Szombat Éva Orgazmust kérek, nem rózsát című anyagával a női szexualitást fókuszba téve tabudöntögető, de mégis játékos módon igyekszik a nők társadalmi helyzetére tágabban is reagálni.
A tárlat széleskörűen, az amerikai fotográfus főbb sorozatain keresztül a kezdetektől, a megrendelésekre készült munkáktól, a híres jazz-zenészek portréitól, amerikai és európai projekteken át, egészen az alkotó saját identitását és családi kapcsolatait feldolgozó képekig mutatja be a mintegy 60 évet felölelő életművet.
A KunstHaus Wienben 2022. február 13-ig látogatható Mediations című tárlaton a Carnival Strippers (1972–1975), a Prince Street Girls (1975–1992) és a Room of Their Own (2015–2016) című sorozatait mutatják be, valamint a nicaraguai forradalomról szóló Mediations (1978–1982) című installációt láthatja a közönség.
Idén is országos programkínálattal indul a Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében megvalósuló Fotóhónap. Számos fotográfiai kiállítás csatlakozott az idei fesztiválhoz, amelyeket október 12. és november 30. között nyitnak meg.
A Chicagói Művészeti Intézetben (Art Institute of Chicago) megrendezett André Kertész: Képeslapok Párizsból című tárlat az első olyan kiállítás, amely egybegyűjti Kertész ritka képeslap formátumra készült nagyításait, és ezzel újfajta betekintést nyújt a művész korai, kísérletező éveibe, amikor a legikonikusabb képei közül jó párat készített.
Birtalan Zsolt az első budapesti World Press Photo kiállítás és az 1984-es André Kertész kiállítás hatására kezdett el fényképezni. Dolgozott napilapnál, majd magazinoknál fotográfusként, reklámfotó-stúdióban, később tíz éven át a legnagyobb hazai magazinkiadónál képszerkesztőként. Az utóbbi években szabadúszóként az alkalmazott fotómunkák mellett az önálló alkotómunkára koncentrál.
A World Press Photo kiállítás negyedik alkalommal látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kiállítás 151 felvételét nemzetközi zsűri válogatta 130 ország 4315 fotóriporterének 74.470 fotójából.
Tizedik „születésnapját” ünnepli a Pictorial Collective elnevezésű, kortárs fotográfusokat tömörítő művészcsoport. A jubileumi évforduló alkalmából grandiózus méretű (200 fotót) bemutató kiállítást rendezett a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. A nagyszabású tárlaton a csoport tizenhárom tagjának munkásságából mutatnak be egy-egy sorozatot a kurátorok
Közel tíz évig fényképeztem Budapest belvárosától, a Nyugati pályaudvartól alig 3 kilométerre elterülő, százhektárnyi Rákosrendező pályaudvar életét, szubkultúráját: az állomás épületét, a vonatokat, a környék hajléktalanokkal belakott zugait és a graffitiket.
A környéken nőttem fel, így láthattam fénykorában, pusztulásában és elmúlásában is. A fővárosnak ez a jellegzetessége ugyanúgy el fog tűnni, mint a Város a városban/Józsefváros (2010) című könyvem helyszínei.
Az összesen negyvennyolc fekete-fehér fotográfiát bemutató puha fedeles könyvbe André Kertész majd négy évtizednyi New York-i munkásságából kerültek be alkotások, valamint Lőrinczy Györgytől egy szelekció az 1968-as amerikai utazásán készített képeiből.
A Foton Galériában megrendezett kiállításon bemutatott Viscosity című sorozat folytatja azt az Üveges Mónikánál meghatározó tendenciát, mely a hagyományos keretet hajlott ágakra cseréli, ám ezúttal a korábbiaknál drasztikusabb módon lép ki a térbe, és ezzel a festészet és a szobrászat egységét teremti meg.
Esterházy Marcell a Képző Intermédia szakán végzett 2003-ban, majd évekig Marseille-ben és Párizsban élt és alkotott. Factum című nemrégiben megnyitott kiállítása illeszkedik az alkotó eddigi praxisába, mégis új tematikákat és megközelítéseket is beemel. Intézményi és mediális kérdésekről, a munkamódszeréről és az elmúlt év rá gyakorolt hatásairól beszélgettünk.
2021. augusztus 28. és október 30. között kerül megrendezésre Sally Mann legújabb kiállítása a párizsi Galerie Karsten Greve kiállítótermeiben, ahol az amerikai fotográfus két ikonikus sorozatából, a kétezres évek fordulóján készült Deep South és a Battlefields című szériákból láthatnak harminc nagy formátumú nagyítást az érdeklődők.
Munkámban az emberi szabadság és demokrácia törékenységét kezdtem el vizsgálni, végigjárva Magyarországon a kommunista diktatúra meghatározó helyszíneit jelenkori állapotukban. Ennek a politikailag megosztó és társadalmilag mindmáig feldolgozatlan időszaknak is a legsötétebb bugyraiba teszek látogatást; a Rákosi és a korai Kádár-korszak börtönvilágába. A bejárandó idősíkot az első munkatáborok nyitásától, 1945-től, egészen az 1963-as “nagy” amnesztiáig jelöltem ki.
Martin Parr a formai átalakulást illetően megfogalmazott gondolata szerint fekete-fehér fényképei empatikus, míg a színesek inkább kritikai felhangot hordoznak.