A képek témái azok a minket körülvevő burkolatok, amikbe beleépítjük és beletapossuk azokat a mintákat, amelyeket majd a következő korok régészei analizálhatnak, ahogy azt ma teszik a megkövült leletekkel.
Több ezer képből állt össze ez a kiállítás, amely szándékaim szerint bemutatja a legjellemzőbb témákat, megjeleníti a kollégák önálló gondolatait, sok esetben világosan felfedezhető benne egy-egy fotóriporter saját stílusa.
A Frankfurt am Mainban dolgozó Jana Hartmann német fotográfus könyve, a Mastering the Elements annak a sokrétű történetét dolgozza fel az alkímiától a transzhumanizmusig a művész egyedi és progresszív eszközeivel, hogy a „tudományos” ember milyen módon igyekezett visszahatni világára, milyen módon befolyásolta a társadalom és a történelem változásait.
Molnár Zoltán egy szociográfus pontosságával és egy művész érzékenységével méri fel azokat a budapesti mikroklímákat, amelyek egyszerre sajátosan lokális élethelyzeteket mutatnak be úgy, hogy érzékeljük a bennük feltárulkozó sorsok globális problémákat rejtenek. Így illeszkedik be Budapest, a metropolisz, e szépség és szörnyeteg a világ folyamataiba, forgatagába.
A Foton Galériában megrendezett tárlaton bemutatkozó Szekeres Laura Virág és Tóth Emese munkáinak közös metszéspontja a bezártsággal és az önmagunkkal való küzdelem. A két alkotó 2020-ban kezdte meg külhoni tanulmányaikat Marseille-ben és Hong Kongban, miközben az ebben az időszakban uralkodó pandémia teljesen leszűkítette a lehetőségeiket.
A Mai Manó Házban 2022. május 29-ig látható tárlat arra tesz kísérletet, hogy a hetvenes évektől a kilencvenes évek elejéig készült alkotásokat retrospektív módon egy új, szabadabb konstellációban: a törés utániság kontextusában mutassa be.
The Paris of Brassaï. Photographs of the City Picasso Loved címmel rendeztek kiállítást az egyik legismertebb magyar származású fotográfus, Brassaï munkáiból a Museo Picasso Málaga termeiben.
A múlt szerteágazó és befejezetlen kutatásokat, a jövő kérdéseket és még fel nem tárt titkokat rejt. És éppen ebbe a kontextusba helyezve, és ezáltal élővé téve válik izgalmassá az ATLAS-projekt és az elkészült könyv.
A San Franciscó-i Modern Művészetek Múzeumában (SFMOMA) megrendezett Constellations: Photographs in Dialogue című kiállítás tökéletesen illusztrálja, hogy egy múzeum történeteit mily módon tágíthatják ki, mélyíthetik el és gazdagíthatják az új szerzemények.
Nixon a Brown nővérekről készített sorozata az egyik legerősebb példázata a portrékészítésnek és a kortárs fényképészet időhöz való viszonyának. Képei kétségtelenül magával hordozzák a nosztalgiát a fényképészet aranykora után, és a médium képességét arra, hogy kimerevítse a pillanatot.
Évek óta készítem gesztusból, játékból a fotó irka-firkákat, szinte naponta csinálok képeket, és rendszeresen megosztom őket a Facebookon, de most, kiállítva az anyagot – mert működik bennem az exhibició – nekem is meglepetés volt látni ezt a képfolyamot, az intim fotóimat, mindennapjaim képnaplóját.
A Foton Galériában megrendezett tárlat címadó sorozata a fotográfus környezetét feldolgozó, közelmúltban elkezdett Melegágy – mely főként Bács-Kiskun megyei terepen született – dramatizált tájakkal mutatja meg az alkotó otthonához fűződő személyes, szentimentális, olykor ambivalens viszonyát.
A most kiállított sorozatok is bizonyítják, hogy a fotográfia sokszínű eszköztárát használva minőségi műveket hoztak létre az ösztöndíjat elnyert alkotók.
Its Own Place and Feeling címmel nyílt kiállítás Steve McCurry ikonikus fotóiból az Egyesült Államokbeli Tucsonban, az Etherton Galériában.
Dél-Franciaországtól végig a spanyol és portugál partok mentén rengeteg szörfös gyűlik össze évről-évre. Lakóbuszokban élve, szabadon járják a partokat, szörföznek, és a világ elvárásaitól függetlenül élik mindennapjaikat. Minimumból élnek, de ez nem zavarja őket, mert szabadnak érzik magukat.