai Csizek Gabriella és Somogyi Zsófia.
A 39. Magyar Sajtófotó Pályázatra 296 fotográfus 2515 pályaművel és 7237 képpel nevezett. 2021. április 15-én összesen 14 kategóriában (7 egyedi, 7 sorozat) hirdettek ki nyertest a nemzetközi zsűri tagjai, akik hat különdíjat is kiosztottak.
Április 15-én hirdetik ki a világ legrangosabb sajtófotó-versenyének számító World Press Photo Contest győzteseit. Az idei versenyre 130 ország 4315 fotóriportere nevezett 74 470 képpel, melyek közül a zsűri tagjai hathetes munkával választották ki a legjobb műveket.
Április 15-én hirdetik ki a világ legrangosabb sajtófotó-versenyének számító World Press Photo Contest győzteseit. Az idei versenyre 130 ország 4315 fotóriportere nevezett 74 470 képpel, melyek közül a zsűri tagjai hathetes munkával választották ki a legjobb műveket.
Április 15-én hirdetik ki a világ legrangosabb sajtófotó-versenyének számító World Press Photo Contest győzteseit. Az idei versenyre 130 ország 4315 fotóriportere nevezett 74 470 képpel, melyek közül a zsűri tagjai hathetes munkával választották ki a legjobb műveket.
A vidéki Québecet ábrázoló hetvenes években készült sorozatai (Charlevoix, Beauce, Lotbiniere, Abitibi, Lac St-Jean) az egyedi ember mindenkori, saját miliőjét keresik, majd dokumentálják, sokszor antropológiai igénnyel.
A széllel szemben, az élménytársadalom minden kényelemorientált ragaszkodásával szemben, ezek az emberek a maguk urai. Az eddig megvalósult képanyag rávilágít a szabadság egyfajta értelmezésére, amit kevesen érezhetnek közülünk.
Gyenis Tibor tájban végzett beavatkozásai, kihelyezett tárgyai, geometrikus megfontolások mentén hozták létre a fényképezés során létrejövő képeket, és a felkasírozott fotók hordozóanyagának megfaragása, adott részeinek kimetszése, hasonló formai sajátosságok mentén jött létre.
Zagyvai a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj második évében – hasonlóan az első ösztöndíjas évhez – a helyszínválasztás tekintetében szintén a lokálisra támaszkodott, miközben álomszerű vagy képzeletbeli utazásokat jelenített meg.
Bartis kiszakítja a nézőt a racionális, analitikus gondolkodás kényszeréből, és arra ösztönzi, hogy valamiféle zsigeri, az értelem számára megfogalmazhatatlan, transzcendenciára éhes nézőpontból tekintsen a létre, a saját létezésére.
Lenyűgöznek a kapcsolatok. Véletlenszerűen készítek képeket a barátaimról, rokonaimról, szerelmeimről, ismerőseimről. A cél, a célom, az, hogy megértsem a szeretet működését. Hogy mi köt össze embereket. Kilenc év fényképezés után pedig megértettem, hogy nincs egyetlen jó válasz. A válasz az, hogy máig nem tudom, és nem hiszem, hogy valaha is megtudom.
Különösen lenyűgöző hatású az ilyen színezés ezeken a Geddes kollekciójában lévő üvegdiákon. A mesterek érdemei folytán ezek a képek úgy néznek ki, mintha azokat napjainkban modern, színes anyagra (filmre) készítették volna.
Egy interjúban Szilágyi Lenke azt mondta, hogy Oroszországban a fényképezést még baráti gesztusnak tartják az emberek. Képeinek szereplőit, úgy tűnik, valóban nem zavarta a fotós jelenléte, sokan közülük kifejezetten barátságosan tekintenek a kamerába.
Benkő Imre fotográfus a dokumentarista fotográfia egyik ikonikus alakja, az 1960-as évek eleje óta készít fényképeket. Mostani összeállításunkban Benkő Imre Kínában készült képeiből válogattunk, ahol az elmúlt 35 év alatt összesen kilenc alkalommal járt.
Gábor Enikő 1996-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Érdeklődésének középpontjában kezdetektől fogva a kamera nélküli fotográfia áll, munkái a festészet és a fotográfia határterületén helyezkednek el. Mostani összeállításunkban az alkotó fotóplasztikáiból közlünk egy válogatást, a kiválasztott munkák egy alkotói-gondolati ívet mutatnak be: hogyan irányult az alkotó figyelme az analóg-digitális fotogram közötti képkészítés különbözőségeire, s ennek eredményeként milyen 3D-alkotásokat, fotótárgyakat készített.