A Steidl gondozásában 2019-ben megjelent Polaroid SX-70 című fotóalbum Eggleston polaroid fotóinak első kiadása. A könyv egy olyan album fakszimile változata, amelyet maga a fotográfus állított össze az összes, ebben a médiumban készült fotójából.
Alex Pragerrel, korunk egyik meghatározó képzőművészével beszélgetett a Thames and Hudson munkatársa, Rachel Whitehouse a 2018-ban megjelent Silver Lake Drive című albumról és karrierje első tíz évéről. Az interjú magyar nyelven kizárólag a Punkt oldalán olvasható.
Ed Clark a 20. század egyik legizgalmasabb és legfontosabb „ismeretlen” fotográfusa. Az óriási, privát fényképeket, negatívokat és kontaktmásolatokat tartalmazó archívumból merítő On Assignment című album az amerikai riportfényképezés egyik kulcsfigurájának munkásságát mutatja be.
Ella fotográfiái általában vagy az eseményekre figyelnek, megörökítenek egy arcot, csoportot, vagy az alkalomra, vagy ellágyulnak egy játszadozó gyermek mozdulatait követve. A képek nem a stílusegység jegyében sorolódnak: a fotós néha figyelmet fordít a formák, tónusok finom elrendezésének, máskor meg csak a kép funkciója számít.
A 2015 és 2020 között Johannesburgban készült alkotásokban Ballen egy félig ember, félig patkány szereplő bőrébe bújva „dokumentálja” teremtményének bezárt hétköznapjait, aki a többségi társadalomtól elszigetelten él, mégis igyekszik annak szerepeit betölteni, feladatait elvégezni, a féllénysége adta lehetőségek között – több-kevesebb sikerrel – megfelelni valamiféle külső (vagy belső?) elvárásoknak.
A 352 oldalas album azokat a kontaktképeket mutatja be, melyek a művész Amszterdam, London és Chicago közti utazásainak időszakában keletkeztek. A több mint 1000 fényképet és egyéb illusztrációt tartalmazó kötet teljes rálátást nyújt Moholy-Nagy termékeny fotográfiájára, annak húszas évek közepi-végi tetőpontjától az alkotó Egyesült Államokba való 1937-es kivándorlásáig.
A kötet egészen a kezdetektől tárja fel a fotográfus kritikusi magatartásának, társadalmi érzékenységének és politikai tudatosságának forrásait. Az album lapjain helyet kapnak emellett az alkotó legutolsó felvételei is, amelyek, Goldblatthoz híven, közelről követik nyomon szülőhazája, Dél-Afrika belső változásait.
A skóciai Edinburgh-ben született és nevelkedett Liam Wong komputerművészet szakon tanult az egyetemen. 25 éves korában már Kanadában élt és igazgatóként dolgozott a világ egyik vezető videójáték-társaságánál. A munkája vitte őt először Tokióba, ahol felfedezte a tokiói éjszakai élet jeleneteinek csábító vonzerejét. A Thames and Hudson interjúja a művésszel.
August Sander tárgyilagos stílusa és rendületlen igazságkeresése, amelyeknek révén radikálisan szakított a korábbi korszak klasszikus portréeszményével, döntő hatást gyakorolt a fotográfia történetének további fejlődésére.
Pacifico Silano Paris Photo/Aperture First Book Prize jelölt I Wish I Never Saw the Sunshine című munkája egy olyan generációs traumát dolgoz fel, amely átível a meleg és queer identitások, a maszkulinitás mai jelentése és lehetőségei, a személyes emlékezet és az emlékezetpolitika, valamint a transzgenerációs gyász kérdésein egy meglepő és sokrétű felosztású koncept-fotókönyv formájában.
A The Power of Photography könyv ereje abban rejlik, hogy egyszerre kezelhető a 20. századi (angolszász-amerikai) fotográfia tömény és sűrített történeti áttekintésének, valamint a szerkesztő személyes fotónaplójának, ami globális kérdésekre reflektál egy mindenki számára megterhelő időszakban a fotó médiumán keresztül.
A Thames and Hudson gondozásában megjelent William Wegman: Being Human fotográfiai munkásságának legátfogóbb gyűjteménye: több mint 300, az elmúlt négy évtizedben készített fotót gyűjti össze.
Számtalan apró érdekesség teszi a füzetet elgondolkodtatóan hitelessé. A papírminőség, a tipográfia és a képek fénymásolt-kitört keménysége az összhangzatot már az első fellapozáskor az 1980-as évek szamizdat-hangulatába sodorja, és ezt az egyfajta tiltottság-érzést pedig később a tartalom is képes tovább árnyalni.
Megváltoztathat egy életutat egyetlen fotó? Mi kell ahhoz, hogy egy kép örökre az emlékezetünkbe égjen úgy, hogy bárhol, bármikor fel tudjuk idézni? Miben rejlik a kép punctuma? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben az Art Cinema új kiadványának, a The Photograph That Changed My Life lapozgatása közben.
„Ami biztos, soha nem gondoltam arra, mi lesz a képek sorsa, a történelmi távlat egy magamfajta napilapos fotósnak ismeretlen fogalom volt. Most is csak a kérdés foglalkoztat, vajon ezek a képek működnek-e az írások nélkül? Már csak azért is, mert vannak köztük olyanok, amelyek szigorú fotósszakmai szempontok szerint messze vannak a jótól.”