A múlt szerteágazó és befejezetlen kutatásokat, a jövő kérdéseket és még fel nem tárt titkokat rejt. És éppen ebbe a kontextusba helyezve, és ezáltal élővé téve válik izgalmassá az ATLAS-projekt és az elkészült könyv.
A That which is Unseen című keménykötésű fotográfiai albuma három évtized munkáját foglalja össze közel százhatvan oldalon. Úgy a riporteri évek munkáit, mint az önfinanszírozott (szerelem)projekteket felvonultató kiadványban Prashant Panjiar érdeklődésének egész spektrumát áttekinthetjük.
Fred Herzog – aki már az ötvenes-hatvanas években is színesben fényképezett – több mint ötven évig majdhogynem kizárólag Kodachrome diafilmmel dolgozott, s csak az elmúlt évtizedben vált lehetővé – az archív pigmentek fejlődésével –, hogy képeiből olyan nagyítások készüljenek, amelyek visszaadják diái kivételes színtelítettségét.
Wang Bing több mint nyolcszáz oldalas kiadványa, a The Walking Eye az alkotó nyolc filmjéből mutat be szekvenciákat. Az album a kínai művész a párizsi Le Balban megrendezett kiállításának katalógusa is, ahol az elmúlt húsz évben készített dokumentumfilmes munkáit videóinstallációkként mutatják be.
Jojakim Cortis és Adrian Sonderegger aprólékosan kivitelezett háromdimenziós makettekkel alkotott újra ikonikus fotókat és világhíres történelmi felvételeket stúdiójában. A Thames and Hudson oldalán található interjúban Bill Knight ezekről a folyamatokról és motivációiról kérdezte a két fotográfust.
Az évtizedeken át tartó tradicíó 1942-ben, három évvel Anna halála előtt szakadt meg, és a több mint negyven évből mindössze csak néhány év maradt ki.
A Mike Mandel szerkesztésében készült Zone Eleven című könyv Ansel Adams kevéssé ismert, főleg megrendelésre készült alkotásait adja közre. Bár az amerikai fotográfust szinte kizárólag az éteri, fenséges, fekete-fehér és nagyformátumú tájképeiről ismerjük, mint a tiszta fotográfia úttörője és a Group f/64 tagja, az alkotói elismertség előtt természetesen alkalmazott munkákat is készített.
„Nicolas St-Pierre munkája egy mesteri és találékony fotografikus nyelven előadott intellektuális fantázia. Jól fotografált, szépen megkomponált képek, kifogástalan utómunkával.” – fogalmazott Francesco Cito, az URBAN Photo Awards zsűrijének elnöke, aki a legjobb könyvnek járó fődíjat Nicolas St-Pierre kanadai fotográfus számára Where Have The Birds Gone? című kötetéért adta át.
„A könyveim szerkesztése általában kronologikus. Ennek a könyvnek az elején több a korai munka, mint a későbbi, de igyekeztem levetkőzni az időrendiség gondolatát. Nem akartam, hogy bárki retrospektívnek gondolja a könyvet. Ez fontos volt számomra.”
Geibl Kata új könyvének, a Void kiadó gondozásában megjelent There is Nothing New Under The Sunnak minden képét konzisztensen átjárja a napfény. Más sorozatban talán ez fel sem tűnne, mégis, ez az elem – a kiadvány címének tudatában – valahogy lemondóvá, kiábrándulttá, már-már nihilistává teszi e munkát.
A 2012 óta évente kiosztott Paris Photo – Aperture Foundation PhotoBook Awards díj a fotókönyv-kultúra egyik legrangosabb elismerése. Minden évben három – a legjobb Első Fotókönyv, az Év Fotókönyve és a Legjobb Katalógus – kategóriában versenyez harmincöt kiválasztott alkotás.
Az itt bemutatott képek egy New Yorkban talált albumból származó sorozat darabjai. A család a fényképezés egyik legnagyobb kihívásával küzdött; azzal, hogy miként lehet jól lefényképezni egy fekete kutyát egy olyan Polaroid kamerával, amely teljesen alkalmatlan a nyári napnál csak egy kicsit is sötétebb fényviszonyok közötti fényképezésre.
Szász képei – akinek az 1950-es évek végétől az 1970-es évekig tartó alkotásai a szülőföldjén kívül kevéssé ismertek – az akkori Magyarországon tevékenykedő fotográfusok művészi látásmódját és innovációját testesítik meg. Az elsősorban a magyar életből és tájból merített, merészen grafikus absztrakciókat felvonultató Szász képei egyetemes nyelven kommunikálnak.
Az itt látható képek camera obscurával készültek roll filmre. Egy-egy kép három felvételből áll és így kb. 180 fokos látószög lesz a végére. Az átfedések a forgatás miatt keletkeznek, vagyis keveredik a panorámafotó, a multiexpo és a camera obscura hármasa.
A kötet címe, On Photographs, allúzió Susan Sontag A fényképezésről (On Photography) című nagy hatású és úttörő jelentőségű könyvére. Campany a 120 fotó mindegyikét világos és lényegre törő kommentárral látja el, amely beszámol a kép és készítője történetéről, értelmezi a fotó tartalmát és jelentését, és kontextualizálja azt a vizuális kultúrán belül.