A Hip-Hop: Conscious, Unconscious című, 1972-től 2022-ig tartó időszakot felölelő, több mint 200 fotóból álló kiállítás e művészeti ág felemelkedését és elterjedését ezeken az ötven évnyi alkotásokon keresztül mutatja meg. Azoktól az úttörő fotográfusoktól válogattak felvételeket, akik segítették a műfajt nemzedékének legbefolyásosabb popkulturális mozgalmává tenni.
Az új londoni Centre for British Photography az első olyan intézmény, amelyet teljes egészében az Egyesült Királyságban élő művészeknek szenteltek. A helyszín január 26-án nyitotta meg kapuit, és három emeleten összesen hét kiállítással várja a brit fényképészet iránt érdeklődőket.
Kooiker Fashion című kiállítása a divatipari megbízásai során alkotott képeinek széles választékát gyűjti össze, létrehozva egy átfogó installációt, amely igyekszik úgy működni, mint egy tükörterem: megfagyasztja a divatipar nyaktörő sebességét és feltárja az emberi hiúság és vágy abszurditását.
A magyar fotográfia történetének egyik legjelentősebb alakja Berekméri Zoltán, aki az 1940-es évektől a ’80-as évek végéig alkotott. Tragikus életének számos pontja ismert és feltárt, azonban sorsának művészetéhez alig van köze: képein egy sajátságos világ bontakozik ki, amelyben a tiszta kompozíció, a fotográfiai hagyományok iránti tisztelet és egy különös „belső monológ” játssza a főszerepet.
A bostoni Museum of Fine Arts és a Princeton University Art Museum közös szervezésében valósult meg a Life Magazine and the Power of Photography című kiállítás, amely célja, hogy a magazin legismertebb és legvitatottabb képeit mutassa be a nagyközönség számára.
A Solander-gyűjtemény egy, a fotóművészet minden formájának bemutatása, megértése és élvezete mellett elkötelezett kollekció, amely különös hangsúlyt fektet a nemzetközi hagyományokra, a kevésbé ismert vagy teljesen elfeledett művészekre, az etnikai sokszínűségre és a nőkre. A gyűjtemény célja, hogy szélesítse a fotográfia általános és könnyen elérhető befogadását.
A Reversing the Eye az olasz avantgárd ’60-as és ’70-es évek eleji szegmense és a mechanikusan előállított (analóg) fénykép-film-videó között keresi a kapcsolatot. A korabeli európai kontextusban gyümölcsöző kapcsolat kifejezhető az olasz társadalomban mindenütt jelenlévő médiára kritikusan reagáló avantgárd hangjaival.
Klavdij Sluban – Keletről keletre című kiállítását mutatja be a Galerie Buchkunst, így a Párizsban élő Sluban munkái most Berlinben láthatóak. Az ingyenesen látogatható tárlat a szlovén fotográfus díjnyertes fotósorozataiból mutat be válogatást, amely 2023. február 25-ig lesz látogatható.
A tárlat a még mindig többnyire nyugat-európai orientációjú kánont kibővíti a közép-kelet-európai művészeti eredményekkel, mivel a weimari köztársaság kozmopolita Berlinje meghatározó szerepet játszottak e többnyire érkezésükkor még alkotói fejlődésük kora szakaszában lévő fiatal magyar művészek, akik – a város egyik legnagyobb emigráns csoportjaként – újszerű és progresszív látásmódjukkal jelentősen gazdagították a berlini avantgárdot.
A tárlaton cianotípiák, absztrakt kompozíciók, a Csizik által befejezett bútorok és totemoszlopok, valamint nagyapja befalazott famegmunkáló eszközei mutatják be az önismereti utazást és az elengedés folyamatát.
Ilse Bing 1929 és az 1950-es évek vége között készült fotográfiai életművét a különböző városok határozták meg, amelyekben élt és dolgozott: Frankfurt az 1930-as évek előtt, Párizs a ’30-as években, majd a háború utáni New York, ahol mindenekelőtt a kényszerű emigráció helyzetét élte meg és dokumentálta.
A milánói Palazzo Reale Richard Avedont ünnepli a Relationships című kiállítással. A százhatvan kiállított fotográfián keresztül a látogatók felfedezhetik Avedon művészetének innovatív aspektusait, amelyek a 20. század egyik legmeghatározóbb alkotójává tették.
A hagyományteremtő, 2020-ban elindított szavazás után idén is arra voltunk kíváncsiak, hogy a fotográfiához köthető szakemberek véleménye alapján melyek voltak 2022 legfontosabb hazai fotókiállításai. A rangsorban a történeti és a kortárs fotográfia területéről egyaránt találhatunk alkotókat, és a fotográfiai stílusok is a médium sokszínűségét bizonyítják. Az elmúlt évekhez hasonlóan a lista élére ismét egy világhírű fotóművész kiállítása került.
Az identitás kérdését körüljárva Dezső Tamás az emberi létezés metaforáját a növényekben találja meg, amelyek ugyanabból az anyagból és hasonló struktúrákból épülnek fel, mint mi. Minden élőt – legyen az emberi vagy nem emberi – ugyanaz az anyag alkot, amely majdnem egyidős az univerzummal.
A Közvetlen történelem. Juhan Kuus életműve című kiállítás január 15-ig látogatható a Mai Manó Házban. Hat kulcsképet mutatunk be a tárlat közel százötven munkája közül, amelyek mentén jobban megérthető a lázadó és nem mindennapi munkamódszerrel dolgozó dél-afrikai fotóriporter munkássága.