A LensCulture Critics’ Choice Díja eltér az általuk kiosztott többi díjtól. Hagyományos értelemben vett zsűri nincs, különböző szakértőket, kurátorokat, művészeti igazgatókat, képszerkesztőket, kiadók és galériák vezetőit kérik fel, hogy a beérkező több száz pályamű közül válasszák ki három személyes kedvencüket.
A Mai Manó Házban megrendezett kiállításon 85 fotó látható, melyekből Roger Ballen kérésünkre ezúttal hetet választott ki és fűzte hozzájuk gondolatait, melyek – egy takeover keretében – a Mai Manó Ház Instagram oldalán jelentek meg.
A C/O Berlin Talent Awardot minden évben művészeti és elméleti kategóriában ítélik oda egy-egy harmincöt év alatti személynek. A díj mindkét nyertes számára pénzjutalommal, valamint egyéni kiállítással és egy egyedi tervezésű kiadvány megvalósításának lehetőségével jár. Az elmélet és a gyakorlat találkozását egy közös kerekasztal-beszélgetés teszi teljessé a győztesek között, azok kihirdetését követően.
Klein 1963-ban utazott Afrikába a brit Town című férfimagazin és a Weekly Telegraph megbízásából. Dakartól Nigeren át Szenegálig utánozhatatlan stílusú fényképeket készített, amelyek egy részét annak idején publikálta, de a legtöbbjük negatívként és diaként a fiókban maradt, és soha nem kerültek nyomtatásba vagy állították ki őket. A munkákat nemrégiben fedezték fel William Klein párizsi műtermében.
A Magnum – a fotográfia jövőjét rendre előrebillentő szokásának megfelelően – júniusban mutatta be az első NFT-kollekcióját, amely három, hetvenöt képből álló válogatást tartalmaz az ügynökség történetének egyre növekvő archívumából.
Csekély azon magyar fototechnika-történeti tárgyak száma, amelyek számottevő nemzetközi figyelmet érdemelnek. Ilyen a Kinga is, melyre fokozottan igazak a fentiekben összefoglaltak, mert egy betörés után ’majd 25 évig nem volt tudomásunk hollétéről.
Az Open for Business – Magnum Photographers on Commission című kiállítás Amszterdamban a Magnum Photos egy olyan oldalát kívánja bemutatni, amelyet a nagyközönség valószínűleg alig ismer vagy nem köti őket a meghatározó fotográfiai műhely alkotóihoz. Illetve ezen munkákkal maguk a fotográfusok sem gyakran reklámozzák magukat, ezek a megbízások többnyire nem képzik részét hivatalos fotográfusi ouevre-üknek.
Nemzedékének egyik legfontosabb amerikai művésze Cindy Sherman, olyan kivételes alkotó, aki korai munkáiban forradalmasította a fotográfiáról való gondolkodásunkat és a kamera művészeti gyakorlatban elfoglalt szerepét. Sherman ezzel művészek és kritikusok generációi előtt nyitott ajtót a fényképezés médiumként való újragondolására.
Az Allure: Platinum Prints by George Hoyningen-Huene 26 fotót mutat be az alkotó ’20-as és ’30-as években készült képeiből. Hoyningen-Huene mint divatfotográfus lett világhírű, a Vogue és a Vanity Fair magazinok vezető fotográfusaként dolgozott 1926–35 között, később pedig a rivális Harper’s Bazaarnál helyezkedett el.
Vadászi Zoltán aktuális, a Foton Galériában megrendezett kiállításának legfőbb motívuma a fekete tulipán, aminek tökéletes példányát évszázados kísérletek során sem sikerült előállítania a botanikusoknak. Vadászi CT-szkennelt és 3D-nyomtatott virága az orvosi technológia eszköztárával váltotta valóra azt, amit a természet nem tudott.
A Múzeumok Éjszakáján idén is számtalan program kel versenyre a látogatók kegyeiért. Hadd ajánljunk most néhány olyan eseményt, amely fotográfusokkal, fotográfiával és annak társművészeteivel tűnik ki az események sokaságából.
A Párizs szívében lévő Henri Cartier-Bresson Fondation (HCB Fondation) falai közt nyílik Henri Cartier-Bresson L’expérience du Paysage (A táj megtapasztalása) című kiállítása, melynek kurátora Agnès Sire, a HCB Fondation művészeti igazgatója. Henri Cartier-Bresson (1908–2004) élete vége felé válogatta össze a L’experience du paysage című sorozat darabjait.
Az OstLicht fotóaukciót 2022. június 15-én rendezték meg Bécsben, az OstLicht Galériában. Az aukció legkeresettebb tételei között van egy olyan kép, amely biztos, hogy bevésődött az emberiség kollektív emlékezetébe.
A rendezvénysorozat szervezői arra bíztatják az érdeklődőket, hogy gondolkodjanak el morális értékeikről, erkölcsi normáikról, és a művészet szerepéről, hiszen annak nem a jelen problémáiról való gondolatelterelésében kell segítenie, hanem épp ellenkezőleg: a társadalom tükrévé kell válnia.
A Leitz Parkban – a németországi Wetzlar városában található nemzetközi Leica központban – június 11-én árverésre bocsátott tételek között egy kivételes eszköz is szerepelt: a Leica 0 sorozat No. 105 darabja, mely 1923-ban készült.