Az Etherton Galériában megrendezett kiállítás Graciela Iturbide személyes látásmódját vizsgálja, amely a fényképezésből, mint a belső és külső felfedezés médiumába vetett alapvető hitből, az őslakos kultúrák befogadásából, a véletlenre való nyitottságából és a beilleszkedési képességéből adódik.
Ez az első retrospektív kiállítás, amely Ergy Landau pályafutását teljes egészében próbálja bemutatni a magyarországi kezdetektől a franciaországi munkásságán, valamint a Kínában és Mongóliában készült képein keresztül. A kiállítás Laurence Le Guen évekig tartó munkájának eredménye, aki a Mai Manó Házban is tartott már előadást 2020-ban Ergy Landau at “open books” címmel.
Az onlne kiállításon olyan időtlen klasszikusokat is találunk, mint például Horst P. Horst Mainbocher fűzője, és a kortárs kötelezők közül is feltűnnek például Bastiaan Woudt jellegzetes alkotásai.
Klein 1963-ban utazott Afrikába a brit Town című férfimagazin és a Weekly Telegraph megbízásából. Dakartól Nigeren át Szenegálig utánozhatatlan stílusú fényképeket készített, amelyek egy részét annak idején publikálta, de a legtöbbjük negatívként és diaként a fiókban maradt, és soha nem kerültek nyomtatásba vagy állították ki őket. A munkákat nemrégiben fedezték fel William Klein párizsi műtermében.
Az Allure: Platinum Prints by George Hoyningen-Huene 26 fotót mutat be az alkotó ’20-as és ’30-as években készült képeiből. Hoyningen-Huene mint divatfotográfus lett világhírű, a Vogue és a Vanity Fair magazinok vezető fotográfusaként dolgozott 1926–35 között, később pedig a rivális Harper’s Bazaarnál helyezkedett el.
Schapiro nem csak a politikai szférában készítette el egészen a ’60-as évektől a kor lenyomatát, hanem a kulturálisban is. Az online kiállítás képei között szerepelnek portrék olyan ikonikus művészekről, mint Magritte, Bowie, Warhol, Samuel Beckett, Robert Redford vagy Barbara Streisand. Festők, zenészek, írók, filmesek és színészek.
Its Own Place and Feeling címmel nyílt kiállítás Steve McCurry ikonikus fotóiból az Egyesült Államokbeli Tucsonban, az Etherton Galériában.
A Copy című sorozat a kamera nélküli (cameraless) fotográfia területén belül értelmezhető, chemigram technika alkalmazásával készült. A másolat fogalmának képi megjelenítése a fekete-fehér fotópapír fizikai-kémiai tulajdonságaira alapozva realizálódik.
Az utcai fényképezés kánonjába magukat ikonikus képeikkel szilárdan bevéső művészek névsora: Berenice Abbott, Diane Arbus, Jodi Bieber, Esther Bubley, Rebecca Lepkoff, Helen Levitt, Vivian Maier, Mary Ellen Mark, Frances McLaughlin-Gill, Lisette Model, Barbara Morgan és Ruth Orkin. A kiállított negyvenkilenc fénykép mindegyike 20. századi témákat ölel fel kortárs és klasszikus megközelítéssel.
A sok „első” közül, ami Parks nevéhez köthető, az egyik legfontosabb, hogy a Life magazin első afroamerikai munkatársaként jelentős hatást gyakorolt az amerikai társadalom feketékről alkotott képére. Rendkívüli érzékenységgel és empátiával mutatta be képeinek alanyait, időt töltött velük, megismerte őket, gyakorlatilag az életük részévé vált. Ettől is olyan hitelesek a fotói.
Az Atlas Gallery által bemutatott 59 képből álló virtuális kiállításon az állati és emberi szereplők egyaránt „a rendje vesztett bolygó felzúdulásának” elbujdosott veteránjai. A képek köddel és világítással elért effektusai már-már dezorientálóak, s a csendes, szinte megbűvölt jelenetek a tragédia vagy veszteség érzését idézik fel.
A mostani, Fashion + Klein kiállítás keretében, a Polka Galéria eddig soha nem látott sorozatokból is válogat (ilyen például a Fashion Lights), illetve olyan fekete-fehér és színes képek is megjelennek a tárlaton, amik a Vogue-ban való eredeti megjelenésük óta nem hagyták el a művész fiókjait.
Az Etherton Gallery fennállásának 40. évfordulóját a Joel-Peter Witkin képeit felvonultató Journeys of the Soul című kiállítással ünnepli meg. Terry Etherton 1988 óta képviseli Witkint, kettejük kapcsolata mindössze néhány évvel azután kezdődött, hogy Etherton megnyitotta galériáját.
Haasnak a színes fényképezés új lehetőséget adott arra, hogy megörökítse az energiától és a forgatagtól lüktető várost. Ezek a képek demonstrálják a fotográfus virtuozitását és magabiztosságát és arra emlékeztetnek minket, hogy miért szeretjük a New Yorkot.
A virtuális tárlat Mary Ellen Mark legismertebb sorozataiból származó 21 olyan fényképét mutatja be, amelyeket pályája során készített kislányokról és fiatal nőkről, köztük azt a munkáját is, melyet a fotográfus az „első nagy erejű fényképének” nevezett (Emine, Törökország, 1965).