A tárlat laza kronológia mentén követi végig a fotóművész pályafutását, a ’80-as évekbeli kísérletektől kezdve, a legújabb, eddig soha nem látott alkotásokig. Tillmans eddigi több mint harmincéves tevékenysége során folyamatosan feszegeti a fotográfia határait, kísérletezik a médium nyújtotta lehetőségekkel, anyagokkal, technikákkal.
Juhan Kuus, észt származása ellenére, az észt kulturális életben is ismeretlen volt, egészen addig, amíg Toomas Järvet és Kristel Aimee Laur meg nem szervezték az első fotókiállítását Észtországban. A riporter hagyatékát és annak archívumát Észtországban a Juhan Kuusi Dokfoto Keskus (Juhan Kuus Dokumentarista Fotó Központ) gondozza.
Chris Killip fotográfus pályafutásának és egyben személyének egyik egyedülálló és kiemelten fontos jellegzetessége az a viszonyrendszer, amelyet a fotóin megjelenő emberekkel alakított ki. Killip nem pusztán a szakmabeli szerepében, vagyis fotográfusként volt jelen a fotózások helyszínein, hanem mint magánember is elmélyült a terepen.
Szigethy Anna először 2000-ben, egy dél-franciaországi rezidenciaprogram alatt fotózott zsugorfóliázott ásványvizes PET-palackokat úgy, hogy azok nemes anyagnak tűnjenek, hiszen ezt sugallta a vizuális benyomás, amikor megpillantotta egy rendezvényre előkészített vizespalackokat. Ezek a fotók kerültek bele a 2013-ban Kiscelli Múzeumban megrendezett kiállításán egy, a várostörténeti kiállítás részét képező, kerámia- és porcelántárgyakat tartalmazó vitrinbe.
Czigány Ákos művészetét a dokumentatív, konceptuális és absztrakt megközelítések ötvözése jellemzi. A Várfok Galériában kiállításra kerülő anyag – mely a Fotóhónap2022 programsorozat eseménye – a látás határhelyzeteit járja körbe.
Emma idén novemberben töltötte be a tizenhármat. Elkísért egy kéthónapos finnországi utazásra, hogy egy közös művet alkossunk. Ám az együttműködésünk hullámvasút volt a szeretet és a gyűlölet, a sértések és a gyengédség szélsőségei között, mivel tinédzserkori személyisége egy felnőtt nőé és egy gyámoltalan gyermeké között ingadozott. Növekvő függetlensége nap mint nap kapcsolatunk határait feszegette. Hirtelen és brutális felismerés ez, hogy rám nem sokáig lesz már szükség a védelmező apafigura szerepében.
A Fotóhónap2022 programsorozat eseményeként a Faur Zsófi Galériában Kudász Gábor Arion és lánya, Kudász Emma Johanna közös kiállítása. A tárlaton látható képeket a tavalyi, kéthónapos közös finnországi útjuk során készítették. Ennek kapcsán beszélgettünk velük.
Gyöngyösi Eszter kutatóként és szakíróként lett a Stúdió tagja, és ezzel a kiállítással debütált kurátori szerepben. Munkáját dicséri, hogy nem erőltetett rá semmit a tárlatra, hanem nagyon jó arányérzékkel megadta és beosztotta a teret a művészek számára, hogy bemutatkozhassanak.
Az 1894-ben épült műemlék-múzeumépület mind a hat emeletét betöltő Make Believe a Fotografiska New York első, egyetlen művésznek szentelt, egész épületre kiterjedő tárlata, hiszen tereiben általában egyszerre négy-öt különálló kiállításnak adnak helyet. Jelen esetben a Fotografiska LaChapelle munkáit a múzeum templomszerű belső tereivel lebilincselő összjátékban állítja színpadra.
A kiállításon látható alkotások most születtek, csak mutatóban villan fel egy-egy kép a múltból. Életformáik, környezetük, élményeik feldolgozásához néha gépiesen tárgyilagos, némelykor az idős kor melankóliájával átitatott formákat találtak, melyek egyszerre intimek és monumentálisak. A Focus tagjait az érett férfikor nem sarkallja zajos teljesítményekre.
A több mint 300 tagot számláló Magyar Fotóművészek Szövetsége 2022-ben négy új taggal (Gál András, Glázer Attila, Molnár Zoltán, Schreck Monika) bővült, mely alkotók munkáját közösen először az Art Marketen láthatja a nagyközönség.
A frankfurti Peter-Sillem Galériában Nádas Péter legújabb, színes, digitális fotográfiái, éjszakai felvételeinek sorozata, és egy szüreti csendélet-sorozat szerepel, míg a másik kiállítóteremben, a Schulstraße 1A-ban, a korai, analóg technikával készült fekete-fehér Nádas fotók kerültek kiállításra.
A fotók és a megjelenített témák túlnyomó része nem fog a néző arcára mosolyt csalni, azonban a fotográfia ezen vállfajának ez egyáltalán nem is célja. Hiteles vizuális források kerülnek bemutatásra, valós történések dokumentálásán keresztül, amikről globális és egyéni szinten tudnia kellene mindenkinek.
A hazai fotográfia kulturális életének egyik legfontosabb színtere a Magyar Fotóművészek Szövetsége által rendezett Fotóhónap fesztivál, melynek kiemelt tárlata mellé számos kiállítás is csatlakozik Budapestről és az ország minden tájáról. Idén külön öröm, hogy végre a régi kerékvágásban, előreláthatólag járványügyi intézkedések nélkül, személyesen látogatható valamennyi program.
Drozdik Orsolyára egyszerre szokás a magyarországi feminista, posztfeminista, látens feminista vagy implicit feminista művészet megteremtőjeként hivatkozni. A terminológiai kavalkád oka, hogy pályájának 1970-es évekbeli, magyarországi indulásakor az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már a művészeti praxis és az akadémiai közbeszéd szerves részeként létező feminizmus, és általában a társadalmi nemekkel foglalkozó mozgalmak és elméletek a keleti blokk országaiba nem jutottak el.