Mire is szeretnék reflektálni ezekkel a nem tökéletes, szépen rendberakott világot ábrázoló képekkel? Engem a steril, tökéletes világ nem tud megindítani a gondolkodásban.
Az itt látható fotográfiák java része az 1970-es évek derekán született. Ez a korszak olyan korai „képdömping” időszak volt, mely tárgyiasult fényképekkel: papírképekkel árasztotta el a világot, s benne Bács-Kiskun megyét is.
Az utcai fényképezés kánonjába magukat ikonikus képeikkel szilárdan bevéső művészek névsora: Berenice Abbott, Diane Arbus, Jodi Bieber, Esther Bubley, Rebecca Lepkoff, Helen Levitt, Vivian Maier, Mary Ellen Mark, Frances McLaughlin-Gill, Lisette Model, Barbara Morgan és Ruth Orkin. A kiállított negyvenkilenc fénykép mindegyike 20. századi témákat ölel fel kortárs és klasszikus megközelítéssel.
Találkozások a Kamerával címmel nyílt kiállítás a németországi Eschbornban Evelyn Hofer fotográfiáiból. A kiállítás 67 alkotást mutat be, amelyeket a fényképész az 1960-as és 1970-es években készített.
Ahogy a cím is jelzi, különböző perspektívákból ugyan, de mindannyian kiváló megfigyelőképességükről, alanyaik iránti érzékenységükről és a portrékészítésben való mesteri jártasságukról tesznek tanúbizonyságot.
Az egyik legismertebb amerikai festőnő, Georgia O’Keeffe fotográfiáiból nyílt kiállítás a houstoni Szépművészeti Múzeumban, Georgia O’Keeffe, a fotográfus címmel, így művészetének eddig kevésbé ismert oldalával találkozhatnak az érdeklődők.
A kiállítás témaköreit az 1980-as évektől napjainkig felmerülő társadalmi megrázkódtatások formálják. Eközben a True pictures? címe már-már klasszikus módon utal a fotográfia és a valóság visszamenőleg is sokszínűen értelmezhető viszonyára.
Kontha Dora TOBE Galériában megrendezett kiállításának nem csupán címe – Soulscapes/Lélekképek – vetít előre egy, a shoegaze műfaji hitvallásához nagyon hasonló, belső tájakban elmerülő, önelemző és romantikus, introspektív anyagot.
Wei Xiang képei éppen azért érdekesek, mert megmutatják, hogy nemcsak a klasszikus európai festészeti technikát sajátította el, hanem azt tudatosan továbbgondolva illeszkedik bele a globalizálódott művészeti életbe, kihasználva azt a lehetőséget, hogy mind a két kultúrában biztosan és szilárdan áll.
A Maison Européenne de la Photographie (MEP) tereiben megrendezett retrospektív kiállítás első alkalommal mutatja be Franciaországban Samuel Fosso, 1962-es kameruni születésű fotográfus közel ötvenéves karrierjét és annak minden fontosabb sorozatát.
Armendáriz bár egy igen klasszikus humanista, néhol romantikus fényképészeti megközelítéssel és szinte régimódi képalkotási szisztémákkal dolgozik, munkájának mégis talán a kultúrantropológus jellege, amely leginkább kitűnik.
A washingtoni Glenstone Múzeumban megrendezett kiállítás a művész életművének teljes anyagából válogat és közel harminc, 1978 és 2018 között készült képet mutat be.
A Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központtal együttműködésben 2021 októberében Mirroring Humans. Robert Capa and Hungarian Masters címmel Tallinban a Juhan Kuus Dokumentumfotó Központban nyílt kiállítás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből.
A sok „első” közül, ami Parks nevéhez köthető, az egyik legfontosabb, hogy a Life magazin első afroamerikai munkatársaként jelentős hatást gyakorolt az amerikai társadalom feketékről alkotott képére. Rendkívüli érzékenységgel és empátiával mutatta be képeinek alanyait, időt töltött velük, megismerte őket, gyakorlatilag az életük részévé vált. Ettől is olyan hitelesek a fotói.
Az Atlas Gallery által bemutatott 59 képből álló virtuális kiállításon az állati és emberi szereplők egyaránt „a rendje vesztett bolygó felzúdulásának” elbujdosott veteránjai. A képek köddel és világítással elért effektusai már-már dezorientálóak, s a csendes, szinte megbűvölt jelenetek a tragédia vagy veszteség érzését idézik fel.