A 352 oldalas album azokat a kontaktképeket mutatja be, melyek a művész Amszterdam, London és Chicago közti utazásainak időszakában keletkeztek. A több mint 1000 fényképet és egyéb illusztrációt tartalmazó kötet teljes rálátást nyújt Moholy-Nagy termékeny fotográfiájára, annak húszas évek közepi-végi tetőpontjától az alkotó Egyesült Államokba való 1937-es kivándorlásáig.
A kötet egészen a kezdetektől tárja fel a fotográfus kritikusi magatartásának, társadalmi érzékenységének és politikai tudatosságának forrásait. Az album lapjain helyet kapnak emellett az alkotó legutolsó felvételei is, amelyek, Goldblatthoz híven, közelről követik nyomon szülőhazája, Dél-Afrika belső változásait.
A skóciai Edinburgh-ben született és nevelkedett Liam Wong komputerművészet szakon tanult az egyetemen. 25 éves korában már Kanadában élt és igazgatóként dolgozott a világ egyik vezető videójáték-társaságánál. A munkája vitte őt először Tokióba, ahol felfedezte a tokiói éjszakai élet jeleneteinek csábító vonzerejét. A Thames and Hudson interjúja a művésszel.
August Sander tárgyilagos stílusa és rendületlen igazságkeresése, amelyeknek révén radikálisan szakított a korábbi korszak klasszikus portréeszményével, döntő hatást gyakorolt a fotográfia történetének további fejlődésére.
Pacifico Silano Paris Photo/Aperture First Book Prize jelölt I Wish I Never Saw the Sunshine című munkája egy olyan generációs traumát dolgoz fel, amely átível a meleg és queer identitások, a maszkulinitás mai jelentése és lehetőségei, a személyes emlékezet és az emlékezetpolitika, valamint a transzgenerációs gyász kérdésein egy meglepő és sokrétű felosztású koncept-fotókönyv formájában.
A The Power of Photography könyv ereje abban rejlik, hogy egyszerre kezelhető a 20. századi (angolszász-amerikai) fotográfia tömény és sűrített történeti áttekintésének, valamint a szerkesztő személyes fotónaplójának, ami globális kérdésekre reflektál egy mindenki számára megterhelő időszakban a fotó médiumán keresztül.
A Thames and Hudson gondozásában megjelent William Wegman: Being Human fotográfiai munkásságának legátfogóbb gyűjteménye: több mint 300, az elmúlt négy évtizedben készített fotót gyűjti össze.
Számtalan apró érdekesség teszi a füzetet elgondolkodtatóan hitelessé. A papírminőség, a tipográfia és a képek fénymásolt-kitört keménysége az összhangzatot már az első fellapozáskor az 1980-as évek szamizdat-hangulatába sodorja, és ezt az egyfajta tiltottság-érzést pedig később a tartalom is képes tovább árnyalni.
Megváltoztathat egy életutat egyetlen fotó? Mi kell ahhoz, hogy egy kép örökre az emlékezetünkbe égjen úgy, hogy bárhol, bármikor fel tudjuk idézni? Miben rejlik a kép punctuma? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben az Art Cinema új kiadványának, a The Photograph That Changed My Life lapozgatása közben.
„Ami biztos, soha nem gondoltam arra, mi lesz a képek sorsa, a történelmi távlat egy magamfajta napilapos fotósnak ismeretlen fogalom volt. Most is csak a kérdés foglalkoztat, vajon ezek a képek működnek-e az írások nélkül? Már csak azért is, mert vannak köztük olyanok, amelyek szigorú fotósszakmai szempontok szerint messze vannak a jótól.”
A múlt szerteágazó és befejezetlen kutatásokat, a jövő kérdéseket és még fel nem tárt titkokat rejt. És éppen ebbe a kontextusba helyezve, és ezáltal élővé téve válik izgalmassá az ATLAS-projekt és az elkészült könyv.
A That which is Unseen című keménykötésű fotográfiai albuma három évtized munkáját foglalja össze közel százhatvan oldalon. Úgy a riporteri évek munkáit, mint az önfinanszírozott (szerelem)projekteket felvonultató kiadványban Prashant Panjiar érdeklődésének egész spektrumát áttekinthetjük.
Fred Herzog – aki már az ötvenes-hatvanas években is színesben fényképezett – több mint ötven évig majdhogynem kizárólag Kodachrome diafilmmel dolgozott, s csak az elmúlt évtizedben vált lehetővé – az archív pigmentek fejlődésével –, hogy képeiből olyan nagyítások készüljenek, amelyek visszaadják diái kivételes színtelítettségét.
Wang Bing több mint nyolcszáz oldalas kiadványa, a The Walking Eye az alkotó nyolc filmjéből mutat be szekvenciákat. Az album a kínai művész a párizsi Le Balban megrendezett kiállításának katalógusa is, ahol az elmúlt húsz évben készített dokumentumfilmes munkáit videóinstallációkként mutatják be.
Jojakim Cortis és Adrian Sonderegger aprólékosan kivitelezett háromdimenziós makettekkel alkotott újra ikonikus fotókat és világhíres történelmi felvételeket stúdiójában. A Thames and Hudson oldalán található interjúban Bill Knight ezekről a folyamatokról és motivációiról kérdezte a két fotográfust.