A fotográfia 200. születésnapját 2026 szeptembere és 2027 szeptembere között világszerte számos intézmény ünnepli Joseph Nicéphore Niépce úttörő találmányára emlékezve. A Mai Manó Ház is csatlakozik a Francia Intézet kezdeményezéséhez: egy éven át tartó jubileumi programsorozat keretében, A francia fény két évszázada címmel 13 kiállításon, 26 fotográfus munkáin keresztül idézi fel a fotográfia kétszázéves örökségét.
Mészáros László képei előtt állva az ember hajlamos elfelejteni, hogy fotót lát: nála a fény nem csupán megvilágítja a teret, hanem szinte barokk drámaisággal, a klasszikus festészetet idézve metszi ki a formákat a sötétségből. Ez a makacsul precíz, mégis zavarba ejtően személyes képi világ radikálisan szembemegy a valóság puszta dokumentálásával. Az alkotót a caravaggiói mélységekről, az időtlen részletek anatómiájáról és a képein keresztül megnyíló, belső történetekről kérdeztük.
Szeptemberben sem maradunk fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen számos múzeum és galéria várja remek tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Indul a Mai Manó Ház francia évada a fotográfia 200. születésnapja alkalmából, a jelenlét és a hiány közötti átmenet képei a Tobe Gallery-ben, a mindennapok költészete a Műcsarnokban és mesterséges intelligencia a Capa Központban. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
A Royal Photographic Society idén a 167. alkalommal megrendezett éves Nemzetközi Fotográfiai Kiállításán (International Photography Exhibition) 48 különböző fotográfus által készített fényképeket állít ki. Az IPE így a világ legrégebb óta folyamatosan megrendezett fotográfiai kiállítása. Már akkor is létezett, amikor Charles Darwin még ki sem adta A fajok eredete című kötetét, de még a villanykörtét is csak évekkel később találták fel.
Művészettörténeti szempontból a fényképezés soha nem volt semleges médium. A 19. századi dokumentarista fotográfia – Roger Fenton háborús felvételei vagy Julia Margaret Cameron idealizált portréi – nem pusztán rögzítette a valóságot, hanem narratívát is létrehozott. A kompozíció, a fény-árnyék viszonyok és a képkivágás már a kezdetektől értelmező gesztusként működtek: a valóság nem egyszerűen „átkerült” a képre, hanem vizuális konstrukcióvá alakult.
A Leica utólagosan kizárta a világ egyik legrangosabb fotográfiai díjának, a 2026-os Leica Oskar Barnack-díjnak (LOBA) a 12 döntőse közül az egyik fotográfust – Valery Melnikovot, aki eredetileg az ukrajnai Mariupolról készült felvételeivel került be a kiválasztottak közé.
A Phoenix Art Museum és az Arizonai Egyetem Center for Creative Photography (CCP) közös kiállítása a fotográfia művészeti helyzetének bemutatását tűzte ki célul. Az Ecstatic Time: The Alchemy of Photography című tárlat közel száz műtárgyon mutatja be, miként alakítja át a fotográfia az érzékelést, kínál alternatív valóságértelmezéseket és hogyan fedez fel új nézőpontokat. Az alkotások a médium szinte teljes történetét átölelik a szuperrövid expozíciós idejű felvételektől egészen a csillagászati fényképezésig.
A LensCulture Street Photography Awards idei pályázata 41 kiemelkedő fotográfust díjazott, akik öt kontinens 23 országát képviselik. Az idei abszolút nyertesek, a zsűri által kiemelt alkotók és a döntősök munkái együttesen mutatják meg, hogy az utca kimeríthetetlen forrása a fényképezésnek, ahol bármikor bármi megtörténhet. A kiemelt alkotók pénzdíjazásban részesültek, a fődíjasok munkáit pedig egy londoni csoportos kiállításon is bemutatják a LensCulture szervezői. Idén a döntősök között Vasvári Tamás személyében magyar fotográfus is szerepel.
