A galériák után végre megnyíltak azok a kiállítóhelyek is, ahol a grandiózusabb terekben nagyobb lélegzetvételű alkotásokkal, összetettebb installációkkal találkozhatunk. Kérdés, hogy meddig tudjuk élvezni a nyitást?
A Pannonhalmi Főapátság kulturális programja és azon belül kortárs kiállításai jó ideje nem csupán biztos minőséget képviselnek, de mintát és mércét is jelentenek a vallás és a (kortárs) művészet magyarországi párbeszédében. Az idei, Vendégségben elnevezésű tematikus évad Vendég + látás című kortárs tárlata ezúttal fotókiállítás, amely a pandémia miatt a szokásostól eltérően nem Szent Benedek napján nyílt meg, viszont szokás szerint Szent Márton napjáig látható.
Douglas Kirkland – vele kapcsolatban nem csak könnyű leírni, hogy a neve: fogalom. Egyszerűen le kell írni és kész. Ha fotós vagy, érdekelnek a hírességek, s beengednek Hollywoodba, olyan nagy dobásokkal szeretnél kezdeni, mint e kanadai művész legendás sorozata Marilyn Monroe-ról és Coco Chanelről. Aztán meg arra vágysz… Hogy te legyél Douglas Kirkland.
A koronavírus-járvány új helyzetet teremtett a magyarországi felsőoktatási intézmények számára is, a március 11-i kormánydöntés értelmében az összes egyetem és főiskola bezárt Magyarországon, az egyetemek oktatói és hallgatói kénytelen voltak átállni a távoktatásra. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a művészeti felsőoktatásban, ezen belül a fotóoktatás területén ki, hogyan próbál megbirkózni ebben a sok hirtelen döntést és nem-várt intézkedést magával hozó szituációban és hogyan lehet áthidalni azokat a feladatokat, amik sokszor fizikai jelenlétet is igényelnének.
Budapest meghatározó galériái és intézményei közül válogatva kérdeztünk arról, hogyan vészelik át a jelenlegi helyzetet, milyen megoldási terveik vannak, és mennyire látják sötéten vagy világosan a jövőt.
A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója harmadik alkalommal rendezi meg az Átlátás című kiállítássorozatot, amelyhez a helyszíneket részben fotóra koncentráló kiállítóterek szolgáltatják – gondolok itt a K.A.S Galériára vagy a TOBE Galériára – másrészt olyan project space adottságokkal bíró intézmények, mint az ISBN, a PINCE vagy épp a Várfok Projekt Room, ahol a Mentés/Save című csoportos tárlat kapott helyet.
“Tulajdonképpen egy kis formátumú, jól kezelhető zsebkönyvről van szó, amely elsősorban olyanoknak szól, akik készítettek már valaha analóg vagy digitális fényképet bármilyen eszközzel. Azaz valójában mindenkinek.”
“Ma már látjuk, hogy a kilencvenes évek digitális fordulatának analóg médiumok eltűnésétől való félelme nem igazolódott be – sőt, egy újra és újra erősödő nosztalgikus visszafordulás figyelhető meg például a bakelitlemezek, vagy a filmre való fényképezés irányába.”
“Az otthon elvesztése, örökre, vagy legalábbis hosszú időre történő elhagyása akár a történelem viharaiból, akár személyes okokból történik, mindenképpen olyan traumatikus élmény, amely talán az egyik legnehezebben feldolgozható az emberi psziché számára.”
“A képeken olyan alakokat láthatunk, akik ráismernek ugyan a kamera jelenlétére, de az arcuk elmosódott, személyazonosságuk nem ismerhető fel.”
“A kontaktmásolat egyfajta mintázatba rendeződő, vibráló képfelületté áll össze.”
“Ha már emlékév volt, akkor mindenféle részrehajló televíziós és rádióspotok helyett ezt az anyagot vagy ennek egy szűkebb változatát lett volna érdemes körbevinni az országban.”
“A harsányság azonban logikusnak tűnik abban a közösségi média uralta digitális térben, amelyben az információ- és képözönből csak agresszív kommunikációval lehet kiemelkedni, azaz a médiatér folyamatos túllicitálásra és túlkommunikálásra készteti azt, aki versenyben szeretne maradni a felhasználók kegyeiért.”
“A sorozat – amely inkább egyetlen, utólag radikálisan újravágott filmnek hat, mintsem fotók egymásutánjának -, amiképp a megismerés, egyszerre önarckép, önismereti tréning és öndestrukció, önmegsemmisítés.”
“Az élő organizmus darabokra, azaz geometriai formákra töredezve szóródik szét a látómezőben. “