Ezek a képek azt is bizonyítják, hogy mindaz, amit egy adott pillanatban természetesnek – ha úgy tetszik, bevett életképnek – gondolunk, mennyire törékeny konstrukció, és a megváltozott körülmények milyen gyorsan alakítják át a hétköznapi gyakorlatokat megszokássá. A műfajnak és a kiállításnak azért is lehet most jelentősége, mert egy ilyen, folyamatosan változó habitusrendszerben élünk.
A Hatje Cantz gondozásában megjelent – Németországban rendezett első átfogó önálló kiállítását kísérő – Strange Beauty című fotóalbum művészetének alapvető aspektusaival foglalkozik és reprezentatív áttekintést nyújt e sokoldalú életmű elmúlt negyven évéről.
A Molnár Ani Galéria új kiállítása Katja Pratschke és Hámos Gusztáv munkáit mutatja be, a cím – Construction – nincs magyarra fordítva, talán azért, mert nincs is a szónak olyan magyar megfelelője, mely a lehetséges jelentések mindegyikét egyszerre hordozná, s talán azért is, mert ebben a formában jobban utal a latin eredetre, valamint a főnév és az ige közti és egyéb határátjárások lehetőségeire.
A 2017-ben megjelent második kötetben (Soviet Bus Stops II.) Grúzia és Ukrajna távolabbi területeiről mutatott új buszmegállókat, majd Herwig ismét Oroszország felé fordult. A projekt alatt több mint 14500 kilométert utazott, melyben a világ egyik legnagyobb, ma már nem létező országát – tengerparttól tengerpartig – járta végig azzal a céllal, hogy ennek az egyedülálló építészeti formának új darabjait keresse és mutassa meg.
Nagy Zopán költő. Nagy Zopán fotográfus. Nagy Zopán nem csak költő és nem csak fotográfus (sőt nem is grafikus, nem is grafomán, nem is csak festő, arról pedig, hogy zenész, már ne is beszéljünk…), hanem képzőművész.
A művész saját bevallása szerint alapvető elve, hogy személyes utat járjon be annak vizsgálata során, hogy számára mit is jelent a szín fogalma, s ez egy a festői hozzáállásnál sokkal személyesebb, gyakorlatiasabb kapcsolat.
A Robert Capa: A tetten ért halál című könyvnek – amely André Kertész tervezésében angolul Death in the making címmel 1938-ban jelent meg – ezidáig még nem volt magyar nyelvű kiadása.
„Soha nem szép, hanem jó fotókat akartam készíteni. A fotóművész számára az esztétikai minőség számít, a riporter számára a szemantikai minőség.”
Az Aperture kreatív igazgatója, Lesley A. Martin 2021 januárjában telefonon beszélgetett Chéroux-val a New York-i utcákon bekövetkezett radikális változásokról és az intézményekkel, művészekkel és kurátorokkal szemben támasztott követelményekről.
Bár nevét hallva, nem egyértelmű az azonnali asszociáció, de Eötvös Loránd több szálon is kötődik a fényképezéshez, melyet anyai nagybátyjának; Rosti Pálnak köszönhetően ismerhetett meg.
Ahol állunk – Megjegyzések Gyenis Tibor You are here könyve kapcsán 21 • 03 • 16Balázs Kata Gyenis Tibor You are here című, a Magyar Fotográfiai Múzeum kortárs sorozatában megjelent könyvét 2020 novemberében mutatták be a Mai Manó Házban. A tokba csúsztatható, kemény fedeles kötet első ránézésre reprezentatív albumnak, sőt egy kurátori válogatásban készült, a […]
Cyril Conolly, a svájci Camera lap szerkesztője ezt írta róla 1972-ben:
„Tőle megkapjuk mindazt, amit egy fotográfustól várhatunk. Kíváncsiságot, szellemességet, ügyességet, objektivitást, fantáziát, technikai tudást és a szigorúságot a válogatásban.”
Saul Leiter huszonhárom évesen hagyta abba teológiai tanulmányait, majd New Yorkba utazott, hogy festő lehessen. A kezdeti kudarcok elvették a kedvét ettől a művészeti területtől, és Leiter – Richard Poussette-Dart absztrakt expresszionista festő fotókísérletei, egy W. Eugene Smith-től ajándékba kapott Alexey Brodovitch: Ballet című könyv, valamint a Museum of Modern Art-ban 1947-ben megrendezett Henri Cartier-Bresson kiállítás által inspirálva – inkább a fényképezés felé fordult.
Mielőtt olyan filmek világhírű rendezőjévé vált volna, mint a 2001: Űrodüsszeia és a Mechanikus narancs, Stanley Kubrick fotóriporterként kezdte karrierjét.
Első fényképét – melyet a 17 éves Kubrick útban az iskola felé készített egy Franklin Delano Roosevelt halálhírével teli újságosstandról – 1945-ben tette közzé a híres magazin, a Look.
Darmon Richter brit kutató, író és fotográfus, a Chernobyl: A Stalkers’ Guide című könyv szerzője nem csak a biztonsági zónába utazott el, hanem jóval mélyebbre merészkedett, mint bármelyik korábban publikált beszámoló szerzője. Ennek köszönhetően fotográfiái révén Richter munkája feltárja az elfeledett szellemvárosokat, a sugárzó erdők mélyén elveszett emlékeket, és a korábban nem dokumentált területekre is elkalauzolja az olvasót.