Szeptemberben sem maradunk fontos és izgalmas fotókiállítások nélkül, hiszen számos múzeum és galéria várja remek tárlatokkal és programokkal a látogatóit. Indul a Mai Manó Ház francia évada a fotográfia 200. születésnapja alkalmából, a jelenlét és a hiány közötti átmenet képei a Tobe Gallery-ben, a mindennapok költészete a Műcsarnokban és mesterséges intelligencia a Capa Központban. Ezekre a tárlatokra mindenképp érdemes ellátogatni.
A Royal Photographic Society idén a 167. alkalommal megrendezett éves Nemzetközi Fotográfiai Kiállításán (International Photography Exhibition) 48 különböző fotográfus által készített fényképeket állít ki. Az IPE így a világ legrégebb óta folyamatosan megrendezett fotográfiai kiállítása. Már akkor is létezett, amikor Charles Darwin még ki sem adta A fajok eredete című kötetét, de még a villanykörtét is csak évekkel később találták fel.
Művészettörténeti szempontból a fényképezés soha nem volt semleges médium. A 19. századi dokumentarista fotográfia – Roger Fenton háborús felvételei vagy Julia Margaret Cameron idealizált portréi – nem pusztán rögzítette a valóságot, hanem narratívát is létrehozott. A kompozíció, a fény-árnyék viszonyok és a képkivágás már a kezdetektől értelmező gesztusként működtek: a valóság nem egyszerűen „átkerült” a képre, hanem vizuális konstrukcióvá alakult.
A Leica utólagosan kizárta a világ egyik legrangosabb fotográfiai díjának, a 2026-os Leica Oskar Barnack-díjnak (LOBA) a 12 döntőse közül az egyik fotográfust – Valery Melnikovot, aki eredetileg az ukrajnai Mariupolról készült felvételeivel került be a kiválasztottak közé.
A Phoenix Art Museum és az Arizonai Egyetem Center for Creative Photography (CCP) közös kiállítása a fotográfia művészeti helyzetének bemutatását tűzte ki célul. Az Ecstatic Time: The Alchemy of Photography című tárlat közel száz műtárgyon mutatja be, miként alakítja át a fotográfia az érzékelést, kínál alternatív valóságértelmezéseket és hogyan fedez fel új nézőpontokat. Az alkotások a médium szinte teljes történetét átölelik a szuperrövid expozíciós idejű felvételektől egészen a csillagászati fényképezésig.
A LensCulture Street Photography Awards idei pályázata 41 kiemelkedő fotográfust díjazott, akik öt kontinens 23 országát képviselik. Az idei abszolút nyertesek, a zsűri által kiemelt alkotók és a döntősök munkái együttesen mutatják meg, hogy az utca kimeríthetetlen forrása a fényképezésnek, ahol bármikor bármi megtörténhet. A kiemelt alkotók pénzdíjazásban részesültek, a fődíjasok munkáit pedig egy londoni csoportos kiállításon is bemutatják a LensCulture szervezői. Idén a döntősök között Vasvári Tamás személyében magyar fotográfus is szerepel.
Vannak pályák, ahol a toll és a fényképezőgép ugyanazt a megismerést szolgálja: az íróasztal csendje és a sötétkamra fanyar vegyszerszaga nem kizárja, hanem feltételezi egymást. Nádas Péter életműve egyetlen kitartott, mély exponálás volt – a létezés szigorúan pontos lenyomata, ahol a szavak ritmusából és a fény-árnyék összecsapásából születik meg az emberi dráma.
Mi történik, ha egy üzenetküldő alkalmazás készítője úgy dönt, hogy a gyorsaság helyett inkább visszahozza a postagalambok romantikus, kiszámíthatatlan világát? Megszületik a Carrier Pidge, egy ingyenes iOS-app, amely virtuális galambokkal szöveges üzeneteket és fotókat küld a barátainknak, a távolságtól függő menetidővel. Azonban arra is van esély, hogy a madár útközben egyszerűen eltűnik.
