Galéria

21 • 10 • 03 Baki László

„A projekt úgy legyen személyes, hogy közben a néző is tudjon hozzá viszonyulni.” – Válogatás Catherine Panebianco díjnyertes sorozatából

Panebianco számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy megtalálja a legjobb hátteret az egyes újraértelmezésekhez – a mostani tájnak jelentenie kellett valamit számára, miközben tökéletes megvilágítást kellett nyújtania a kiválasztott diához. Azért tartott ilyen sokáig az út, mert a fotográfusnak sokat kellett gondolkodnia azon, miként rendelheti a múlt diáit jelenbéli környezetekhez.

Tovább
21 • 09 • 28 Kálló Péter

„Egy fotós élete abból áll, hogy folyton lemarad a fontos pillanatokról.” – Válogatás Kálló Péter budapesti képeiből

Kálló Péter Budapesten született 1978-ban. Budán a Vizivárosban nőtt fel, ami meghatározta egész életét. Fényképezéssel az ezredfordulón kezdett foglalkozni, majd 2001-ben beiratkozott a Népszabadság fotóriporteri képzésére, 2003-tól a Metropol napilap fotóriportereként dolgozott. Alkotói munkásságát Féner Tamás és Sebestyén László inspirálta.

21 • 09 • 17 Schuller Judit Flóra

„A maguk módján a fotók emlékezésre és felejtésre késztetnek” – Ioanna Sakellaraki: A föld igaza

Ionna Sakellaraki Belgiumban élő, görög származású fiatal fotóművész munkájának középpontjában a kulturális emlékezet és a fikció viszonyának vizsgálata áll. Az alkotó legutóbbi fotósorozata (The Truth is in the Soil) közeli hozzátartozójának elvesztéséből, és az azt követő gyász folyamatának a feldolgozásából indul ki.

21 • 09 • 09 Stalter György

Egy budapesti pályaudvar élete képekben – Stalter György: Átrendeződés/ Rákosrendező (2012–2021)

Közel tíz évig fényképeztem Budapest belvárosától, a Nyugati pályaudvartól alig 3 kilométerre elterülő, százhektárnyi Rákosrendező pályaudvar életét, szubkultúráját: az állomás épületét, a vonatokat, a környék hajléktalanokkal belakott zugait és a graffitiket.
A környéken nőttem fel, így láthattam fénykorában, pusztulásában és elmúlásában is. A fővárosnak ez a jellegzetessége ugyanúgy el fog tűnni, mint a Város a városban/Józsefváros (2010) című könyvem helyszínei.

21 • 08 • 25 Punkt

Válogatás a Kiscelli Múzeum Élet/Kép kiállításának képeiből

A mindennapi élet jellemző mozzanatainak, helyzeteinek, pillanatainak önálló témaként való ábrázolása a reneszánsz óta van jelen a művészetben, majd a XVII. századi festészetben éli egyik virágkorát: hol allegorikus felhanggal, hol moralizáló tartalommal, vagy az életkorok, évszakok változásának, a tevékenységek, témakörök bemutatása által.

21 • 08 • 22 Baki László

„Egy sorozat olyan üzenet átadására képes, amelyre egy kép alkalmatlan lenne.” – Válogatás Duane Michals munkáiból

Duane Michals újradefiniálta a médiumot azáltal, hogy befelé tekintett saját gondolataiba és álmaiba, hogy elmossa a határvonalakat a fotográfia és a filozófia között. A fotográfus 3–15 felvételt használ fel egy-egy történet elmeséléséhez, amely azonban sohasem egy lezárt elbeszélés, inkább titkokkal teli eseménysor, ahol kérdéseket tesz fel a nézőnek, hogy azok továbbgondolják a látottakat.

Tovább
21 • 08 • 20 Kovalovszky Dániel

Képek a Rákosi- és a korai Kádár-korszak börtönvilágáról – Kovalovszky Dániel: Egy pokoli színjáték díszletei

Munkámban az emberi szabadság és demokrácia törékenységét kezdtem el vizsgálni, végigjárva Magyarországon a kommunista diktatúra meghatározó helyszíneit jelenkori állapotukban. Ennek a politikailag megosztó és társadalmilag mindmáig feldolgozatlan időszaknak is a legsötétebb bugyraiba teszek látogatást; a Rákosi és a korai Kádár-korszak börtönvilágába. A bejárandó idősíkot az első munkatáborok nyitásától, 1945-től, egészen az 1963-as “nagy” amnesztiáig jelöltem ki.

21 • 08 • 01 Baki László

Kóbor képek Budapestről – Válogatás Dorkó Dániel fotóiból

Kár volna tagadni, hogy van egyfajta pesszimizmus ezeken a képeken. Hangulatukról eszünkbe juthatnak Daido Moriyama, Yutaka Takanashi vagy Nobuyoshi Araki munkái. Az az esztétikai elemként is értelmezhető letargia, ami ezeknél a japán fotósoknál a beáramló nyugati kultúra és a meglévő társadalmi gondolkodásmód közötti disszonanciából fakadt, a most látható budapesti képeken is tetten érhető, csak itt, ha jól figyelünk kellő arányban megtaláljuk a humort is.