A fotográfia két nagy hatású, ám művészeti munkásságukban sok szinten radikálisan eltérő és olykor egymásnak ellentmondó megközelítésmóddal rendelkező alkotójának nyílik közös kiállítása Párizsban. Henri Cartier-Bresson és Martin Parr megkerülhetetlen alakjai a fotográfiának, akiknek egymást sem sikerült ki- és megkerülnie.
Szeptember végén nyílt meg az ICP legújabb kiállítása Elég közel: Új nézőpontok a Magnum 12 női fotográfusától címmel. A több mint 150 képet felvonultató kiállítás egyedi módon mutatja be, hogy a fotográfusok hogyan reflektálnak a különböző globális helyzetekre, közösségekre és egyénekre.
A fotósorozat fókuszában Magyarország „nyugati kapujában” élő nemzetiségi közösségek állnak, valamint azok a kulturális változások, modernizációs lenyomatok, amelyek a hagyományok lokális szintű rekonstrukciója és a globális hatások leképeződése mentén jelennek meg. A revival néprajzi kifejezés, amely szerint a régi hagyományok elemei újjászületnek, újra érvényessé válnak, csak módosult formában.
Zsilákék New York utcáin futottak össze André Kertésszel, aki ezt követően egy hétig fényképezte a cirkuszi társulat próbáit és előadásait, valamint egy közös kiállításlátogatást a MoMA-ban. Ezek a képek évtizedekig egy fiókban lapultak, ám Baki László kurátori munkájának köszönhetően most végre a nagyközönség is megismerheti az eddig ismeretlen Kertész-anyagot.
A Faur Zsófi Galériában bemutatott, két évtized fotóiból merítő válogatás a kiállítótér több szintjét tölti meg 23 képpel és 4 videómunkával. A tárlat címadása is ezért lényeges, hisz a pozitív művészi látásmód fontosságára utal, olyan időszakokban amikor a mikró- és makrókörnyezet negatív irányba mozdul el.
A Huxley-Parlour által bemutatott Dora Maar. Contact Prints című kiállításon látható művek az 1930-as években készültek, és intim betekintést nyújtanak Maar korai fotográfiai munkásságába, valamint a titokzatos és nyugtalanító témák iránti érdeklődésébe. Ezek a képek arról tanúskodnak, hogy Maar egyszerre volt innovatív fotográfus és a huszadik századi modernizmus fontos alakja.
A mostani kiállításon több mint 800 fotó tekinthető meg, közel 20 fotósorozat, a korai munkáktól egészen a legfrissebbekig. A kurátor, Laurie Hurwitz, Boris és Vita Mikhailovval együttműködve dolgozott a tárlaton, melynek koncepciója két részre osztható.
Az alkotó a lőszereket egy mátrai lőtéren találta még a rendszerváltás körül. Ezekkel állítja párhuzamba a Roncsolt lapok 22 képét, amelyeken a Széll Kálmán téren található Postapalota könyvtárának lövedékektől sérült könyveit mutatja be, mint a kultúra és a tudás testén ejtett sebeket. A két elem küzdelmében pedig a művész szerint a könyvek győzedelmeskednek.
A Paris Photo 25. kiadása ezúttal is három szektor köré szerveződik. A fő szektorban 134 galéria mutatkozik be 29 országból, köztük 18 olyan galéria, mely elsőként szerepel a Paris Photo kiállítóinak listáján. Itt láthatók majd az Einspach Fine Art & Photography, a TOBE Gallery és a Vintage Galéria által képviselt művészek munkái is.
„Egy fotográfus, akinek ecsetkezelése van” – Minyó Szert Károly képei az Artphoto Galériában 22 • 11 • 03Punkt Az Artphoto Galériában megrendezett Innen nézve című kiállítás célja Minyó Szert Károly Balogh Rudolf-díjas fotóművész tematikusan és technikailag különleges, az egyedi képalkotásra koncentráló munkásságának bemutatása. A Fotóhónap2022 rendezvénysorozathoz csatlakozó tárlat anyaga egyedi válogatás, mely időben jelentős periódust […]
George Platt Lynes: Selections from the Frederick R. Koch Collection címmel nyílt kiállítás New Yorkban a fotográfus azon képeiből, melyeket a halála óta nem mutattak be nyilvánosan. George Platt Lynes fotográfiái által megmutatta, hogy művészként megértette a meleg férfiak gondolkodását, az általuk vonzónak tartott különböző férfitestek erotikus jelentőségét, és ezt az intimitást tökéletesen adta vissza a fotóin.
A tárlat laza kronológia mentén követi végig a fotóművész pályafutását, a ’80-as évekbeli kísérletektől kezdve, a legújabb, eddig soha nem látott alkotásokig. Tillmans eddigi több mint harmincéves tevékenysége során folyamatosan feszegeti a fotográfia határait, kísérletezik a médium nyújtotta lehetőségekkel, anyagokkal, technikákkal.
Juhan Kuus, észt származása ellenére, az észt kulturális életben is ismeretlen volt, egészen addig, amíg Toomas Järvet és Kristel Aimee Laur meg nem szervezték az első fotókiállítását Észtországban. A riporter hagyatékát és annak archívumát Észtországban a Juhan Kuusi Dokfoto Keskus (Juhan Kuus Dokumentarista Fotó Központ) gondozza.
Chris Killip fotográfus pályafutásának és egyben személyének egyik egyedülálló és kiemelten fontos jellegzetessége az a viszonyrendszer, amelyet a fotóin megjelenő emberekkel alakított ki. Killip nem pusztán a szakmabeli szerepében, vagyis fotográfusként volt jelen a fotózások helyszínein, hanem mint magánember is elmélyült a terepen.
Szigethy Anna először 2000-ben, egy dél-franciaországi rezidenciaprogram alatt fotózott zsugorfóliázott ásványvizes PET-palackokat úgy, hogy azok nemes anyagnak tűnjenek, hiszen ezt sugallta a vizuális benyomás, amikor megpillantotta egy rendezvényre előkészített vizespalackokat. Ezek a fotók kerültek bele a 2013-ban Kiscelli Múzeumban megrendezett kiállításán egy, a várostörténeti kiállítás részét képező, kerámia- és porcelántárgyakat tartalmazó vitrinbe.