A Hatje Cantz gondozásában megjelent Side Walk című fotóalbum a nyolcvanas évek New Yorkjában készült színes képeiből válogat. Sok közülük még soha nem jelent meg, és ebben az kiadványban mutatják be először. 1979 és 1986 között New York egyfajta menedék volt a fotográfus számára. Itt átadta magát az utcák forgatagának, megörökítve sokrétű arcukat.
A 176 oldalas, csupa álló formátumú képet tartalmazó keménytáblás album könyvterve egyszerűségével is „időtlen” hatást nyújt, mellőzi a mostanában népszerű tipográfiai trendeket és design-elemeket.
A Rencontres d’Arles Book Awards díjának célja, hogy a fotókönyv még elfogadottabbá és ismertebbé váljon, szélesebb közönséghez tudjon eljutni, ezáltal némiképp átlépve az alternatív/DIY/underground fotográfiai szubkultúrák szférájából a mainstream vérkeringésbe.
Kálló Péter Budapesten született 1978-ban. Budán a Vizivárosban nőtt fel, ami meghatározta egész életét. Fényképezéssel az ezredfordulón kezdett foglalkozni, majd 2001-ben beiratkozott a Népszabadság fotóriporteri képzésére, 2003-tól a Metropol napilap fotóriportereként dolgozott. Alkotói munkásságát Féner Tamás és Sebestyén László inspirálta.
Gregory Crewdson hamarosan megjelenő Lepkefelhő (An Eclipse of Moths) című albumában egy beszélgetést is találunk Cate Blanchett és közte, melynek egy részét – a Gagosian Gallery és az Aperture engedélyével – most magyar nyelven kizárólag a Punkt olvasói ismerhetnek meg.
Találó és kifejező homonímia, kötetcímként is adekvát az élek szó. Épp olyan egyszerűséggel fejezi ki a legkomplexebb egyes szám első személyű emberi alaptapasztalatot – én élek –, mint amilyen letisztultak az „absztrakció”, a „konstruktív fotográfia” és az „építészeti minimalizmus” jegyeit hordozó munkák.
Orkin képei már az 1950-es évektől szerepeltek kiállításokon – köztük a Family of Man tárlaton – de első önálló bemutatkozására egészen 1974-ig kellett várni, ekkor a New York-i Nikon House termeiben rendeztek képeiből kiállítást. Orkin az 1970-es évek végén fényképezést tanított a Vizuális Művészetek iskolájában és 1980-tól már az International Center of Photography oktatási csapatát erősítette.
Az összesen negyvennyolc fekete-fehér fotográfiát bemutató puha fedeles könyvbe André Kertész majd négy évtizednyi New York-i munkásságából kerültek be alkotások, valamint Lőrinczy Györgytől egy szelekció az 1968-as amerikai utazásán készített képeiből.
Azon nagyon keveseknek, akiknek módja nyílt betekintenie több százezres archívumába, megadatott, hogy tudják, lássák, mekkora kincs rejtezik ott a Pálya utcában. Hatvan év történelme, ismert, híres és hírhedt figurái, táj- és városképek, mindennapok, meztelen férfiak és nők, gyönyörű csendéletek.
A Hatje Cantz gondozásában megjelent – Németországban rendezett első átfogó önálló kiállítását kísérő – Strange Beauty című fotóalbum művészetének alapvető aspektusaival foglalkozik és reprezentatív áttekintést nyújt e sokoldalú életmű elmúlt negyven évéről.
Katharina Roters 2003-ban költözött Németországból egy magyar faluba. Ekkor kezdte el a falu házait fényképezni, és szinte azonnal felfigyelt az egyszerű, geometrikus mintákra, a gulyáskommunizmus furcsa ornamentikájára; a falusi kockaházak egyedi díszítőművészetére.
Kár volna tagadni, hogy van egyfajta pesszimizmus ezeken a képeken. Hangulatukról eszünkbe juthatnak Daido Moriyama, Yutaka Takanashi vagy Nobuyoshi Araki munkái. Az az esztétikai elemként is értelmezhető letargia, ami ezeknél a japán fotósoknál a beáramló nyugati kultúra és a meglévő társadalmi gondolkodásmód közötti disszonanciából fakadt, a most látható budapesti képeken is tetten érhető, csak itt, ha jól figyelünk kellő arányban megtaláljuk a humort is.
A sorozat egy kis magyarországi faluban készült, ahol teljesen izolált, steril körülmények között tartják az állatokat. A kezdeti nehézségek után, a fotográfus kitapasztalta, hogy miként lehet a legegyszerűbben mozdulatlanná tenni a csirkéket, és végül mintegy 7000 felvételből válogatta ki a Novogen sorozat 168 portréját.
A 2017-ben megjelent második kötetben (Soviet Bus Stops II.) Grúzia és Ukrajna távolabbi területeiről mutatott új buszmegállókat, majd Herwig ismét Oroszország felé fordult. A projekt alatt több mint 14500 kilométert utazott, melyben a világ egyik legnagyobb, ma már nem létező országát – tengerparttól tengerpartig – járta végig azzal a céllal, hogy ennek az egyedülálló építészeti formának új darabjait keresse és mutassa meg.
A Városháza Kiadó gondozásában útjára indult Csak képek albumsorozat 2020-ban megjelent legújabb kötetei Budapest rejtett értékeit tárják fel.